Bombasztikus békemisszió

Meddig tarthat még az Ukrajna elleni orosz agresszió? Kérdezgetik egyre többen a háború negyedik évében. Elsősorban Európában, de másutt is. 

A választ talán azok tudják, akik az egészet előkészítették, s nyilván azok, akik megindították a hadakat. A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha az államok többsége által már az elején agresszorként megbélyegzett Oroszország kivonná csapatait Ukrajna elfoglalt területeiről.

Ez jelenleg irreális elvárás. Annak ellenére is, hogy az utóbbi időben egyre több szó esik béketárgyalásokról, tűzszünetről. Mindez még távolinak tűnik. A béketárgyalás biztosan, az egyezkedés a tűzszünetről talán közelebbinek.

Moszkva (szavakban) inkább átfogó békét akar, Kijev beleegyezne az azonnali, feltétel nélküli és általános tűzszünetbe is. Ezt már többször jelezte, ám a másik fél nem fogadta el a javaslatot. Sőt a Kreml a múlt héten közölte: szünetelnek a közvetlen tárgyalások Ukrajnával.        

Donald Trump amerikai elnök továbbra is békeközvetítőként próbálkozik a háború leállításával. Ennek lehetőségéről többször beszélt telefonon orosz hivatali partnerével, Vlagyimir Putyinnal, ám eredménytelenül. Augusztus 15-én személyesen találkozott vele Alaszkában, de sem tűzszünetben, sem a béketárgyalások megkezdéséről nem egyeztek meg. Talán azért nem, mert egyiküknek sincs konkrétumokat tartalmazó béketerve. Ilyet legalábbis nem mutattak be nyilvánosan. Trump ugyan többször elmondta, hogy Ukrajna nem csatlakozhat a NATO-hoz, és területeket kell átadnia Oroszországnak, amelyet komoly szankciókkal sújtana, ha nem hagyja abba a háborút. Ám ez aligha nevezhető tűzszüneti vagy békeajánlatnak. Különösen az ukrán álláspont ismeretében. Kijev ugyanis hallani sem akar területcserékről, vagyis arról, hogy (jogi értelemben legalábbis) lemondjon azokról a területekről, amelyeket az orosz erők 2022 februárja óta elfoglaltak, s 2014-ben elvettek (lásd: Krím-félsziget). És persze ahhoz is ragaszkodik, hogy egyedül dönthesse el, mely szervezetekhez, szövetségekhez csatlakozzon. 
Moszkva is több követelményt sorolt már fel, amelyek teljesülése esetén abbahagyná az általa különleges katonai műveletnek nevezett háborúját. Ezeknek az a lényege, hogy Ukrajna a felügyelete, uralma alá kerüljön. 

Egyelőre semmi jelét nem adta annak, hogy befejezné a harcokat. Csupán az igényeit és követeléseit ismételgeti, váltogatja, amelyeket Kijev és szövetségesei elfogadhatatlanoknak tartanak. Persze az is kérdés, hogy Putyin jelenleg hajlandó-e tárgyalni, hiszen a harctéren fokozatosan haladnak előre a csapatai. 
Nem sokkal azután, hogy befejezte a személyes megbeszélését Trumppal, a harcok még fel is erősödtek, sőt seregei a háború legsúlyosabb légitámadását hajtották végre Ukrajna ellen. 

Nemrégen Kínában is járt, ahol tárgyalt Hszi Csin-ping elnökkel, minden bizonnyal Ukrajnáról is. Peking a békét sürgette és a sokoldalú nemzetközi együttműködést, viszont közben katonai erejét is fitogtatta (szeptember 3-án) egy nagyszabású katonai díszszemlével, amelyen egyik fontos vendégként Putyin is megjelent. 
 

Alig néhány nappal hazatérte után (szeptember 7-én) a háború leghevesebb légicsapását mérte Ukrajnára a hadserege, 805 drónnal, továbbá 13 rakétával és manőverező robotrepülővel. Ez volt az első eset, hogy az ukrán kormány kijevi épületét is eltalálták. 

Múlt szerdán (szeptember 10-én) szintén példátlan eset történt. Orosz Gerbera típusú drónok egy csoportja (hivatalosan 19 darab) keleti irányból (részben Belaruszból) behatolt az – Ukrajnát a háború kezdete óta több tucat másik állammal kitartóan támogató – EU- és NATO-tag Lengyelországba, ahol a szövetséges légvédelem csak üggyel-bajjal tudott lelőni belőlük néhányat. Az ukrajnai háború kezdete óta ez volt az első eset, amikor a NATO a saját területén orosz katonai eszközöket semmisített meg. 

Azóta is megoszlanak a vélemények arról, hogy mit kerestek a lengyel légtérben az orosz drónok, amelyeket Moszkva nem ismert el sajátjaként. Varsó és szövetségesei szándékos provokációnak minősítették a példátlan támadást, amellyel kapcsolatban Trump röviden és talányosan fogalmazott első reakciójában. Másnap úgy értékelte: lehet, hogy az orosz drónok betévedtek a lengyel légtérbe. Még egy nappal később már azt nyilatkozta, nem tudja, hogy Oroszország hajlandó-e véget vetni a fegyveres konfliktusnak. (Véleménye ellentétben áll azokkal az amerikai–orosz csúcstalálkozó után is többször elhangzott bejelentéseivel, hogy elérhetővé vált egy békemegállapodás a háború lezárására.) Közölte ugyanakkor, hogy „nagyon gyorsan” fogy a türelme Putyinnal szemben. És megismételte: kész jelentős szankciókat bevezetni Oroszországgal szemben, ha ezzel mindegyik NATO-tagállam egyetért, és felhagy az orosz kőolaj vásárlásával. Erre már korábban is utalt, sőt több határidőt szabott, amelyek túllépése esetén keményen megbüntetné Moszkvát. Bár a kijelölt dátumokon már túl vagyunk, semmit sem tett. Pedig se tűzszünet, se béke.