Mármint a járdaszegélyről. Megkapaszkodik, mint ahogy azt egy jó, széles gumi alapértelmezetten teszi. Ezért is vett a gazdi olyan „urbánus” terepjárót, amely a 21 colos keréktárcsáira préselt tömlőkkel bármiféle akadályt legyőz. Legyen az járdaszegély, alacsony vagy magasabb füves, idővel sárossá taposott városi terület, félretolt vagy ellopott csatornafedél alatti lyuk, kátyú, feltört, javítás alatt lévő úttest aszfaltrétege…
Nincs olyan helyzet, amelyben a jó kerék és a jó gumi ne tudna lépéselőnyt nyújtani. Túl szűk a gyalogjárda? A baloldali tükör beleakadna a falba? Akár 15 centiméter is nyerhető a fotókon jól látható parkolási technika alkalmazásával. A képek az újvidéki Halpiac mellett készültek, itt piacidőben a járda sohasem volt járda, már a gépesített jóllét berobbanása előtt is parkolósávként használták. A különbség csak annyi, hogy akkoriban, amikor még százegyeseket meg Fityókat parkoltak ide, a gyalogosok is át tudták préselni magukat az autók meg a bódék falai között. Most, a mai terepjárók esetében már szó sem lehet erről, a vezető valószínűleg az útra nyíló ajtón mászik ki, ami ugyancsak egy sajátos, életveszélyes művelet, nem való akárkinek. Egy idő után azonban megszokjuk, normatívává válnak azok a jelenségek, amelyek más, rendezett társadalmakban élők számára felfoghatatlanok.
Nyitókép: Fotó: Szeli Balázs
