2024. február 25., vasárnap
KAPCSOLÓDÓ JEGYZET

Farsang után

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Miről marad Önnek emlékezetes az idei farsang?


Az elkészített farsangi fánkról – 14%
Idén busójáráson vettem részt – 5%
A vidám bálról és mulatságról – 5%
A télűző álarcos felvonulásról – 9%
Nincs szép farsangi élményem – 67%

A farsang az élet örömeinek élvezéséről, a hétköznapi élettől eltérő eseményekről szól. Mint ünnep pont olyan sejtelmes, mint az álarc mögött rejtőzködők a farsangi mulatságokon. Története, hagyományai, a hozzá kötődő legendák kimeríthetetlenek. Világszerte ez az ünnep ad alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra: gondoljunk csak a híres riói vagy velencei karneválra, vagy Magyarország egyik legnevezetesebb eseményére, a mohácsi busójárásra.

Farsangkor egyébként a tél végét, a tavasz közeledtét is ünnepeljük. Elődeink társas összejöveteleken, játékos formában, közösségi összefogással törekedtek a tél és a tavasz küzdelmének jelképes megjelenítésére, a tél búcsúztatására. Ezt különböző látványos eseményekkel és szokásokkal tették: például a zord telet maskarába öltözve, hangos csörömpöléssel próbálták elűzni.

A farsangi időszak, azaz a bálok, mulatságok, ünnepélyek, karneválok ideje ma ér véget. A hagyományok szerint a farsang utolsó három napjára – farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd –, vagyis népiesen mondva farsang farkára csoportosul általában a legtöbb hiedelem, szokás és rendezvény. Ezekben a mozgalmas napokban a vigasságé a főszerep, ilyenkor az emberi bolondságok elemi erővel törnek fel.

A szokások azonban az évszázadok során nagyon sokat változtak. Korábban a farsang a párválasztás fontos eszköze, az eljegyzések, házasságkötések legfőbb periódusa volt. Régebben például a táncmulatságok a párkeresést segítették. A lányok bokrétát adtak annak a legénynek, aki a szívükhöz a legközelebb állt, hogy ő a farsangvasárnapi táncesten a kalapjára tűzött virággal jelenhessen meg. Ha a fiú már hosszabb ideje udvarolt a lánynak, akkor azon sem lepődhetett meg, ha táncpartnere ellopta a kalapját, hogy rávarrhassa a bokrétát – ezzel jelképezve elköteleződését. Ezt a nyilvános színvallást gyakran a lánykérés követte. Azok a lányok, akik nem keltek el, vénlánynak számítottak. A legények sokszor álruhában, gyakran menyasszonynak öltözve végighúztak a falun egy tuskót, és megálltak a vénlányos házaknál, paródiaszerűen kifigurázva azokat, akiknek nem akadt férjük. Térségünkön a tuskóhúzás hagyománya kiveszett, mondjuk ezt a jelenséget a mai világban elképzelni is szürreális lenne. Ugyanakkor a bokrétaküldés is feledésbe merült és házasodni is már inkább tavasz végén, illetve nyáron szokás. Manapság már nagyon sok minden kikopott a farsangból. Ha megvizsgáljuk a szokásokon belüli változásokat, észrevehető, hogy számos mozzanat, mely a hagyományos kultúrában felnőttszórakozás volt, napjainkban gyerektevékenységgé alakult.

Az őseinktől ránk maradt hagyományokat ma már többnyire művelődési egyesületekben, óvodákban, iskolákban ápolják táncházakkal, jelmezbálokkal, jelmezversenyekkel, ahol a diákok öltözékében is hatalmas változás van. Megmaradt viszont a farsangi időszak legjellegzetesebb étele, a farsangi szalagos fánk, és a farsangi bábuégetés szokása. 

Ma már sokan a karácsony előtti böjtöt sem tartják be. A farsang utáni negyvennapos böjtöt is egyre kevesebben veszik figyelembe. A farsangi rendezvények kitolódnak, az ünnepek átalakulnak. Ha belegondolunk, régebben a böjt után feltételezhetően a húsvéti asztalhoz teljesen más érzés volt leülni úgy, hogy az emberek előtte hetekig nem ettek húsos ételt. Ugyanez vonatkozik a mulatságokra is. Ha tudta az ember, hogy az elkövetkező negyven napban nem lesz bál, akkor másképp érezte magát az előtte lévő napokon is. Sokkal nagyobb örömmel élte meg a pillanatokat, az ízeket, élményeket. Ma már legtöbben nem vesszük figyelembe a farsangi időszakot, nem tulajdonítunk neki nagyobb hangsúlyt, nem érezzük olyan közel magunkhoz, mint régen az őseink. Habár egy rendkívül színes időszakról van szó, amely a gazdag néphagyományokra épül, a szokások mára már szinte csak az emlékezetünkben maradnak meg.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán