A szerémségi borvidék szerelmese volt a 19. század második felében Las-Torres János1 (1811-1899), a spanyol származású péterváradi szőlősgazda, aki hozzáértő cikkeket írt a magyar és német borászati szaklapokba (Borászati Füzetek, Borászati Lapok, Weinlaube). A 19. század második felében szőlőbirtokos volt Pétervárad vidékén, de úgy tűnik képzett vincellér is, szőlészeti és borászati szakíró, a Fruška Gora-i borvidék jó ismerője és népszerűsítője is.
Cikkei szakmai hozzáértéséről tanúskodnak, hiszen nemcsak hogy bemutatott néhány szerémi borfajtát és tanácsokat is adott szőlőműveléssel kapcsolatosan, hanem javaslatokat is tett a szerémségi borászat felvirágoztatása érdekében. Nem utolsósorban pedig az akkortájt nagyon divatozó, karlócai ürmös készítésének módját is közzétette a borászati szaksajtóban.
Las-Torres János egy spanyol eredetű, németalföldi családból származott. Nagyapja, Las-Torres Bernát Ágoston még Luxemburgban született, édesapja, Las-Torres János pedig már Bécsben látta meg a napvilágot. Ősei katonaviselt emberek, sőt magas beosztású katonatisztek voltak: nagyapja kapitányként Nádasdy generális hadtestében harcolt,2 édesapja pedig a császári királyi hadsereg alezredese volt.3 Ő Pécsett született, 1811. szeptember 29-én, ahol édesapja – az előkelő császári tiszt – éppen állomásozott. Édesanyja Brunner Jozefa volt, aki gyermekével mindenhová követte férjét.
A tiszti életmód rányomta bélyegét a fiatal Las-Torres életére is. Apja hivatásából adódóan többfelé szolgált. Jórészt Olaszország különböző helyőrségeiben, ahol fiának, a későbbi szerémségi vincellérnek jó alkalma volt művelődni és nyelveket tanulni. Nagy nyelvismerete volt, hiszen a magyar mellett egyaránt tudott németül, olaszul, franciául, horvátul és szerbül is.4
A családi hagyományt követve, fiatal korában öt-hat évig hadapródként szolgált egy huszárezredben. Miután édesapja Péterváradon nyugállományba vonult, a hívására ő is oda települt.5
Ott érték őt az 1848/49-es szabadságharc eseményei is, amelyek magukkal ragadták. 1848 októberétől a péterváradi, magyar hű határőri osztály főhadnagya, majd századosa lett.6 Aktívan közreműködött a vár védelmében, több kirohanásban is részt vett.7 Az összecsapások során kitűnő érzékkel befolyásolta a magyarok ügyét, ezért a világosi fegyverletétel után több hónapig fogságban volt.8
A békésebb idők beálltával, Las-Torres János péterváradi szőlősgazda lett. Kalapis Zoltán írja róla, hogy a péterváradi várhoz „viszonylag közel fekvő szőlőskerteinek számát újakkal gyarapította Kamanc (Kamenica), Karom (Karlóca) és Szalánkemen (Slankamen) közelében”, ahol jó gyakorlati szakemberként, színvonalas, mondhatnánk példás szőlőművelést folytatott.9
1870. évi borterméséről írta a Borászati Lapoknak: „Az egész termést a Szerémségben valami három million akóra tehetjük. (…) Az egész Szerémség borkereskedőkkel és speculansokkal van tele; még sohasem történtek oly nagy mérvű vásárlások, mint az idén. Itt vidékünkön voltak oly ültetvények, melyek egy katasztrális holdon 180–200 akó mustot adtak. Én magam is kaptam két és fél holdon egy hat éves slankamenka ültetvényről 42 hordó mustot, azaz, 450 akót. Összesen ezer akó az idei borom.”10
A SZERÉMSÉGI BORVIDÉK NÉPSZERŰSÍTŐJE
A Tarcal-hegység (Alma mons, Álmos-hegy), azaz a Fruška Gora lejtőin található szerémségi borvidék figyelemreméltó, gazdag múltjáról és kiváló borairól már sokszor és sokan ٕírtak. Szerémség lakossága a legügyesebb borászok közé tartozott, Karlóca pedig a „borfőváros” szerepét töltötte be. Gazdag múltja visszanyúl Marcus Aurelius Probus római császárig, aki elsőként telepített ott szőlőültetvényeket.11 Las-Torres pontosítja, hogy Probus 276-ban Spanyolországból hozatott szőlővesszőkkel ültette be katoná segítségével a Tarcalt, s hogy a római császár nem tagadhatta meg eredetét, hiszen egy szerémségi kertész fia volt, ezért nagy előszeretettel viseltetett szülőföldje iránt.12 Így indult el e borvidék fejlődése, amelynek az idők során számos jellemzője és érdekessége volt.13
„A 12. században dunai gályák hordták a városok, főleg Buda város piacára a Szerémségnek »arannyal felérő borát«.”14
A középkorban a „Szerémnek bora” a középkori Magyar Királyság legelső exportcikkévé vált, és folyamatosan szállították Raguza, Krakkó és más városok felé.15 Magyarországon a királyi udvarok lakomáinak elmaradhatatlan itala volt a szerémi bor, úgy az Árpádháziak mint Nagy Lajos vagy Zsigmond idejében. Messze elmaradtak mögötte a budai borok, a pozsonyi ürmös vagy a baranyai pecsenyebor. II. Lajos király asztalán naponta szolgáltak fel szerémit, és történelmi tény, hogy a kassai püspök lakomáján kizárólag szerémi bort kínáltak a vendégeknek.16 Hunyadi Mátyás is ezt kedvelte a legjobban, akárcsak Galeotto Marzio, Bonfini vagy Vitéz János. Történelmi érdekességnek számít, hogy a visegrádi várban, Mátyás idejében volt egy vörös márványból faragott, díszes szökőkút, amelyből rendszerint víz csorgadozott, ám fényes ünnepek alkalmával (Mátyás parancsára) fehér vagy vörös borral is szolgált. A szerémi borok kiválóságáról tanúskodik az a tény is, hogy hordójáért két forintot fizettek, kétszer annyit mint más, egyszerű borokért.17 A szerémi boroknak két sajátosságát kell mindenképpen kiemelni: az egyik az, hogy ott készültek a híres ürmösborok (amelyek közül különösen híres volt a karlovici pezsgőürmös, azaz, Tropf-Wermut); a másik pedig, mert a szerémségi borok néhány hónap alatt tökéletesen megértek, s hasonlítottak az óborhoz. Ezért voltak, többek között olyan keresettek.18
A középkorban főként a kolostorokban foglalkoztak bortermeléssel, például a bélakúti apátságban is. A Tarcal hegyeinek levét jórészt szegedi borkereskedők vásárolták fel, akik nemcsak kereskedtek vele, hanem Szerémségben szőlőskerteket is vásároltak. Egy 16. századi adóösszeírás tanúsága szerint 77 szegedi lakosnak volt szőleje Szerémségben (Péterváradon, Kamancon, Karomban, Szalánkeménben, Szerlökön és másutt).19
(Folytatjuk)
1 Nevét többféle változatban találjuk a szakirodalomban: las-Torres, Lastores stb.
2 Las-Torres János (elektronikus forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Las-Torres_J%C3%A1nos)
3 Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei. Baranyai történelmi közlemények, 1998–1999, Pécs, 1999, 147.
4 Las-Torres János (elektronikus forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Las-Torres_J%C3%A1nos)
5 Uo.
6 Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. Életrajzi adatok. Lastores (Las Torres) János (elektronikus forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/szazadosok-az-184849-evi-szabadsagharcban-96F2/eletrajzi-adatok-989D/l-9E6E/lastores-las-torres-janos-9E85/)
7 Las-Torres János (elektronikus forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Las-Torres_J%C3%A1nos)
8 Uo.
9 Kalapis Zoltán: Életrajzi Kalauz II. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2002, 211–212.
10 Las-Torres János: Vidéki tudósítások. Borászati Lapok, 1870., 12. Sz., 762–763. – Egy akó, megközelítőleg 54,30 liter volt.
11 Szerémségi borvidék – Fruška gora. (elektronikus forrás: Dkmtwine.com/05/01/szeremsegi-borvidek-fruska-gora/#https://dkmt)
12 Las-Torres János: A Szerémség borvidéke. Borászati Füzetek, 1869/2. sz., 117–123.
13 Szerémségi borvidék – Fruška gora. (elektronikus forrás: Dkmtwine.com/05/01/szeremsegi-borvidek-fruska-gora/#https://dkmt)
14 Domonkos László: Szerémi szerelem. Kortárs, 2013/5. sz., 54–59.
15 Uo.
16 Uo.
17 Uo.
18 Uo.
19 Uo.
Hajókkal szállították a tarcali borokat a királyi udvarokba
Nyitókép: Karlóca az 1890-es években
