Atata a héten rehabilitációs kezelésre jár a kórházba, mert befagyott a bal válla. Nem igazából fagyott be, mint télen a víztócsák, csak így hívják ezt a nyavalyát, ami miatt már fél éve alig tudja mozgatni a bal karját. Most aztán jól átmozgatják neki. Amint hazaér, úgy ágynak esik, mintha kiütötték volna boxban, pedig csak valami tornagyakorlatokat végez, no meg előbb lejegelik, utána pedig kissé felvillanyozzák a vállát. Messélte a fater, hogy valami vicces néne vezeti a foglalkozásokat, aki arra biztatja, hogy amikor belenyilall a fájdalom, ne vágjon keserves arcot, hanem próbáljon meg mosolyogni. Így majd állítólag előbb meggyógyul a válla! Mosolyterápia. Ilyet se hallottam még. No de nemcsak a fagyott váll szindróma keseríti az öreg életét, hanem a parlagfű abnormálisan magas pollenkoncentrációja is a levegőben.
– Szeretném kölcsönkérni tőled, Tematild, valamelyik tükröcskédet – mondá atata –, hogy mindig legyen nálam kéznél egy.
– No de ugyan minek az neked, Tegyula?! – ütköze meg az öreglány. – Tudtommal nem tartozol azon hipermodern férfiak közé, akik sminkelnek.
– Á, dehogy – legyinte a fater –, csak időnként szükségem lenne leellenőrizni az arcom, mert hiába veszem be naponta az allergiagyógyszert, néha úgy ég a szemem, hogy azt érzem: mintha világítana!
– E kórság ellen csak rendszerbelileg lehetne sikeresen fellépni – közlé amama.
– Sajnos az ambróziairtás nem tartozik a hangzatos politikai témák közé, úgyhogy nem is igen foglalkozik vele érdemben senki – panaszkoda az öreg.
– Kivéve persze azokat, akiket évről évre egyre hosszabb ideig és egyre intenzívebben kínoz – pontosítá a muter.
– Ahogy mondod – helyesele atata –, pedig a hazaszeretethez az is hozzátartozik, hogy igyekszel olyan életkörülményeket teremteni, hogy a lakosság jelentős részének ne kelljen szenvednie egy nyavalyás gaz miatt!
– Óvakodjon, zomzéd, az ilyen kemény megfogalmazásoktól – figyelmezteté az éppen betoppanó Zacsek –, nehogy úgy járjon, mint a hazánkba látogató Európai Zöld Párt delegációja.
– A Vučko „csőcseléknek” nevezte a noviszádi tüntetők közé álló EP-képviselőket – informála az öreglány.
– Később beismerte, hogy hibázott, amikor ezt a csúnya kifejezést használta – tudatá a fater –, majd azonnal hozzáfűzte, hogy neki igazából sokkal rosszabb a véleménye róluk.
– Nem meglepő, hogy az EU-ból azt üzenték: uopste nem áll jól a szénánk – zsörtölőde a Zacsek. – A zuniós bővítési biztos úgy látja, „Belegráddal gond van”, „megkérdőjelezhető a demokrácia itteni felfogása”.
– Imádom, amikor a zuniós tisztségviselők ijen szofisztikáltan fogalmaznak – élcelőde amama.
– A zöldek minősítése mellett nyilván az sem tetszik nekik, hogy a zerb államfő elment a pekingi és a moszkvai katonai parádéra – fűzé hozzá az öreg.
– Egy friss közvélemény-kutatás szerint itthon a többség jobban bízik Kínában és Oroszországban, mint az EU-ban – tájékoztata a Zacsek.
– És úgy véli, a kínaiak és a ruszkik többet tesznek értünk, mint az EU – összegezé a muter.
– Nem is csoda, amikor ezek a brüsszeliták csak akkor vannak jelen a hazai médiában, amikor valamiért pirongatnak vagy reformokat követelnek – csóválá a fejét atata.
– Tudja, zomzéd, nem lehet egy hírösszefoglalóban mindenről beszámolni – mutata rá a Zacsek. – Csak a legfontosabb hírekre jut idő.
– A héten ilyen volt az, hogy a Jackie Chan lesz a belegrádi EXPO nagykövete – példálóza az öreglány.
– Már alig várom látni őt valami humoros akció közben – csipkelőde a fater. – Biztos mindenkit lekaratéz majd maga körül, és egyik repülőautóról ugrál a másikra.
– No de mit szóltok ahhoz, hogy a zerbek még a nyolc közé sem jutottak a kosárlabda Eb-n – válta témát a Zacsek.
– Pedig még én is tudom, aki alig követem a sporteseményeket, hogy aranyéremért mentek a megmérettetésre – hüledeze amama.
– A lelkes zurkolótábor csalódottan fogadta ezt a „nagy blamázst” – számola be az öreg. – A vészbukon mindenféle összeesküvés-elméletek jelentek meg ezzel kapcsolatban.
– Eddig azt sem tudtam, hogy a nyelvrokonaink tudnak kosarazni – gondola bele a Zacsek. – Azt hittem, ők a téli sportokat preferálják. Régen ott minden gyerek síléccel jött a világra, ma pedig valamennyi korcsolyával érkezik. Nem véletlenül a legkedveltebb sportág a jéghoki. Meg a sízés és síugrás. Igaz, autózni is tudnak. No de kosarazni?!
– Elfelejtetek egy fontos tényezőt – világíta rá a muter –, a finneknél piszok erős az oktatási rendszer! És lehet, hogy évekkel, évtizedekkel korábban nem tudtak kosarazni, de mára már megtanultak. Ez is lehet a különbség.
– Mondasz valamit, Tematild! – ismeré el atata. – Arrafelé az oktatás prioritást élvez.
– Nálunk, úgy tűnik, kissé mások a prioritások – jegyzé meg a Zacsek.
– Ez legjobban a különféle tudást felmérő teszteken látszik – állapítá meg az öreglány. – Lenne mit tanulni a finnektől. Nem csak kosárlabdában!
– Úgy látom, az alapprobléma az, hogy a tanári pálya az utóbbi időben elveszítette társadalmi megbecsültségét – spekulála a fater. – Erről árulkodik többek között az is, hogy már évek óta első körben alig akad jelentkező fizika-, kémia- vagy éppen biológiatanár-szakra.
– Amiből felvetődik a kérdés: ki tanítja majd a diákoknak ezeket a fontos tantárgyakat?! – elmélkede a Zacsek.
– Attól tartok, az, aki éri! – voná le a következtetést amama.
– Ha valami nem változik, meg is lesz ennek a következménye – dünnyöge az öreg.
– Ne mondj ilyeneket, mert még valaki megsértődik – óvatoskoda a muter.
– Az építőjellegű kritika milliószor többet ér, mint a fedezet nélküli dicséret – így atata.
– Lehet, de itt mindenki jobban szereti a hízelgést, mint a bírálatot – felele az öreglány.
– Ez is egy bizonyíték arra, hogy a társadalmunk egy éretlen, duzzogó kamasz szintjén van – szögezé le a Zacsek.
– No de vajon milyen szinten van a nagypolitika?! – méláza a fater. – A Gázai övezet már szinte totál megsemmisült, Nepálban felkelés tört ki a luxusban élő politikai elit ellen, az orosz–ukrán csihi-puhi pedig a számos béketerv ellenére csak nem akar befejeződni.
– A Trampli üres puskával lődöz a Putykóra – nyugtázá amama. – Dörgedelmesen azt mondja: irgum-burgum, nyakra-főre tűzi ki a határidőket, amelyek lejárta után azonban nem történik semmi. Ki veszi ezt már komojan?!
– Nekem erről a cirkuszsátorra tűzött gyerekkérelem jut eszembe – messéle a Zacsek. – „Idomár bácsi, ne bántsd a medvét! Legyél inkább bohóc!”
– Mindennek tetejébe, a héten orosz drónok megsértették a lengyel légteret – ismerteté az öreg.
– Na, most kezdődik, mondta a Trampli, de nem árulta el, mi kezdődik – töprenge a muter.
– A lényeg, hogy a béketeremtés valahogy mindig elmarad – sóhajta a Zacsek.
– Én sejteni vélem az okát – merenge atata. – A pekingi összeröffenésen bekapcsolva maradt a mikrofon, így hallhattuk, hogy a Szí meg a Putykó állítólag arról társalogtak, hogy nem sokára akár 150 évig is élhetnek az emberek. Legalábbis a kiválasztottak.
– És mi köze ennek a béketeremtéshez, Tegyula?! – értetlenkede az öreglány.
– Hát hogyne lenne, Tematild! – magyaráza a fater. – A nagypapák biztosan úgy vannak vele, van még bőven idő a béketárgyalásra.
Pistike, vállveregetéstől rettegő kosarazó-tanonc
