Az egészségügy legnagyobb kihívása nem csupán a korszerű eszközök biztosítása, hanem azoknak a szakembereknek a megtartása is, akik nélkül a betegek ellátása elképzelhetetlen. Egyebek mellett erről beszélgettünk dr. Apró Arnold onkológus szakorvossal, a Vajdasági Magyar Szövetség – Dr. Pásztor Bálint köztársasági parlamenti választási listájának képviselőjelöltjével.
Onkológusként és a Zentai Közkórház egyik vezető szakorvosaként naponta kapcsolatban áll a másodlagos betegellátás kihívásaival. Jelenleg melyek a tartományi és regionális kórházi hálózat legégetőbb strukturális problémái?
– A tartományi kórházhálózatban jelenleg az egyik legnagyobb probléma a szakemberhiány. A mindennapi gyakorlatban ez leginkább a másodlagos egészségügyi intézményekben érezhető. A Zentai Közkórházban én vagyok az egyetlen onkológus szakorvos, rajtam kívül pedig két, még szakosítását végző kolléga dolgozik a térségben. A Nagykikindai Közkórházban szintén én vagyok az egyetlen onkológus szakorvos. Ami a nemzetiségi felosztást illeti, Vajdaságban mindössze két magyar onkológus dolgozik, dr. Bagi Teodóra doktornő a Szabadkai Közkórházban, én pedig Zentán. A szakemberhiány miatt egy-egy orvosra rendkívül sok beteg jut. Az előírt normákhoz viszonyítva körülbelül ötszörös terheléssel dolgozunk. A másodlagos és a harmadlagos egészségügyi intézmények felszereltsége között is jelentős különbségek vannak. Ez elsősorban a technikai, a diagnosztikai és a laboratóriumi lehetőségekben mutatkozik meg. A harmadlagos intézmények ebből a szempontból valamivel kedvezőbb helyzetben vannak. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után a fiatal orvosok is szívesebben maradnak ezekben az intézményekben. Az onkológiai ellátásban ugyanakkor nemcsak az orvosok, hanem az ápolószemélyzet hiánya is problémát jelent, még a harmadlagos intézményekben is. A két ellátási szint közötti együttműködés viszont az onkológia területén gyakorlatilag kifogástalan. Ezért a fejlődés egyik legfontosabb iránya a másodlagos egészségügyi intézmények megerősítése lehetne.
Ön is említette a szakorvoshiányt. Milyen intézkedésekkel lehetne itthon tartani a fiatal orvosokat?
– Azoknak az orvostanhallgatóknak a többsége, akik Szerbiában végzik tanulmányaikat, a diploma megszerzése után itthon maradnak. Ezzel szemben azok, akik középiskola után Magyarországra mennek továbbtanulni, csak elvétve térnek vissza a szülőföldjükre. Ennek pontos okát nehéz meghatározni, de valószínűleg a nyelvi nehézségek is szerepet játszanak benne, hiszen a Magyarországon végzett orvosoknak később nem könnyű szerb nyelven dolgozni. A Szerbiában végzett orvosok külföldre vándorlásában elsősorban a munkakörülmények és az anyagiak játszanak szerepet. Az orvosok fizetése jelentősen elmarad a környező országok béreitől. Ugyanazért a munkáért például Szegeden egy orvos hozzávetőleg háromszor annyit kereshet, mint Szerbiában. A szakemberek itthon tartásához ezért elsősorban anyagi felzárkózásra lenne szükség, hogy az orvosi fizetések legalább megközelítsék a környező országokban elérhető szintet. Emellett a kórházi munkakörülményeken is javítani kellene, mind az épületek felújításával, mind a technikai felszereltség korszerűsítésével.
A daganatos betegségek kezelésében az idő a legmeghatározóbb tényező. Milyen konkrét jogszabályi vagy finanszírozási lépésekkel csökkenthetők a másodlagos és harmadlagos szintű diagnosztikai vizsgálatok és műtéti beavatkozások várólistái Szerbiában?
– A másodlagos egészségügyi intézményekben az alapvető diagnosztikai eszközök általában már rendelkezésre állnak. Szinte minden közkórházban van CT- és röntgenberendezés, mammográf, valamint gyomor- és vastagbéltükrözésre alkalmas eszközök. Az elmúlt két évben a minisztérium pályázatot is indított, amelynek segítségével néhány másodlagos egészségügyi intézmény mágnesesrezonancia-készüléket kapott. Ezek a berendezések azonban még nem találhatók meg minden kórházban, a PET-CT vizsgálatokat pedig továbbra is csak a kamenicai Vajdasági Onkológiai Intézetben végzik. Összességében a hozzáférhetőség megfelelőnek mondható, ezért önmagában nem feltétlenül a berendezések hiánya okozza, hogy egyes daganatos betegségeket nem fedeznek fel idejében. Köztársasági szinten ezért arra kellene törekedni, hogy minden közkórház korszerű diagnosztikai eszközökkel rendelkezzen. Ugyanakkor nem elegendő csupán a berendezéseket biztosítani, megfelelő számú szakorvosra is szükség van, többek között radiológusokra és gasztroenterológusokra. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a Zentai Közkórházban onkológiai szempontból mind a diagnosztikai eszközök, mind a velünk együtt dolgozó szakorvosok tekintetében kedvező a helyzet. Jelentős várólistákról sem beszélhetünk, a legtöbb diagnosztikai vizsgálatra legfeljebb egy hónapon belül sor kerül. Ha például a Zentai Közkórház vonzáskörzetében felmerül egy daganatos betegség gyanúja, a kórházi kivizsgálás során általában tíz napon belül megszületik a diagnózis. Ez nagyon jó eredmény, amelyért köszönet illeti a szakmunkatársakat is. A legnagyobb problémát sokkal inkább a szűrővizsgálatokon való alacsony részvételi arány jelenti. Onkológusként folyamatosan hangsúlyozom, hogy a daganatos betegségek esetében az idő a legnagyobb ellenség. Ennek ellenére sokan a kiküldött meghívók hatására sem jelennek meg a vizsgálatokon –, és ez egész Szerbiára jellemző. Becslésem szerint Vajdaságban és Szerbia-szerte a meghívottaknak mindössze 30 százaléka vesz részt a vizsgálaton, vagyis tíz behívott személy közül csupán három. Ugyanez a probléma a méhnyakrák esetében is, amely megfelelő szűréssel megelőzhető, korai felismerés esetén pedig jó eséllyel gyógyítható. Mégis előfordul, hogy egyes nők harminc-negyven, sőt akár ötven éven keresztül sem mennek el nőgyógyászhoz. A lakossági előadások tapasztalatai alapján úgy látom, hogy sokan nem kellően motiváltak, időhiányra hivatkoznak, vagy egyszerűen halogatják a vizsgálatokat. Amikor azonban már jelentkeznek a tünetek, gyakran kapkodva próbálnak segítséget találni.
Hogyan látja a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap pozitív gyógyszerlistájának, illetve az egyéb gyógyszerek jelenlegi helyzetét? Mit tehet az államvezetés a legújabb generációs daganatellenes, illetve egyéb innovatív készítmények és eljárások gyorsabb, szélesebb körű hazai törzskönyvezéséért, támogatásáért?
– Az onkológiában az elmúlt öt évben robbanásszerűen bővült az elérhető daganatellenes gyógyszerek listája. Szerbia számos daganattípus kezelésében jelentősen felzárkózott a fejlettebb egészségügyi rendszerekhez képest a gyógyszerek hozzáférhetősége terén. Korábban gyakrabban javasoltuk a betegeknek a külföldi kezelést, ez azonban az elmúlt években jelentősen megváltozott. Számos új immunterápiás és biológiai terápiás eljárás vált elérhetővé a másodlagos egészségügyi intézményekben is, így a betegeknek ezekért a kezelésekért már nem kell Kamenicára utazniuk. Az idén is jelentős előrelépés történt. Egy gyógyszergyár olyan újabb készítményeket tett elérhetővé Szerbiában, amelyek különösen az agresszív, korábban nehezen kezelhető daganatok esetében jelentenek új lehetőséget. Ilyen az epeúti és az epehólyagrák, a májrák, valamint a kissejtes tüdőrák kezelése. Ezekkel az új gyógyszerekkel javíthatók a betegek túlélési esélyei és a kezelések eredményessége. A gyógyszerek hozzáférhetőségét tekintve tehát Szerbia mára megközelítette a környező országok színvonalát. Az elmúlt években a gyógyszeres kezelések mellett a sugárterápia terén is jelentős fejlődés történt. Számos újfajta sugárterápiás kezelés érhető el, egyelőre Kamenicán és Belgrádban. Ezek minimális várakozási idővel és egyéb anyagi vonzat nélkül érhetők el a páciensek számára.
Milyen beruházások valósultak meg az elmúlt időszakban a Zentai Közkórházban?
– Néhány évvel ezelőtt igazgatóváltás történt, azóta pedig egyértelműen pozitív fejlődés tapasztalható, mind a szakemberállományban, mind pedig a fejlesztések és a pályázati sikerek terén. Számos fiatal, magyar ajkú orvos kapott munkát az intézményben, és lehetőséget a szakosításra is. A zentai kórháznak ugyanis továbbra is megvan a magyar jellege és vonzereje, és ez sok fiatal orvost arra ösztönöz, hogy Vajdaságban maradjon. Én is részben ezért döntöttem az itthon maradás mellett, annak ellenére, hogy külföldön szerzett diplomám van. A személyi feltételek mellett a diagnosztikai részleg is jelentősen fejlődött az elmúlt években. Új CT-berendezés, endoszkópos eszközök, ultrahangos és radiológiai felszerelések, valamint új mammográf érkezett a kórházba. A terápiás lehetőségek bővülésével párhuzamosan az onkológiai osztály belső tereit is sikerült felújítani. Korszerűbb nappali kórházat alakítottunk ki, új kemoterápiás székeket és infúziós pumpákat szereztünk be. Ennek köszönhetően az onkológiai részleg felszereltsége már megközelíti a környező országok hasonló intézményeinek színvonalát. Emellett számos pályázat és határon átnyúló együttműködés is hozzájárult a fejlesztésekhez, amelyekről az igazgató korábban a médiában is beszámolt. A kórházi tartózkodás senkinek sem kellemes, de a környezet, az épület állapota és belső elrendezése is befolyásolja, mennyire elviselhető ez az időszak a betegek számára. Ami még előttünk áll, és amit mindannyian nagyon várunk, az a kórház teljes körű felújítása. Az intézmény épületei régiek, ezért a korszerűsítésük elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon is megfelelő körülményeket biztosíthassunk a betegeknek és az itt dolgozóknak. Elkészültek a tervek a tüdőosztály újjáépítésének tervei, valamint folyamatban vannak az onkológiai és patológiai részlegnek otthont adó külön épületszárny, illetve a gyógyszertár kialakításának tervei is. Mindezek megvalósításához tartományi és köztársasági segítségre, valamint összefogásra van szükség. Úgy gondolom, hogy az emberi tényező, vagyis az elhivatott szakemberek jelenléte jelenleg is adva van a Zentai Közkórházban. Ahhoz azonban, hogy ezt hosszú távon megőrizzük, és a betegek számára magasabb színvonalú ellátást biztosítsunk, szükségünk van a külső támogatásra is.
Nyitókép: Dr. Apró Arnold (zenta-senta.co.rs)
