2024. május 18., szombat

MagyarZó Pistike messéi

A zősök a héten azon zörnyülködtek, hogy a mai kölkök mennyire ügyetlenek. Olvastak egy cikket, amely arról szólt, hogy mi, gyerkőcök nem tudunk futni, meg bukfencet csinálni. Totál lesajnáltak bennünket, amiért káo elhízottak és sete-suták vagyunk, egész napon át bent a szobában nyomkodjuk a zokostelót meg a tabletet meg a laptopot, és videókat nézünk a TikTokon. Közben elmerengtek azon, hogy bezzeg az ő idejükben, valamikor az özönvíz előtt, ők miféle faja gyerekek voltak: bekaptak reggel két karéj, sóval, paprikával meghintett zsíros kenyeret paradicsommal, és aztán egész álló napon át kint a friss levegőn futkároztak: ugróköteleztek, sántaiskoláztak, kiütőcskéztek, bújócskáztak meg klikkereztek estig, és milyen jól érezték magukat. Képzelem! Szerintem meg csak irigykednek, hogy nekik nem voltak okoskütyüjeik, csak valami fatengős kompijuk, amelyiken olyat tudtak játszani, hogy valami csupaszáj köröcskék zabálják a pontokat. Bëzvëzë! Nem is csoda, hogy kimenekültek az udvarra vagy a rétre.

– Képzeld, Tematild – hüledeze atata –, egyes diákok megijednek a labdától, ha feléjük dobja a tanár.

– Addig dobálják azt a fránya lasztit a zegény gyerkőcök felé, Tegyula, amíg az aggódó zülők fel nem jelentik az ilyen pedagógusokat a gyermekjogok megsértéséért – kuncoga az öreglány.

– Félnek a labdától, mint a rossz focikapusok. Remélem azért, a pertlijüket be tudják kötni – méláza a fater, és elmondá az alábbi tornaórás viccet.

– Jaj, de lassan öltözöl, édes fiam! Vagy talán én húzzam fel a cipődet?

– Nem, mert szerintem a tanárnőnek kicsi lenne.

– A fiúk kerülik a tornaórát, aztán meg mennek a konditerembe, súlyoznak, és fogalmuk sincs, hogy ezzel ebben a korban milyen rossz szolgálatot tesznek a szervezetüknek – rémüldöze amama.

– Azért, mert nem az egészségük miatt csinálják, hanem hogy macsósabbnak tűnjenek – magyaráza az öreg. – Teljes mértékben a mostani társadalmunknak a termékei, amely fittyet hány és magasról tesz a belső értékekre, hanem csak a látszattal foglalkozik.

– Egyes kislányok meg azért nem tornáznak, nehogy elrontsák a frizurájukat vagy letörjék a körmüket – folytatá az álmélkodást a muter.

– Hát bizony nehéz lehet kötélre mászni, a felemás korláton forogni meg bakot ugrani azokkal a több centiméter hosszúságú körmökkel – spekulála atata –, bár a tornán kívül még néhány dolgot bizony nehéz lehet elvégezni akkora karmakkal.

– Valószínűleg mi tehetünk róla – erősíté meg az imént elhangzottakat az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – A zemberpalánták teljes egészében a szüleik, a családjuk és az egész társadalom nevelésének a produktumai.

– Nyilván akkor ennek a következménye az is, hogy egyre agresszívebbek – töprenge az öreglány.

– Uopste nem csoda, amiket látnak a parlamentben, a valóságshowk-ban, az utcán, a tüntetéseken, a stadionok lelátóin – sorolá a fater.

– Nagyon fura értékrendjük van – fűzé hozzá a Zacsek –, egyáltalán nem ismerik az empátiát.

– Ezek szerint, Tegyula, amikor a múltkor irtó iparkodtál a buszra – incselkede amama –, tudom, gondolták, milyen zegény sorsa lehet annak a férfinak, hogy így szalad a buszra.

– Amiben nincs semmi kivetnivaló, Tematild – nyugtáza az öreg –, de én még nem láttam, hogy a városi buszban egy mai tini átadta volna a helyet egy idős személynek.

A mai kölkökről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.

A tanító bácsi behívatja az egyik apukát fogadóórára.

– Úgy látom, maga a nagyon modern nevelés híve. Árulja el, történt már olyan, hogy eljárt a keze a gyerekkel szemben?

– Be kell vallanom, hogy egyszer igen, de az önvédelem volt!

– Untig elegem van ebből a sok rossz meg agresszív hírből! – lázada fel a muter. – Messéljetek nekem valami zép, romantikus történetet!

– Olvastam nemrég egy frizsider-mágneses okosságot, Tematild. Biztos tetszeni fog! – heccelőde atata. – Íme: „Áldj meg Istenem nyugalommal, hogy elfogadjam mindazt, amint nem tudok megváltoztatni; bátorsággal, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok változtatni; és bölcsességgel, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól.”

– Ez olyan mintha a Koeljó Pali bácsi írta volna, Tegyula – húzá el a száját az öreglány. – Zuperul hangzó instant bölcsesség, ami a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Mintha csak egy szemfüles horoszkóp-író fogalmazta volna meg: „A csillagok veled vannak. Ha törekedsz, sikerülni fog.”

– Én tudok egy jó történetet – jelentkeze a Zacsek. – A napokban voltunk sétálni, és láttunk egy aranyos idős párt, hetven feletti nénit és bácsit, akik kézen fogva sétáltak. A feleségem meg is jegyezte, milyen szép, ha a párok ilyen idős korban is kézen fogva sétálnak. A mögöttünk lépkedő anyósom azonban csak legyintett egyet, mondván, dehogy öregedtek meg azok együtt, a múlt héten jöttek össze a nyugdíjas klubban tartott buliban! Azért mennek kézen fogva, mert, mint minden ifjú zerelmetes párban, még tombol bennük a tűz!

– Remélem az ifjú miniszterekben is tombol a tettvágy – csipkelőde a fater –, merthogy teendő az aztán akad bőven.

– A tettvágyról jut eszembe: mit szóltok ahhoz, hogy a hiperaktív Majánk lesz az új tartományi kormányfő? – kérdé amama.

– Szóhoz sem jutunk, zomzédasszony – csóvála a fejét a Zacsek.

– Remélem azért, hogy ha vajdasági kormányfőként netán Teheránba visz az útja, nem olyan sztájlingot választ, mint amikor a zerb parlament elnökeként fekete hidzsábot viselt – emlékeze vissza az öreg.

– Ő is a sokoldalú zerb politikusok sorát gazdagítja – állapítá meg a muter. – Volt már radikális, néppárti, régiós, most éppen haladó, no meg volt noviszádi polgi, parlamenti házelnök, művelődési miniszter, kormányalelnök miegyéb.

– Erre varrjatok gombot! – válta témát a Zacsek. – Egy okostojás kiképzés gyanánt elolvastatott a mesterséges intelligenciával 44 ezer viccet, majd felkérte, hogy írjon ő is vicceket. Többek között ilyenek születtek:

Miért ment át a csirke az úton? Hogy becsavarjon egy villanykörtét.

Mit kapsz, ha keresztezel egy kalózt egy kis vajjal? Egy fürdőszobát.

Mi az? Barna és ragacsos. Egy krumpli az űrben.

– Hát, ha minden mást úgy végez, ahogyan viccet ír – jegyzé meg atata –, akkor én még egy ideig nem bíznám a rakétairányítást meg a bankvezetést a mesterséges intelligenciára.

– Lehet, hogy mélyen magában intelligens, de hogy humorérzéke egy szál sincs, az tuti – konstatála az öreglány.

– Ez azért érdekes, mert az intelligens emberek egyik legfontosabb jellemzője éppen a humorérzék – fejtegeté a fater. – Minél intelligensebb valaki, annál jobb a humorérzéke, ezért van az, hogy a fekete humoron igazából csak a magas intelligenciájú emberek tudnak derülni.

– Akkor ez lehet az oka annak, hogy olyan komolyak mindig a rendőrök meg a politikusok – gondola bele bólogatva amama.

Amiről a Zacseknak egy rendőrvicc jutott az eszébe.

– Jó napot! A forgalmit és a vezetői engedélyt kérem!

– Tessék!

– Ahogy látom, a gumiabroncsai kissé megkoptak már.

– A te egyenruhád is kissé megkopott már! Most azt szeretnéd, hogy felhánytorgassuk egymásnak, ki a nagyobb csóringer?!

Pistike, tornázva viccelődő okostojás