HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Szokott-e lekvárt főzni?
• Rendszeresen, egy évben sem hagyom ki. – 15%
• Abból főzök csak, ami otthon megterem. – 17%
• Veszek minden hozzávalót, kerül, amennyibe kerül. – 4%
• Csak ha olcsón jutok az alapanyaghoz. – 15%
• Nem vesztegetem ilyesmivel az időm. – 36%
• Anyukám megcsinálja helyettem. – 13%
A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján.
Nagyanyáink hosszú éveken keresztül a téli hónapokra készülve tartósították az élelmiszereket. A spájzba belépve szinte minden házban sorakoztak a befőttek és a lekvárok a polcokon. A hideg hónapokban így mindig kerülhetett az asztalra a nyáron elrakott befőttből vagy lekvárból. A legtöbb háznál saját gyümölcsös is volt, ahol szüretelni lehetett a szilvát vagy éppen az érett sárgabarackot. Ez a munka általában a család közös tevékenysége volt, amelyből a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki ki vehette a részét.
Miközben a gyümölcsöket gondosan előkészítették, történeteket meséltek. A főzés általában a nagymama dolga volt minden családban. A tűzhely őrzőjeként ő vezényelte a munka menetét. A főzés során a családtagok szívesen beszélgettek, a munka pedig közösségi élménnyé vált. A gyerekek szinte játszva sajátíthatták el a lekvárfőzés apró fortélyait. Sokunknak ismerős lehet az az emlékkép, amikor nagyanyánk szoknyája mellett állunk, és figyeljük, ahogy rotyog a lekvár a fazékban, a szobát pedig a sárgabarack illata lengi be. Majd türelmetlenül várjuk, hogy kihűljön az édes finomság, hogy az első kenyérre kent falat a miénk lehessen. A hagyományos receptúrákat, amely generációról generációra szállt nagy becsben tartották. Ezzel őrizték meg a régmúlt ízeit. A gyümölcsöt hosszú órákon keresztül főzték nagy lábosokban, folyamatosan kevergetve. A forró lekvárt pedig üvegekbe töltötték, utána gondosan lezárták, hogy megőrizzék a tartósságát.
A lekvárfőzés annak idején nemcsak a gyümölcsök tartósítását szolgálata, hanem a közösségi élet szerves része is volt, összefonódott a falusi lét hagyományaival. A fogyasztói társadalom kialakulásával egyre messzebb kerültünk a hagyományos, akár hosszú évszázadokon át működő tevékenységektől. Az élelmiszerek állandó jelleggel azonnal megkaphatóvá váltak a boltokban. Ezzel együtt a kész lekvárok is széles körben elérhetővé váltak. Kevesebb igény mutatkozott a házi készítésre, hiszen a vásárlás kényelmesebb volt és sok esetben olcsóbb is. A felgyorsult világ és életmód szintén azt eredményezte, hogy hátrahagyjuk nagyanyáink jól bevált receptjeit és szokásait, inkább gyors és kényelmes megoldásokat választva. A praktikum és a kedvező árak találta magát szembe a hagyományos értékekkel. Érthető módon a lekvárkészítés és az élelmiszerek télire való eltevése sok helyen hosszú ideig háttérbe szorult.
Napjainkban ismét divatossá, egészségtudatossá vált visszanyúlni a régi dolgokhoz. Sokan lapozzák fel újra a megsárgult lapú receptes füzeteket, régi ízek után kutatva. Kerülnek elő a szekrények mélyéről a sok éve nem használt fazekak és a polcokon heverő üres üvegek, amelyeket ismét megtöltenek mindenféle finomsággal. A modern háziasszonyok gyakran készítenek otthon lekvárt. Ez egy lehetőség számukra, hogy saját ízlésük szerint, az általuk kedvelt gyümölcsökből készüljön el a nyalánkság. A hagyományosnak mondható gyümölcsök mellett a málna, az eper, olykor még a cseresznye is a fazékba kerül. Gyakran használnak cukor helyett mézet vagy más készítményt, hiszen igény mutatkozik sokszor arra is, hogy a finomság egészségesebb verzióban kerüljön az asztalra. Bár régen a családban zajlott a munka, manapság egyre többször tapasztalni, hogy közösségi élménnyé válik a főzés elhagyva az otthon falait. Egyre többször szerveznek olyan műhelymunkákat, ahol a hagyományos ételek elkészítését tanítják a fiatalabb generációnak, akik aztán magukkal viszik a tudást. Mindemellett az ilyen jellegű gasztronómiai hagyományok ápolása segít megőrizni a kulturális identitásunkat, és erősíti bennünk az összetartozás érzését is a modern társadalomban. A tapasztalat egyre inkább azt mutatja, hogy a hagyományos ételek újra teret és helyet kapnak a mindennapjainkban, így nagyanyáink jól bevált receptjei ismét elfoglalhatják méltó helyüket.
Nyitókép: Pixabay
