Képzeljék: a fater olyan idős, hogy még látta a magyar foci-válogatottat labdarúgó-világbajnokságon játszani! Mégpedig Mexikóban: a nagyon távoli 1986-ban! Akkortájt a palicsi állatkertben még dinók is lehettek! Mostanság titokban abban reménykedett, hogy összeállnak a csillagok, és a fiúk jövőre, negyven év után ismét ott lesznek a nagy szemlén, ezúttal is Mexikóban, no meg, ugye, az Egyesült Államokban és Kanadában, de az írek vasárnap szertefoszlatták ezeket az álmokat. Amama még tett egy lapáttal a tűzre, merthogy megjegyezte: nagy kár, pedig akár most jó eredményt is elérhettek volna a fiúk, mivel nem lesznek ott az oroszok, hogy bevarrjanak nekik hat gólt, mint legutóbb tették. Az öreg nyomban kijavította, mondván, hogy akkor sem voltak ott, merthogy akkortájt még szovjet színekben rúgták a bőrt.
No ez nekem már egy külön dimenzió! A muter is csak legyintett. Bevallom férfiasan, ez a rettenetesen hosszú történelem, amelyben a zemberek egyebet sem tettek, mint hogy ármánykodtak és háborúzgattak egymás ellen, számomra kissé összefolyik: rabszolgalázadások, parasztfelkelések, boszorkányégetések, véres forradalmak, lövészárok-háború meg a többi nyavalya! Szerintem mindez azért történt így, mert még a zemberek nem találták fel a zokostelót: ergo nem tudtak cicás meg virágos képecskéket küldözgetni egymásnak, és a rettegett vakcináról meg bolygónk laposságáról vagy gömbölyűségéről vitatkozni, így hát kénytelenek voltak más elfoglaltság után nézni, és jobb ötlet híján, hol az egyik vágta kupán a másikat, hol a másik vágott vissza. Az is megesett, hogy úgy kezdődött a csetepaté, hogy egyikük visszavágott!
– Kedves zomzédom, áruld már el nekem – epekede az éppen betoppanó Zacsek –, mi lehet a gyógyír a magyar futballra?
– Attól tartok, hogy ezt már a fene sem tudja – sóhajta atata. – Annyi biztos: három ír gól a hálóban bizony nem gyógyír!
– Pedig tudtak egykor a fiúk – nosztalgiáza a Zacsek –, kiskölök koromban a ’82-es vébén a Nyilas Tibiék tízet is berámoltak a salvadoriaknak.
– És még az sem volt nekik elegendő a továbbjutáshoz a csoportkörből – mérgelőde a fater.
– A zerbek sem lesznek ott jövőre a vébén – nyugtázá a zomzéd.
– De Kozovó még ott lehet! – mondá az öreg.
– Hogy jön az most ide? – értetlenkede a Zacsek.
– Hát a Kozovó igazából Zerbia – magyaráza atata. – Pólókon is írja!
– Annyi a probléma itthon is és a nagyvilágban is, ti pedig másról sem tudtok beszélni, csak erről a fránya fociról! – méltatlankoda az öreglány.
– Igazad van, zomzédasszony – ismeré el a Zacsek. – Úgy tűnik, akadhat némi gondunk a kőolajjal, a gázzal meg a zárammal.
– A zokosok tavaly év vége felé azt mondták: lesznek ámerikai szankciók a Kőolajipari Vállalat ellen, majd keresünk megoldást – emlékeztete a fater. – Most már vannak, mármint szankciók, és még mindig keresik azt a nyamvadt megoldást.
– Szerintem végig abban bíztak, hogy a jenkik elodázzák az alkalmazását, vagy a világ urai kiegyeznek, és máról holnapra véget ér a zorosz–ukrán csihi-puhi – találgata amama.
– Ha mindez még nem lenne elegendő – tájékoztata a Zacsek –, a Trampli a héten bejelentette: támogatná azt a kezdeményezést, hogy Ámerika újabb 500 százalékos vámmal sújtsa azokat a zországokat, amelyek ruszki energiahordozókat vásárolnak!
– Eszembe jut, sokan mennyire örültek, amikor a Trampli nyerte az ámerikai elnökválasztást – kuncoga az öreg. – Azt hitték, ha a kedvében járnak, majd ő is ugyanúgy viszonyul hozzájuk.
– Zegény Vučko – merenge a muter –, ha végül netán oroszellenes döntés születik a NIS-ről, akkor könnyen elveszítheti a Putykóba zerelmes ruszofil hívei támogatását.
– Mindinkább úgy tűnik, hogy a nagyok leszámolásának mi isszuk meg a levit – spekulála a Zacsek, és elmesséle egy viccet.
Az orosz és az amerikai elnök elmennek egy jóshoz. Megkérdezi az amerikai, mi lesz az USA sorsa 20 év múlva. A jós azt mondja:
– Pontosan nem látom, de egy vörös zászló lebeg a Fehér Ház tetején.
Az orosz elnök megörül ennek, és ő is megkérdi, mi lesz Oroszországgal.
– Azt sem látom pontosan, de egy vörös zászló lebeg a Kreml tetején is, és van alatta egy szöveg – feleli a jós.
– És mi az a szöveg? – kérdezi az orosz.
– Azt sajnos nem tudom kibetűzni, mert kínaiul van.
– Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy az amcsik újabb ellenség után néztek – vakará a fejét atata. – Most éppen Latin-Ámerikában keménykednének. Mindenekelőtt Venezuelával. A drogkereskedők ellen folyik a harc. Hogy ne vigyék onnan a cuccot Ámerikába!
– Van ott biztos más is – jegyzé meg az öreglány.
– Ahogy mondja, zomzédasszony – helyesele a Zacsek. – Venezuela már nagyon összebratyizott a kínaiakkal és a ruszkikkal. Holott Latin vagy sem, de az is Ámerika, úgyhogy a jenkik felségterülete. No meg ott található a világ bizonyítottan legnagyobb kőolajkészlete!
– És minő meglepő: oda szállították a világ legnagyobb hadihajóját és hadgyakorlatba kezdtek – újságolá a fater.
– Jé! – csodálkoza el amama. – Ha nem tévedek, a ruszkik is a zukrán határ közelében hadgyakorlatozgattak mielőtt elindították volna a „különleges hadműveletet”.
– Biztos gondolták: ha már itt vagyunk – csipkelőde a Zacsek.
Az elhangzottakról az öregnek a következő vicc jutott az eszébe.
A kis marslakó megkérdi az apját:
– Apa, a földlakók tényleg űrszondát küldtek hozzánk?
– Igen, az „amerikai alfaj” kettőt is küldött a bolygónkra.
– Jaj apa, ugye nekünk nincs olajunk?
– Közeleg a fekete péntek – válta témát a muter. – Az ultramega-leárazások napja!
– Ami az utóbbi években szinte egész novemberben tart – dünnyöge a Zacsek. – Meg sem lehet zabadulni a sok akció-felhívástól.
– Szerintem ez inkább a reklám, mintsem a vásárlás napja – állapítá meg atata. – Én még sosem találtam semmi extra olcsó cuccot.
– Ahhoz tenni kéne néha itt-ott egy-két kört, Tegyula – világosítá föl az öreglány –, nem tudni, mire bukkan a zember.
– Felőlem te nyugodtan csámboroghatsz a boltokban és a bevásárlóközpontokban, Tematild – közlé a fater –, csak ne kérd ebben a társaságomat, mert én rühellek nézelődni.
– Észrevetted, zomzéd – fűzé hozzá a Zacsek –, hogy amikor soppingolásról van szó, a nők sosem fáradtak?!
– Mint ahogyan ti sem, amikor a labdakergetőzést kell bámulni a tévében – zsörtölőde amama.
– Jó, hogy visszakanyarodtál a témához – így az öreg –, a napokban a Ronaldó Krisztiánó a Fehér Házban járt a Tramplinál díszvacsorán.
– És az amcsi főseriff azt mondta – referála a Zacsek –, hogy a portugál világklasszis minden idők legjobb focistája, megérdemelné, hogy világbajnok legyen, és ő mindenben segíteni fogja a futballistát, hogy jövőre az legyen.
– Ugyan, hogyan tudná a sárga siskás ebben segíteni a Ronaldót?! – háboroga a muter. – Tán horribilis vámmal sújt majd minden országot, amelynek válogatottja gólt rúg a portugáloknak?!
– Ez nem is egy elvetendő ötlet – bólogata elismerően atata. – Jelezned kéne a jenki főfőnek!
Derülésünkre a Zacsek elmondott még egy viccet.
Az ipse megkérdi a haverját:
– Miért sántítasz?
– Semmiség, egy szimpla focibaleset!
– Nem is tudtam, hogy szoktál focizni.
– Nem is. Csak tegnap kikapott a válogatott, és mérgemben belerúgtam a tévéállványba.
Pistike, energiaszegény focizurkoló
