A muter a héten őszi bakancslistát állított össze. Ilyenek szerepelnek rajta: beszerezni egy őszi bögrét, belebújni valami őszi pulcsiba, tököt faragni, őszi fényképeket csinálni, pitét sütni, fahéjas csigát készíteni, sütőtökös tejeskávét inni… Én nem avatkozom senkinek se a dolgába, súgtam atata fülébe, de attól tartok, hogy a legutóbbitól még egy programja lesz, amit stílusosan úgy is nevezhetnénk, hogy elnyújtott őszi ücsörgés a vécén!
– Ezt a meghitt időszakot egy őszi bögrébe töltött mentatea szürcsölgetésével fogom kezdeni, Tegyula – jelenté be jelentőségteljesen az öreglány.
– Remélem azért, Tematild, hogy teázás után pitesütéssel folytatod az őszi programsorozatot – csipkelőde a fater.
– A múlt héten sütöttem finom almás pitét – emlékeztete amama.
– Mikor volt az már?! – méltatlankoda az öreg. – Különben is hagyjuk a múltat, annak bolygatásából még soha semmi jó nem származott. Nézzünk inkább a jövő felé!
– Nézzünk! – helyesele a muter. – Előttünk a gyönyörűséges ősz! Imádom a sült gesztenye illatát, a hosszú sétákat, a zizegő színes faleveleket a talpam alatt.
– Erről jut eszembe: azt olvastam, hogy a szlovéniai Naklo város bevezeti az erdőterápiát az oktatásügyben – tájékoztata atata.
– És mi a szöszt takar az efféle terápia? – kíváncsiskoda az öreglány.
– Pontosan azt, amiről te ábrándozol – magyaráza a fater –, hosszú túrákat az erdőben, hogy csökkentse a stresszt és erősítse az immunitást.
– Hát, nem tudom, mennyire lenne nekem stresszcsökkentő egy erdei séta azok után, hogy rávilágítottál, léteznek agresszív mókusok, amelyek ok nélkül rátámadnak a gyanútlan járókelőkre – morfondíroza amama.
– Felénk különben is igen nehézkes lenne ennek a terápiának az alkalmazása – gondola bele az öreg –, mert előtte erdősíteni kellene hozzá.
– Én a városban szeretek sétálni, a korzón, macskaköveken – merenge a muter.
– A városban sétálni sem veszélytelen, zomzédasszony – figyelmezteté az éppen betoppanó Zacsek –, mert az ember sose tudja, kivel fut össze.
Eme észrevételét illusztrálandó azonnal elmesséle egy viccet.
Két atyafi sétál a városban. A járdán szembejön velük egy harmadik, aki köszönti őket. Erre megállnak, s az egyik megkérdezi a másiktól:
– Hallod, ugye ez, aki köszönt nekünk az imént, nem Kiss Pista volt?
– Nem, nem az volt.
– Mindjárt gondoltam – nyugodott meg az előbbi atyafi –, mert nem is hasonlított hozzá!
– Hallod, Tematild – tűnőde atata –, nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy vágyott vénasszonyok nyara helyett inkább lesz nekünk Hóanyó.
– Bizony, Tegyula, a hegyekben már leesett az első hó – mondá az öreglány –, nem is akármekkora, a Kopaonikon majd’ fél méter hullott. A fagytól ágak törtek le, sok hejen eltorlaszolták az utat. Meg áramkimaradásokról érkeztek hírek.
– Ezzel az ócska időjárással meg aztán gyorsan itt van a vele járó megfázásos nyavaja: lázzal, orrfolyással, köhögéssel, torokkaparással – részletezé a fater.
– A zanyósom irtó óvatos: a városi buszon mindig védőmaszkot visel, nehogy valaki ráköhögjön vagy rátüsszentsen – számola be a Zacsek. – Amikor először megláttam maszkban, hirtelen olyan dëzsavú érzésem támadt, hogy egy pillanatra nem éreztem semminek sem az ízét meg a szagát.
– No de mit szóltok ahhoz, hogy végre-valahára megindult a vonat Belegrád és Zabadka között?! – válta témát amama.
– Szóhoz sem jutunk – élcelőde az öreg.
– Úgy tűnik, majd kénytelenek leszünk többet vonatozni – vakará a fejét a Zacsek. – Ahogy alakul a történet a Zerbiai Kőolajipari Vállalat elleni ámerikai zankciók ügyében, attól tartok, újra elő kell majd vennünk a régi benzines kannákat.
– Egy bő óra alatt a fővárosban lehetünk a Sójommal! – közlé a muter.
– Remélem, azért a zilletékesek mindent rendesen megvizsgáltak – kommentálá a Zacsek.
– Kihasználjuk a lehetőséget, Tematild, és elhasítunk a gyorssal a belegrádi Könyvvásárra – ötletele atata.
– Jaj nekem, Tegyula, azt a mennyiségű papírt, amit te képes vagy csitt-csatt felvásárolni, két Sójom is képtelen lenne elhurcolni – sopánkoda az öreglány.
– Belegondoltatok már abba, hogy az olvasás is tulajdonképpen egyféle drog? – töprenge a Zacsek. – Olvasás közben igazából azt csinálod, hogy nagyon vékony falemezeket lapozgatsz, és hallucinálsz közben.
– Hát én azt tapasztalom, hogy egyre kevésbé olvasnak már a zemberek – nyugtáza a fater –, ahelyett inkább a vészbukot, a TikTokot meg a többi közösségi oldalt bámulják, és már nem is kapcsolattartásra használják, hanem pusztán időtöltés gyanánt!
– Mert ha éppen társalogni szeretnének, akkor a mesterséges intelligenciával, konkrétan a ChatGPT-vel folytatnak véget nem érő eszmecserét – fűzé hozzá a Zacsek.
– Én is szoktam – ismeré el amama. – Manapság már sok mindenhez használják. Például arra, hogy megjósolja a jövőjüket!
– Ezen a téren még a régi módszer sem avult el teljesen – jegyzé meg az öreg. – Azt olvastam a sajtóban, hogy nagy a tolongás az asztrológusoknál, jó előre kell időpontot kérni, ha a zember sorra szeretne jutni.
– Lehet meg kellene kérdezni az egyiket, nézze meg, a csillagok szerint mikor kap időpontot a másiknál – trollkoda a Zacsek.
– Valamiben hinni kell – bölcselkede á la Coelho módra a muter –, és hát jobb híján ott vannak a csillagok.
– Vajon ott vannak-e?! – tamáskoda atata. – A csillagok fénye naaagyon rééég indult útnak felénk. Megtörténhet, hogy az a csillag, amit mi esténként pislogni látunk, már rég kihunyt. Amikor az égre nézünk, olyannak látjuk a Világegyetemet, amilyen egykor volt!
– Visszatérve a mindentudó ChatGPT-re – így az öreglány –, az is gyakori eset, hogy pszichoterapeutaként használják, és tőle várják a megoldást lelki bajaikra.
– A zanyósom azt mondta, hogy ha ő a zösszes búját-baját elpanaszolná annak a csudagépnek, az nyomban kikapcsolná magát – kuncoga a Zacsek.
– Képzeljétek, bokros teendői mellett a Putykónak a napokban arra is jutott ideje, hogy kielemezze a zerbiai hejzetet – taglalá a fater. – Megállapította, hogy „egyes nyugati központok bizony zínes forradalmat akarnak kirobbantani”, ám az itteni fiatalok patrióták, csak el kell velük beszélgetni.
– Tényleg, mi a hejzet jelenleg a társadalmi forrongással? – veté fel a kérdést amama.
– Egyesek úgy vélik, kifulladt már, mások szerint pedig per pillanat vihar előtti csend honol – mutata rá a Zacsek.
– No de nemcsak a zorosz halljakend érkezik a világ összes dolgával foglalkozni, hanem amcsi kollégája is – referála az öreg. – Globális béketeremtés és vámháború közepette a Trampli a héten bejelentette, hogy ketrecharcos gálával ünnepli 80. születésnapját a Fehér Ház kertjében!
– Tudtommal, az majd csak jövő júniusban lesz – legyinte a muter.
– No de fel kell arra készülni rendesen, zomzédasszony – érvele a Zacsek –, ki kell választani a legjobb harcosokat.
– A sárga siskás idei szülinapján katonai parádé volt, jövőre pedig egy harcművészeti bulit szerveznek! – szurkálóda atata.
– Éppen ez illik a Fehér Házba – dünnyöge az öreglány. – Valaki igényes koncerteket szervezett oda, valaki meg ketrecharcos gálát!
– Ezek aprócska kulturális különbségek – szögezé le a Zacsek.
Pistike, csillagnéző könyvmoly
