HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mit tesz a környezetszennyezés elkerülése érdekében?
Tömegközlekedést használok, gyalogolok vagy kerékpározom autó helyett, ha lehet. – 24%
Kerülöm az egyszer használatos műanyag termékeket, pl. zacskók használatát. – 8%
Komposztálok. – 8%
Csökkentem a légkondicionálást vagy fűtést. – 3%
Igyekszem vizet megtakarítani. – 18%
Környezetbarát tisztítószereket használok. – 5%
Digitális számlázást választok papír helyett. – 18%
Nem figyelek ezekre a dolgokra. – 16%
Éveken át elítéltem azokat, akik légkondicionálót használtak. Úgy éreztem, hogy ez egy újabb felesleges eszköz, amivel még jobban hozzájárulunk a környezetszennyezéshez. Nem mellesleg pénzkidobásnak is gondoltam, hiszen több tízezer dinárba kerül, és csak pár hónapig használjuk. Nem értettem, miért nem lehet nyáron egyszerűen árnyékba húzódni, ventilátort használni, vagy ahogyan mi csináltuk, jeges flakonokat helyezni a ventilátor elé.
A nyári meleg egyre elviselhetetlenebb. Így pár hete kénytelenek voltunk felszerelni egy klímát. Igen, megtört a jég. A tény, hogy ott van a falon, máris egy kényelmi kompromisszum. A puszta jelenléte biztonságot nyújt, de igyekszünk csak a legvégsőbb esetekben használni. Így éjszaka továbbra is nyitott ablaknál alszunk, kereszthuzatot csinálunk, napközben pedig besötétítünk. Tisztában vagyok azzal, hogy a berendezés óriási áramfogyasztó, hogy sokszor túlterheltség végett miattuk omlik össze az áramrendszer egy perzselő, száraz délutánon. Sajnos elértünk egy olyan szintet, hogy a túlélésért kénytelenek vagyunk olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek önmagukban hozzájárulnak a környezet szennyezéséhez. A házat lehűtöm, de mit érek el azzal, ha kint tovább fűtöm a bolygót? A globális felmelegedés szükségessé teszi a használatukat, és ebből az ördögi körből egyre nehezebb kilépni. A körkérdés eredménye is mutatja, hogy kevesebben vagyunk hajlandóak lemondani a klímáról. Érthető, de valahol mégis aggasztó. Hiszek abban, hogy ha már hibázunk, és nem mondunk le róla, akkor más területeken próbáljuk ezt egyensúlyozni.
A körkérdés eredményei szerint a legtöbben a környezetszennyezés elkerülése érdekében a gyaloglást, kerékpározást vagy a tömegközlekedést választják. Ez számomra nem meglepő, hiszen én magam is ezeket az alternatívákat használom, részben kényszerből, mert még nincs jogosítványom, részben már szokásból, hiszen már általános iskolás korom óta napi szinten buszozom.
A vásárlási szokásaim is ehhez, a tudatosabb életmódhoz kapcsolódnak. Műanyag zacskót utoljára talán évekkel ezelőtt használtam. Jó, talán kivétel, ha pékségben vásárolok, mert a pékesek az uzsonnát nem adják textiltáskába. Kiskoromban, amikor a nagytatámmal mentünk boltba, mindig fonott kosarat vittünk magunkkal. Volt otthon több kosár, azokból válogattam. Emlékszem, milyen büszkén cipeltem haza benne a zöldségeket. Aztán, amikor már egyedül is el tudtam menni a boltba, anyukám mindig vászontáskát adott. Eleinte még nem környezetvédelmi okokból, hanem egyszerű praktikumból, hogy ne szakadjon ki a zacskó. Majd jött az a korszak, amikor már meg kellett fizetni a zacskók árát, ami ösztönzött a váltásban.
Emlékszem, tinédzserként szégyelltem a piros alapon fehér pöttyös táskámmal a kezemben végig rohanni a piacot, de idővel rájöttem, hogy ezzel is lehet divatozni. Azóta már többfélét vásároltam, és konferenciákon is alig várom, hogy ajándékba kapjak egyet. Tavaly a szülinapomra a legjobb barátnőmtől kaptam egy fekete színű farmerből készült bevásárlótáskát, ami azóta is a kedvencem. Olyannyira megkedveltem, hogy ez lett a mindennapi táskám. Strapabíró, és annyi minden belefér, hogy el sem tudom képzelni, hogyan „fértem el” korábban egy sima hátizsákban. Ha útközben vásárolok valamit, simán belecsúsztatom a füzetek és a üveg vizespalack mellé. Ha már a vizespalackoknál tartunk, pár évvel ezelőtt napi szinten vettem vizet a boltban, mert otthon mindig elfelejtettem bepakolni a nagy rohanásban. Aztán jött a Stanley Cup termoszőrület és rájöttem, hogy milyen környezetbarát, ha nem halmozok fel műanyagot. Egyetlen kulacsot használok, ráadásul pénzt és vizet is spórolok vele. Nyáron különösen nehéz odafigyelni a víztakarékosságra, pedig pont ilyenkor lenne a legnagyobb szükség rá. A tikkasztó hőségben mindenki feltölti a medencét, naponta többször locsolja a virágait, na meg persze jégkockákat gyárt folyamatosan az üdítőkhöz. És közben szépen csendben elfolyik a víz. Tudom, milyen nehéz, ha már harmadik napja negyven fok van, de nálunk, ha valaki a vizet megindítja, akkor én vagyok az, aki megy, és utána elzárja. Lehet kapok is fejmosást, hogy így nem fog megnőni a paradicsom, és nem lesz zöld a fű, de nekünk nem városi víz jön a csapból, hanem pumpáljuk a földből. Előfordult, hogy tusolás közben éreztem, hogy csökken a víznyomás, mert apadt a kút. A víz nem végtelen, és ezt nyáron testközelből tapasztaljuk.
A víztakarékosság, a vászonzacskó, bicikli, busz és a kulacs ugyan nem old meg mindent, de hiszek abban, hogy minden apró döntés számít. És ha más nem is, ez ad némi megnyugvást a forró nyári napokon.
Nyitókép: Lakásainkat hűtjük, bolygónkat fűtjük – a hőségben viszont más megoldásunk aligha marad (Fotó: Pixabay)
