Fél évszázaddal ezelőtt egészen más szelek fújtak a világban és a térségünkben. Kambodzsában a vörös khmerek kerültek hatalomra, Vietnámban Észak-Vietnám csapatai elfoglalták Saigont, ezzel pontot téve a hosszú évekig tartó második vietnámi háború végére. Ugyanekkor mutatták be Miloš Forman nagy sikerű Száll a kakukk fészkére című filmjét, Bernardo Bertolucci Huszadik századát, valamint Federico Fellini Casanováját. A Queen ebben az évben jelentette meg a Bohemian Rhapsodyt, a rocktörténet talán legismertebb szerzeményét, valamint A Night at the Opera című nagylemezt. Az angol Music Week könnyűzenei szaklap az év sztárjának Kovács Kati magyar énekesnőt választotta. Ugyanebben az évben született Bradley Cooper, David Beckham és Angelina Jolie is. Akkoriban az egykori nagy Jugoszlávia – a téli áramszünetek ellenére – még mindig a „szocialista dolce vita” időszakát élte.
Az év Bálint-napja pedig egy tizenegy fős csapat számára egy emlékezetes afrikai kaland kezdetét jelentette: elhatározták, hogy öt vadonatúj Zastava 101-essel több mint 11 000 kilométert megtéve elautóznak Afrika legmagasabb csúcsához, a Kilimandzsáróhoz. Ez az ötven éve indult expedíció nemcsak egyedülálló reklámkampány volt a virágkorát élő, mára már megszűnt Crvena Zastava autógyár számára, hanem olyan technikai, logisztikai és emberi teljesítmény is, amelyet azóta is legendák öveznek.
A vállalkozás szellemi atyja Milan Rakočević építészprofesszor volt, aki algériai tartózkodása után újra át akarta élni Afrika – különösen a sivatag – varázsát. A ralibajnok Branimir „Džo” Perić támogatásával és a gyár jóváhagyásával kezdte el megszervezni az utat. A célok között szerepelt az afrikai piac meghódítása is. A csapatban szerelők, újságírók, fotósok, filmesek és sofőrök voltak. Az autókat kifejezetten az afrikai körülményekre készítették fel: strapabíróbb, francia piacra szánt kiviteli darabok, pamutülésekkel és extra szűrőkkel a hőség ellen.
Az expedíció Jugoszláviából indult, majd Görögországon át hajóval Egyiptomba érkeztek. Onnan Szudánon, Ugandán és Kenyán keresztül jutottak el a célállomásig, Tanzániába. Egyiptomban – a technikai ellenőrzések és új rendszámtáblák beszerzése mellett – nagy segítséget jelentett a járműveken szereplő „Jugoslavija” felirat és az el nem kötelezett országok mozgalmának szellemisége. A Nasszer-tavon való átkelés történelmi jelentőségű volt: az autókat kézzel emelték fel egy deszkákból összeácsolt tutajra, amelyet egy kis motorcsónak húzott – valószínűleg ők voltak az elsők, akik így teljesítették ezt az útvonalat. A legnagyobb kihívást a núbiai sivatag jelentette, ahol út és irányjelzések híján pusztán iránytű és ösztön alapján haladtak, gyakran homokviharba kerültek, vagy elakadtak. Juba felé haladva nem voltak benzinkutak, így több hordó üzemanyagot teherautóval kellett szállítaniuk. Egy alkalommal a jármű belső hőmérséklete elérte a 65 Celsius-fokot, a motorháztetőn pedig 78 fokot mértek.
Az alvási lehetőségek szűkösek voltak; többnyire az autókban pihentek. Egyes helyeken – például Malakalban – szerencséjük volt: találkoztak egy szerbül beszélő katonatiszttel, aki korábban Jugoszláviában tanult, és étellel-itallal segítette ki őket. Nairobi városában egy helyi fotómodellel, Kibujuval reklámfotókat és plakátokat készítettek a 101-esek népszerűsítésére. A jugoszláv utazók a hölggyel együtt alaposan felborították egy hotel békés medenceparti teadélutánját: az angol turisták döbbenten figyelték, ahogy a forgatás után a csapat szó nélkül beleugrott a vízbe – és ezt napokon át megismételték. Szudánban katonai engedély nélkül, saját felelősségre folytatták az utat. Kartúmban rádió- és tévéműsorokban szerepeltek, ahol a „sivatagot meghódító autósokként” mutatták be őket. A hatóságokkal azonban meggyűlt a bajuk: a csapat tagjai úgy döntöttek, hogy megünneplik eddigi sikerüket egy kávézóban, megfeledkezve arról, hogy este már nem szolgálnak fel alkoholt – legalábbis akkoriban. A jó hangulatú iszogatást szirénázó rendőrautók zavarták meg. A társaság menekülni kezdett, de néhányukat letartóztatták. A többiek a jugoszláv nagykövetségre menekültek, ahol elmesélték, mi történt, majd másnap a nagykövettel együtt visszatértek a rendőrségre, hogy kiszabadítsák társaikat. Az incidenst végül diplomáciai úton rendezték.
Miután átkeltek a Mogilai-hegységen, Kenya felé vették az irányt, majd elérték Tanzániát és végül a Kilimandzsárót. Öten – köztük Rakočević, Baletić és Ginka Milinković – elindultak a havas csúcs felé, amelyet négy nap alatt el is értek. A hegy tetején kitűzték azt a vörös zászlót, amelyet még az induláskor bíztak rájuk, rajta az „önigazgatás” felirattal.
A Zastava 101-esek – bár nem afrikai körülményekre tervezték őket – meglepően jól bírták a gyűrődést. A köves utakon ugyan előfordult, hogy a fényszórók kiugrottak a helyükről, a rádiómagnók felmondták a szolgálatot, és a gumikat is gyakran kellett foltozni, mégis csak az egyik autó olajteknője repedt meg – amit „balkáni módra”, ragasztószalaggal és pillanatragasztóval javítottak meg.
Az utazás végén Mombasában hajóra rakták a járműveket, amelyek a Jóreménység fokát megkerülve tértek vissza Európába. A csapat repülővel, Rómán keresztül érkezett haza.
Az expedíciónak köszönhetően a kragujevaci gyár jelentős sikereket ért el Afrikában – különösen Egyiptomban. A csapat több filmet, promóciós képet és plakátot készített, valamint három könyvet is kiadtak az utazásról.
Ahogyan mára Jugoszlávia is történelem, úgy a „sivatagi harcosként” ismert 101-esek sem maradtak fenn: szinte biztosra vehető, hogy az összes Afrika-járó Zastava a bontóban végezte. A típust 2008-ban végleg kivonták a gyártásból. A kragujevaci üzem 1971-től összesen 1.045.458 darabot adott el, főként Görögországban, Nagy-Britanniában, Egyiptomban, Magyarországon, Algériában, Franciaországban, Csehszlovákiában és Hollandiában. Manapság, ha ritkán is, de még mindig fel-feltűnik egy-egy Zastava 101 az utakon, és továbbra is sokan rajonganak ezért a jugoszláv személyautóért. Közéjük tartozik két magyar fiatalember is, akik egy csaknem negyvenéves 101-essel készülnek részt venni a 2026-os Bamako-ralin. A január 23-án Budapestről induló verseny több európai országon, Marokkón, Mauritánián, Szenegálon és Guineán keresztül vezet majd egészen Sierra Leone fővárosáig, Freetownig. Emellett a belgrádi Večernje Novosti napilap szerint dr. Aleksandar Bjelić, a Yugo márka jelenlegi tulajdonosa három–öt Yugo típusú járművel szeretné megismételni az ötven évvel ezelőtti legendás autótúrát.
