Régészkedő bánáti pap (3.)

SZÉCHENYI ORSOVAI LEVELEI NYOMÁBAN
A Széchenyi-téma bizonyíthatóan 1862-ben került Boleszny kutatásainak homlokterébe. Akkor foglalta el orsovai lelkészi állását, s mint tanulmányában maga vallja, akkor ismert meg néhány értékes adatközlőt, sőt sikerült eredeti Széchenyi-leveleket is felkutatnia. A lakosság körében ott még élénken élt a három évtizeddel korábbi, nagyszabású munkálatok emléke, akárcsak Széchenyinek és mérnökeinek látogatása, ténykedése is. Attól kezdődően fordult az orsovai lelkész figyelme is mindinkább az Al-Duna szabályozásának múltja felé.
Az első fontos nyomra plébánosunk 1877 májusában bukkant, amikor Széchenyi harminc eredeti levelének nyomára jutott. Azokat 1830 és 1835 között intézte egy orsovai barátjához, Lazar Popović Fóta orsovai kereskedőhöz, s a Széchenyi-útra és a gőzhajózás történetére vonatkoztak.¹ Boleszny erről a felfedezéséről levélben értesítette Ormós Zsigmond Temes megyei főispánt, valamint arról a szándékáról is, hogy azok tartalmát tanulmányban is feldolgozza. Munkája befejeztével pedig az értékes kéziratokat a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum irattárának ígérte.² Az orsovai Széchenyi-levelek tehát 1877-ben egyértelműen Boleszny birtokában voltak, s be is harangozta, hogy azokról hamarosan felolvasást tart a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatban.³ A levelek beígért ajándékozása 1878-ban valósult meg, amiről a sajtó is tudósított.⁴ Az orsovai plébánostól más dokumentum is ajándékként került a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat múzeumába: „Széchenyi István titkárának, Tasner Antalnak, szintén Popović Fótához intézett eredeti levele, és gróf Zichy Alfrédtól is egy.

1 Érdekes levelek. Ellenőr, 1877. máj. 26.

2 Uo.

3 Széchenyi István levele. Történelmi és Régészeti Értesítő, 1877/3. füzet, 147.

4 Kisebb közlemények. Széchenyi István. Figyelő 3. (1878), 400

Azután, gr. Széchenyi Istvántól két levélboríték és egy irat, mely kivonat egy József nádornak 1834. dec. 3-án gr. Széchenyi Istvánhoz intézett átiratából.”⁵ A Széchenyi-levelek története azonban nem ért véget: nem sokkal a halála előtt, 1896 januárjában Boleszny a múzeumnak Széchenyi újabb, hat eredeti levelét ajándékozta. Ezt a társulat válaszmánya 1896. január 8-án megtartott ülésén megelégedéssel nyugtázta.⁶

A SZÉCHENYI-TÁBLA ÉS A LO-PRESTI-EMLÉKSZOBOR FELÁLLÍTÁSÁNAK KEZDEMÉNYEZŐJE (1876)
Egy évvel a Széchenyi-levelek meglelése előtt, 1876 júniusában Boleszny indítványozta a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatban (annak ötödik évi közgyűlésén), hogy „az Al-Duna bal partján levő nevezetes utat, melyet Széchenyi István a közlekedés és kereskedelem emelésére építtetett 3000 munkás segítségével, emléktáblával jelöltessék meg.”
A plébános úr a maga részéről azonnal fel is ajánlott száz forintot erre a célra. Indítványát megéljenezve fogadták el.⁷
Ugyancsak Boleszny volt az, aki indítványozta, hogy a hős, báró Lo-Presti Miklós főhadnagynak, aki 1788. június 28-án 4000 török ellenében, a Krassó megyei Ópalánka közelében (Ráma erődöt védve) kis csapatával hősiesen szembeszállt és elvérzett, sírhelyét alkalmas emlékkel (emlékszoborral) jelöljék meg.⁸ Mindkét indítványát később valóra is váltották. (A Lo-Presti-féle emlékszobrot 1878. november 3-án leplezték le, a Széchenyi-emléktáblát pedig 1885-ben a Magyar Építész Egylet helyezte el a Nagy Kazán-szoros bejáratánál lévő sziklán, amely a Vaskapu-erőmű megépítésekor víz alá került.)

5 Boleszny Antal. Történelmi és Régészeti Értesítő, 1880/1. füzet, 40

6 Rendes havi választmányi ülés 1896. január 8-án. Történelmi és Régészeti Értesítő, 1896/1. füzet, 58.

7 A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat. Vasárnapi Ujság, 1876. jún. 4.

8 Sorrendre kerülvén. Történelmi és Régészeti Értesítő, 1876/3. füzet, 157

SZÉCHENYI MUNKÁLATAI AZ AL-DUNÁN (1878)
Amikor 1878. május 23-án⁹ Temesvárott, a megyeháza dísztermében, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 7. évi közgyűlésén Boleszny Antal választmányi tag felolvasta Széchenyi István al-dunai munkálatairól szóló értekezését¹⁰, „az élénk, kedves s vonzó előadás után a közgyűlés a derék szerző fáradalmai iránti elismerését zajos éljenzésben és tapssal fejezte ki.”¹¹ Ezzel jutalmazták a szorgalmas amatőr történész több éves, sok új adatot tartalmazó munkáját, amelynek forrásait még az 1860-as évek elejétől kitartóan kutatta.
Cikkei, közlései alapján megállapíthatjuk, hogy orsovai plébánosként és amatőr történészként is az Al-Duna bűvöletében élt. Későbbi munkái is az Al-Duna térségére szorítkoztak.
Munkájának előszavában célul tűzte ki, hogy „a legnagyobb magyarnak adunai működése minél szélesebb körben ismeretes legyen.” A továbbiakban számba vette az addig (1878-ig) megjelent fontosabb Széchenyi-szakirodalmat, mindenekelőtt Kemény Zsigmond, Falk Miksa, Kecskeméthy Aurél és B. Eötvös József munkáit, s esetenként utalt azok téves adataira is.¹² Bolesznynak két fontos forrása volt. Az egyik Széchenyinek Lazar Popović Fóta jómódú orsovai kereskedőhöz intézett levei voltak (az 1830–40-es évekből), aki a keleti nyelveket jól beszélte,¹³ s akinél Széchenyi „Orsován két évig lakott”.¹⁴

9 Torontál, 1878. június 27.

10 Széchenyi munkálatai az Al-Dunán. Tekintettel a Dunagőzhajózás és a Széchenyiut történetére. Felolvastatott a „Délmagyarországi történelmi és régészeti társulat” 1878. évi május 23-dikán tartott 7-dik közgyűlésén. Írta Boleszny Antal orsovai plébános s a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat választmányi tagja. Gróf Széchenyi István egy eredeti levelének másolatával. Szerző tulajdona. Magyar-féle nyomda, Temesvárott, 1878 (A szerző 1878. október 7-én, Orsován bocsátott ki művére előfizetési felhívást, amelynek autográf példánya Ballagi Aladár gyűjteményéből került az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárába. Lásd: htpp://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/kezirattar/analekta/) – E munka német nyelven is megjelent.

11 Torontál, 1878. június 27.

12 Széchenyi munkálatai az Al-Dunán. Tekintettel a Dunagőzhajózás és a Széchenyiut történetére. Felolvastatott a „Délmagyarországi történelmi és régészeti társulat” 1878. évi május 23-dikán tartott 7-dik közgyűlésén. Írta Boleszny Antal orsovai plébános s a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat választmányi tagja. Gróf Széchenyi István egy eredeti levelének másolatával. Szerző tulajdona. Magyar-féle nyomda, Temesvárott, 1878, 1–4.

13 Uo. 6. – Fóta beszélte a török, görög, orosz, román, szerb, német és a francia nyelvet.

14 Uo.

E becses dokumentumokat Fóta örökösétől, Alfonz Dinelli vasúti felügyelőtől sikerült megszereznie, s noha eredetileg magánjellegűek, mégis több érdekes adatot szolgáltatnak a Széchenyi-út és a Duna-gőzhajózás történetéhez.¹⁵ Széchenyi Popovićtyal 1830-tól egész a szabadságharc kitöréséig levelezésben állt.¹⁶ Szívélyes, baráti viszony alakult ki közöttük, s Popović is hosszabb időt töltött Széchenyi birtokain, továbbá Pesten és Pozsonyban is vendégeskedett nála.¹⁷ Miután beindult a gőzhajózás az Al-Dunán, Széchenyi kieszközölte, hogy Popović legyen Orsován a Duna Gőzhajózási Társaság első társulati ügynöke.¹⁸ Érdekes mozzanat továbbá, hogy Fóta rokonságban állt Miloš Obrenović szerb fejedelemmel, aki állítólag a nagybátyja volt.¹⁹
Fótát Boleszny 1863-ban ismerte meg személyesen, aki neki akkor érdekes részleteket mondott Széchenyiről, s azokat a lelkész fontosnak találta feljegyezni.²⁰
Boleszny másik fontos írott forrása Széchenyinek Lehmann János újvidéki kereskedő és hajótulajdonoshoz intézett levelei voltak, amelyeket a véletlen folytán fedezett fel Lehmann örököseinél.²¹ Amikor Széchenyi 1830 tavaszán Pestről leutazott a Dunán a Fekete tengerig, útközben Újvidéket is érintette,²² ahol Lehmann János, az Al-Duna térségének jó ismerője szegődött mellé kísérőnek.²³ Amikor ott beindult a gőzhajózás, Széchenyi ajánlatára Lehmannt nevezték ki az Argo nevű gőzhajó kapitányává.²⁴ Fontos adat, hogy 1834. április 11-én az Argo volt az első gőzhajó, amely az újvidéki Lehmann kapitány irányításával a Vaskapun áthatolt.²⁵