Gyakran morgunk amiatt – az egyesek által fejlődésként megélt, a jobb érzésű többség által viszont hanyatlásnak megélt tény okán –, hogy az elmúlt évtizedben Újvidék a szolgáltatások városává változott. Komolyabb ipari fellendülés vagy turisztikai vonzerő hiányában erre a gazdasági ágazatra alapszik szinte minden a városban, a nyüzsgés és a nyomulás munkanapokon szinte elviselhetetlen. Mi, akik valamilyen oknál fogva még itt maradtunk, igyekszünk úszni az árral, keressük a megoldásokat, legyen szó akár egy forgalmas útkereszteződésen történő átkelésről, akár egy három méterrel közelebbi parkolóhely megkaparintásáról. Állandó harc mindenért, minden lépésen. Leginkább a „lebensraum”-ért, ebből van egyre kevesebb. Harcolunk a biciklis futárok ellen, akik másfél kilowattos motorokkal, a közlekedésrendészeti szabályokat nagy ívben megkerülve, kerékpárnak minősített járgányaikkal száguldozva letúrják a „lábtekerős” járművel közlekedőket a bicikliösvényről...
Szeli Balázs felvétele
A nagyobb csomagok kézbesítésére szakosított futárszolgálatok menedzserei pedig egyenesen bekalkulálják a közterületek igénybevételét profitteremtés céljából. Mert lehet. Lehetetlenség lenne az urbánus dzsungelben a különböző, internetes portálokról megrendelt csomagok százezreit kézbesíteni a lakások ajtajában, nincs az a futár, aki ilyesmire képes lenne. Még akkor sem, ha a lakóépületek előtt külön erre a célra biztosítanának számára, pontosabban nagy, esetenként 3-4 tonnás kombijának, kis kamionjának parkolóhelyet. Ilyesmi természetesen még tervben sincs az új épületek építésekor, a meglévők közelében viszont gyakran már egy kerékpárt sem tudunk leparkolni. Ebből kifolyólag – futárszolgálatokat működtetők, a futárok, de még a lakók örömére is – délelőttönként a csomagok tonnáit szállító, különböző felségjelzésű kombik felsorakoznak a járdákon, és indulhat a biznisz! A futárok telefonon hívogatják a lakókat, akik papucsban, otthonkában lebattyognak a rögtönzött „postafiókokig”, a futárok a kombi ablakán keresztül kiadják nekik a csomagokat. Még csak ki sem kell szállniuk. A csomagosztás ideje alatt a gyalogosforgalom, esetenként a kerékpárforgalom is, amennyiben a kombit a kerékpárútra parkolják, szünetel, vagy javarészt ellehetetlenedik, de – mint ahogy azt már említettük – ez a bizniszmodell szinte mindenki számára elfogadható. És ha valami megfelel, akkor azt implementáljuk mindennapjainkba, normatívává válik, és egy idő után már senkinek sem szúr szemet. Kivéve talán néhány, kukacos, szabálytisztelő tollforgatónak, aki továbbra is azon tűnődik, hogy miért nem lehetünk a civilizált, fejlett világ része?
Nyitókép: Szeli Balázs felvétele
