HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Olvas-e horoszkópot, hisz-e a jóslásban, ezotériában?
10 % Igen, a jövő előre meg van írva.
17 % Bizonyos dolgokban hiszek, másokban nem.
15 % Mindig elolvasom a horoszkópot, de ennél többre már nem vagyok kíváncsi.
33 % Csak szórakozás számomra az efféle ismerettár.
21 % Sorsunkat mi magunk alakítjuk, emögött semmilyen misztika sincs.
4 % Nem gondolkodtam még el minderről.
Az emberek viszonya az ezotériához és a horoszkópokhoz sokrétű, érzelmekkel és vélekedésekkel telített terület. Van, aki meggyőződéssel hisz benne, mások szkeptikusak, megint mások játékosan vagy kíváncsian közelítenek ezekhez a témákhoz. A világban, ahol az információk szabadon áramlanak, és ahol a tudományos megközelítések sokszor szembeállnak a spirituális nézetekkel, az ezotéria, különösen a horoszkópok egyfajta híd szerepét töltik be a racionalitás és az irracionalitás között.
Az ezotéria fogalma eredetileg belső, beavatott tudást jelentett. Ma már tágabb értelemben használják, hiszen ide sorolható az asztrológia, a tarot, a reinkarnációba vetett hit, a különböző energiák, csakrák, aurák, valamint a különféle természetfeletti jelenségek. Ezek a területek általában kívül esnek a tudomány szigorú vizsgálódásán, ugyanakkor széles körben népszerűek, főleg akkor, amikor az emberek életében bizonytalanságok vagy válságok állnak be.
A horoszkóp, ami az asztrológia legismertebb formája különösen erős vonzerőt gyakorol sokakra. Az újságok napi horoszkóp rovatai, a személyre szabott elemzések, az éves jóslatok mind azt az igényt szolgálják ki, hogy eligazodjunk az életünkben. Az emberek szeretnének kapaszkodót találni, rendszert látni az eseményekben, és választ kapni olyan kérdésekre, mint a: Ki vagyok? Mi vár rám? Mit kellene tennem? Az asztrológia ezeket a kérdéseket csillagok és bolygók mozgásán keresztül próbálja megválaszolni, szimbolikus és értelmezésre nyitott nyelvezettel.
Meglepő módon az asztrológia egyik alapgondolata – miszerint a születésünk pillanatában fennálló kozmikus helyzet hatással lehet ránk – nem is teljesen légből kapott. A születés időpontja valóban összefügghet bizonyos biológiai és környezeti tényezőkkel, például évszakhoz kötődő hormonális hatásokkal, fény- és természeti viszonyokkal, vagy akár társadalmi tényezőkkel. Ezek a hatások hosszú távon formálhatják a személyiségünket. Azonban az a gondolat, hogy a Vénusz állása a Bika jegyében meghatározza, milyen kapcsolataink lesznek, már sokkal kevésbé támasztható alá tudományos alapon. Mégis, sokan úgy érzik, hogy a horoszkópok „rájuk illenek”. Ennek oka lehet az is, amit pszichológiában Barnum-hatásnak hívunk: az emberek hajlamosak magukra ismerni általános, pozitív állításokban, különösen, ha azok látszólag személyre szabottak. A horoszkópok gyakran ilyenek: általános érvényű igazságokat fogalmaznak meg úgy, hogy az olvasó azonosulni tudjon velük. Az is fennállhat, hogy az olvasottaknak megfelelően fogunk cselekedni, és pont emiatt válik „valósággá” az. Ugyanakkor igaz az is, hogy ezek az állítások gyakran elgondolkodtatják az embert, és ha nem is „jóslatokként”, hanem önismereti tükörként olvassuk őket, lehet bennük hasznos tartalom. A probléma ott kezdődik, amikor az emberek az ezotériát, és különösen a horoszkópokat abszolút igazságként kezelik. Ha valaki például kizárólag egy másik ember csillagjegye alapján dönt arról, hogy érdemes-e vele barátkozni, párkapcsolatot kezdeményezni vagy együtt dolgozni, az veszélyes leegyszerűsítése a személyiség és az emberi kapcsolatok komplexitásának. A horoszkóp nem pótolhatja az ismerkedést, a tapasztalati úton történő megismerést, az empátiát vagy a valódi kommunikációt. Lehet egy Szűz jegyű ember éppoly érzékeny és melegszívű, ahogy egy Skorpió is lehet megbízható és kiegyensúlyozott. Ezek nem a jegytől, hanem az egyén történetétől, érettségétől, környezetétől, élményeitől, tapasztalásaitól függenek.
Ami az ezoterikus szemlélet erénye lehet, az a nyitottság, az intuíció szerepének elismerése és a spirituális dimenzió keresése. Ezek valóban fontos emberi igények. Az ember nemcsak racionális lény, hanem intuitív, érző, kereső is. Az ezotéria eszköztára néha valóban képes ráébreszteni minket mélyebb összefüggésekre, akár úgy is, hogy szimbólumokkal dolgozik, amelyek nem szó szerint, hanem átvitt értelemben tükröznek valamit a belső világunkból. Ez az aspektus az, amit kár volna elvetni. Talán pont ez az oka annak is, hogy még az ezotériát bírálók közül is sokan hajlanak arra, hogy „van benne valami”. Ám fontos volna megtalálni az egyensúlyt. Ahogyan nem vetjük el a művészeteket csak azért, mert nem mérhetőek objektív módon, úgy az ezotériát sem kellene démonizálni. Viszont ugyanígy nem volna szabad az emberi kapcsolatokat, döntéseinket vagy önmagunk megítélését kizárólag ezekre a rendszerekre alapozni. Az életünk sokkal összetettebb, sokrétűbb és dinamikusabb annál, mint hogy egy születési időpontra vagy egy kártyalapra lehessen bízni. Az egészséges megközelítés valószínűleg az, ha az ezoterikus rendszereket önismereti eszköznek, vagy akár egyfajta inspirációnak tekintjük, nem pedig kőbe vésett sorsnak. Kérdéseket vethetnek fel, de nem adhatják meg helyettünk a válaszokat. Segíthetnek elindítani egy belső párbeszédet, de nem helyettesíthetik a valódi döntéshozatalt. A másik emberhez való viszonyunkat pedig elsősorban nem a jegyek, hanem a gesztusok, a közös élmények, a figyelem, az idő és a bizalom kellene, hogy alakítsa.
Végső soron minden rendszer, amely az emberi lelket próbálja feltérképezni – legyen az pszichológia, filozófia vagy éppen asztrológia – csakis térkép lehet, nem maga a táj. A térkép néha hasznos, segít eligazodni, de nem helyettesíti a bejárást, a tapasztalást, az utazást. Ha így tekintünk az ezotériára, akkor nem veszítjük el a józanságunkat, de megőrizhetjük a kíváncsiságunkat. Így ez a kettő, azaz a józanság és a nyitottság együtt segíthet minket abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és egymást.
Nyitókép: Pixabay
