Egy tekintélyes nagybecskereki kereskedőcsalád sarja volt, s pályafutása Torontál vármegye székhelyéről indult, a 19. század első felében és a század második felében lombosodott ki. Részt vett a szabadságharcban, majd iskolái végeztével a papi pályát választotta élethivatásul. Éveken át, az Al-Dunán, Orsován lelkészkedett, de eközben szülővárosáról sem feledkezett meg. A múltkutatás és a régészet volt a szenvedélye. A 19. század második felében különösképpen Széchenyi-kutatásaival, leveleinek összegyűjtésével, a Szent Korona 1849-ben történt orsovai elásásával, az Al-Duna térsége múltjának felkutatásával és régészeti feltárásával, meg egy arra vonatkozó, turisztikai kézikönyvvel hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Több fontos munkával, tanulmánnyal gazdagította a történelmi szakirodalmat, és megbecsült tagja volt a Temesvárott székelő, Délmagyarországi történelmi és régészeti társulatnak. Utazóként is számon tartják. Mindemellett több évtizeden át a magyar állameszme kitartó hirdetője volt Orsován és környékén.
Nagybecskereken, Torontál vármegye székhelyén született 1828. május 31-én. Elemi iskoláit szülővárosában, a felsőbb osztályokat Temesvárott és Szegeden végezte.1 A Bega menti városban diákkorában Brájjer Ferenc tanító figyelt fel tehetségére és képességeire, s „a gimnázium első és második osztályának tantárgyában, minden díj nélkül magánoktatást adott”.2 Miután Brájjer 1842-ben felkészítette őt a magánvizsgára, azt sikerrel letette, s tanulmányait a temesvári gimnázium harmadik osztályában folytathatta, ahol a legjobb tanulók között volt. A negyedik osztályt Szegeden, az ötödiket és hatodikat pedig ismét Temesvárott fejezte be, ahol „bölcsészettanfolyamot” is végzett.3 A temesvári papneveldébe 1846/47-ben iratkozott, mint „filozófusnövendék”.4
1 Ambrus József (szerk.): Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharcban részt vett római és görög katolikus paphonvédek albuma I. Nagykikinda, 1892, 200–201.; Munkásságát Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. sorozata (1891), és a Pallas Nagy Lexikona is számontartja (III.k., 1893, Budapest, 437).
2 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.
3 Uo.
4 Kováts Sándor: A csanádi papnevelde története 1806–1906. Temesvár, 1908, 311, 353–354.
Érdekes mozzanat, hogy a papnevelde hivatalos iktatókönyvébe Betegh (Boleszny) Antalként jegyezték be a nevét.5
A szabadságharcban aktív szerepet vállalt, kiérdemelve a hadnagyi rangot, majd 1849. augusztus 19-én Borosjenőn tette le a fegyvert.6 Több véres harcban is részt vett Szegeden, Szőregen, Kis-Zomborban meg annak környékén.7 Egyébként, Ambrus József kutatásai nyomán tudjuk, hogy hadnagyi rangját úgy érdemelte ki, hogy Kis-Zombor tájékán, az egyik ütközetben „egy német-bánáti határőrezredbeli hadnagyot és három közembert foglyul ejtett, s midőn a csatában is kitűnt, hadnaggyá kineveztetett”.8
Szülővárosa, Nagybecskerek alatt, meg Facseten is harcolt a torontáli honvéd zászlóalj katonájaként.
Sikerült neki elmenekülnie az orosz táborból 1849. augusztus 21-én, s Aradot megkerülve, Pécskánál átkelt a Maroson, és Német-Csernyén húzódott meg Geml Ignác iskolatársának szüleinél. Onnan polgári ruhában sikerült hazajutnia édesanyjához Nagybecskerekre, ahová, nem sokra rá, öccse és bátyja is megérkezett.9 Az osztrák hatóságok őt folyamatosan keresték, hogy besorozzák, de ő, egy ideig, egyik rokonánál húzódott meg. Majd Temesvárra ment, hogy (1849/1850-ben), ismét beiratkozzon az ottani papneveldébe.10 Attól kezdődően már biztonságban érezte magát, mert noha az osztrákok továbbra is keresték, a temesvári papnevelde igazgatója bizonyítványt állított ki, mely őt megmentette a besorozástól.11
Csajághi Sándor csanádi püspök szentelte fel pappá 1852. július 16-án.12 Több helyen volt segédlelkész: Temes-Rékáson, Katalinfalván, Zsombolyán, Új-Szent-Annán majd Nagykikindán, ahol három évig dolgozott (1858–1861).13
5 Uo.
6 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.
7 Ambrus József (szerk.): Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharcban részt vett római és görög katolikus paphonvédek albuma I. Nagykikinda, 1892, 200–201.
8 Uo.
9 Uo.
10 Uo.
11 Uo.
12 Uo.
13 Boleszny Antal. Krassó-Szörényi Lapok, 1896. febr. 23.
Mint Hamary Dániel írja, folyamatosan „tudományos önképzésével” foglalkozott.14 Amikor Nagykikindán teljesített szolgálatot, az ottani, római katolikus elemi főiskola igazgatói tisztségét is betöltötte, valamint az ottani reáliskola hittanára is volt.15
Orsovai plébános lett 1862. november végén, ahol „tisztelve és szeretve élt”16, de miután – a Krassó-Szörényi Lapok megfogalmazása szerint – „a magyar állameszmének megtestesült személyesítője és hirdetője” volt17, a hatóság állandóan rajta tartotta a szemét. Mint Ambrus József írja, „folyton a határőrvidéki csász. és kir. katonai parancsnokság szemei előtt volt, de ennek dacára is, a társadalmi életben Magyarország jogait mindenkor és mindenütt a legerélyesebben védelmezte, amiért az akkori császári rendőrség minden lépését figyelemmel kísérte; sőt, midőn a második parlamentáris minisztérium megalakult, Boleszny néhány magyar érzelmű hívével, gróf Andrássy Gyula miniszterelnököt üdvözölte, mi miatt, az akkori ezredparancsnoknak tudomására jövén, haditörvényszék elé idéztette”. Végezetül, később mégsem ítélték el.18 A hazafiság a déli végeken, Boleszny idejében ugyanis, még eléggé veszélyes kiállásnak minősült.
Miután szeretett utazni, s az útleírás egyik kedvenc műfaja volt, annak is hódolt: 1859-ben a Delejtűben közölt tőle „Rövid útjegyzeteket”, amelyben al-dunai utazását írta le.19 Azt követően, Orsováról rugaszkodott el hosszabb külföldi utakra: beutazta az osztrák tartományokat, Bajorországot, Szerbiát, Bolgárországot és Romániát, egészen a Fekete-tengerig.20 Utazásai során bő tapasztalatokra tett szert. Az Ujvidék című lapban Utazási vázlatok az Al-Dunáról címmel írt történelmi közleményeket az Al-Duna vidékéről, a római kortól a 19. századig.21 Kalapis Zoltán joggal vette őt fel a Régi bácskai és bánáti utazók című kötetébe (1987), amelyben útikalauzából közölt fejezeteket.22
14 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.
15 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. Budapest, 1891, 1193–1194. – Nagykikindáról, néhány cikkét, 1859-ben a temesvári Delejtű is közölte.
16 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.
17 Orsova. Krassó-Szörényi Lapok, 1882. okt. 13.
18 Ambrus József (szerk.): Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharcban részt vett római és görög katolikus paphonvédek albuma I. Nagykikinda, 1892, 200–201.
19 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.; Rövid útjegyzetek. Delejtű, 1858. okt. 12., okt. 19.
20 Uo.
21 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. Budapest, 1891, 1193–1194.
22 Kalapis Zoltán: Régi bácskai és bánáti utazók. Forum, Újvidék, 1987, 73–77.
Később, állhatatos közéleti és papi munkáját meg is jutalmazták: Ferenc József 1892. március 6-án Csanád egyházmegye tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki.23 Ennek kapcsán nyugtázták a lapok, hogy Boleszny „Orsován és vidékén a magyar közművelődésnek egyik előharcosa volt”, amellett „tapintatos és rokonszenves alak” is.24 Kiterjed és sikeres közéleti tevékenységét példázza, hogy tagja volt az Orsovai Magyar Nyelvterjesztő Egyesületnek25, az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak26, titkára az Orsovai Katolikus Nőegyletnek27, az orsovai állami iskolák gondnokságának, az Orsovai Kaszinó választmányának28, illetve még a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatnak29 meg a Délmagyarországi Kárpát-Egyesületnek30, valamint Krassó-Szörény vármegye megyebizottságának is.31 Buzgó munkássága folytán helyet kapott a magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnokában is.32
23 Hivatalos rész. Budapesti Közlöny, 1892. márc. 15.
24 Új kanonok. Krassó-Szörényi Lapok, 1892. márc. 20.
25 Krassó-Szörényi Lapok, 1892. jan. 3.
26 Az Országos Régészeti és Embertani Társulat Évkönyve, Budapest, 1886, 68.
27 Krassó-Szörényi Lapok, 1893. márc. 5.
28 Boleszny Antal. Krassó-Szörényi lapok, 1896. febr. 23.
29 Torontál, 1878. június 27.
30 Krassó-Szörényi Lapok, 1892. máj. 1.
31 Krassó-Szörényi Lapok, 1892. okt. 16.
32 Internetes forrás: http://termeszetbarat.hu/archive/www.termeszetjaro.hu/1998/mhk/
Nyitókép: A Boleszny családnak jól menő vaskereskedése volt egykor a nagybecskereki főutcán
