Mi alapján dönti el valaki azt, hogy marad vagy külföldre költözik, s ott próbál szerencsét? Melyek azok a fontos érvek, amelyek egy ilyen elhatározást befolyásolhatnak? Bizonyára sokan vágják rá azonnal a választ: a megélhetés, a fizetések befolyásolják ilyenkor az egyént. Nyilván nem állnak messze az igazságtól a hirtelen, első hallásra kimondott válaszok sem, de – mélyebben megvizsgálva a kérdéskört – kiderülhet, hogy sok esetben mégsem csak ez a döntő, s előfordul, hogy az alacsonyabb bér ellenére is itthon marad valaki, meg olyasmi is, hogy magas bérrel sem érzi mindenki jól magát egy adott helyen. Király Petrával, a Vajdasági Magyar Szövetség – Dr. Pásztor Bálint köztársasági képviselőházi választási lista fiatal képviselőjelöltjével, szociális munkással éppen ezeket a kérdéseket, s az ifjúságot érintő témákat jártuk körül.
Fiatalként miért vállalta a jelöltséget?
– Úgy gondolom, hogy a fiatalok jövőjéről nemcsak beszélni kell, hanem lehetőséget is kell adni nekik arra, hogy alakítsák. Fontosnak tartom, hogy a fiataloknak lényeges szerep jusson abban, hogy meghatározzák, hogyan is képzelik el a jövőjüket, és melyek azok az intézkedések amelyekre ténylegesen szükségük van. Én is olyan közegből jövök, ahol megtapasztaltam, mennyit jelent egy erős közösség, az anyanyelvű oktatás, a kultúra, és az, ha az embernek vannak kapaszkodói. Az, hogy tudok itthon tanulni, dolgozni, és fejleszthetem magam családom közelében, ismerős közegben, biztonságérzettel tölt el.
Szociális munkásként különösen közel állnak hozzám a gyermekeket, családokat és hátrányos helyzetű embereket érintő kérdések. Azt szeretném, hogy a vajdasági fiatalok ne úgy érezzék, hogy az egyetlen lehetőségük a külföldre költözés. Legyen módjuk itthon tanulni, dolgozni, családot alapítani és közösséget építeni.
A jelöltséget ezért elsősorban lehetőségnek tekintem: lehetőségnek arra, hogy a saját korosztályom hangját is erősebben megjelenítsük a döntéshozatalban, és hogy a fiatalok ne csak megszólítottjai, hanem alakítói is legyenek a közösségünk jövőjének. Fontosnak tartom az utánpótlást és az új perspektívát, mivel a kihívások és a megoldások is egyaránt változnak az idő múlásával.
Mire helyezi a hangsúlyt a VMSZ programja a szociális biztonság, gondoskodás és méltó időskor területét taglaló fejezetében?
– A program egyik fontos üzenete az, hogy a szociális biztonság nem merülhet ki abban, hogy valaki támogatást kap. A valódi gondoskodás azt jelenti, hogy az ember akkor is segítséget kap, amikor szüksége van rá, lehetőleg minél közelebb a saját otthonához és közösségéhez. Úgy látom, a közösségen belüli támogatás és gondoskodás sokkal pozitívabb eredményt tud elérni, és nagyobb elégedettséget és biztonságot nyújt.
Ezért fontosnak tartom az otthoni betegápolásnak, a házi segítségnyújtásnak, a falugondnoki szolgálatoknak, az idősek nappali ellátásának és a fogyatékkal élőknek, illetve az őket gondozó családokat segítő szolgáltatásoknak a fejlesztését.
Mint szociális munkás azt a hozzáállást támogatom, hogy ne csak az egyént lássuk, hanem a családot és a környezetét is. Egy idős ember támogatása például sokszor a hozzátartozók terheinek enyhítését is jelenti. A méltó időskor pedig szerintem azt jelenti, hogy aki szeretne és képes rá, az minél tovább a saját otthonában, a saját közösségében élhessen biztonságban.Milyen rendszert vetít előre a párt választási programja a fiatalok, a család és az otthonteremtés, hazatérés vonatkozásában?
– Én ezt olyan rendszerként látom, amely nem egyetlen problémára próbál választ adni. Nem elég azt mondani egy fiatalnak, hogy maradjon itthon. Ahhoz, hogy ezt valóban meg is tudja tenni, szüksége van munkára, megfelelő lakhatásra, kiszámítható jövedelemre, családbarát környezetre, jó szolgáltatásokra és egy olyan közösségre, amelyhez tartozni tud.
A program ezért az első otthon támogatásától és a falusi házvásárlási lehetőségektől kezdve a pályakezdésen, ösztöndíjakon, gyakornoki programokon és vállalkozásindításon át egészen a hazatérés támogatásáig több területet kapcsol össze. A hazatérőknek például nemcsak munkakeresésben, hanem lakhatásban, ügyintézésben, a végzettség elismertetésében és a gyermekek oktatási beilleszkedésében is segítséget kíván adni.
Szerintem éppen ez a fontos: ne különálló intézkedésekben gondolkodjunk, hanem egy olyan környezet kialakításában, ahol egy fiatal a legfontosabb tereken tud lehetőséget kapni egy stabil és kielégítő élet folytatására.
Ön fiatalként hogy látja, mi kell ahhoz, hogy minél kevesebb fiatal hagyja itthon családját, illetve építsen külföldön jövőt? Elég a megfelelő bérezés, vagy ennél többre van szükség?
– A megfelelő bérezés nagyon fontos, de önmagában nem elég. Egy fiatal nem csak fizetést keres, amikor eldönti, hogy hol szeretne élni. Otthont, biztonságot, kiszámíthatóságot, szakmai lehetőségeket, közösséget és egy olyan környezetet keres, ahol el tudja képzelni a saját és majdani családja jövőjét. Úgy látom, hogy a fiatalok választásában a környezet nagy szerepet játszik. Sokan keresnek egy környezetben lehetőségeket szórakozásra, időtöltésre, művelődésre. A fiatalokkal való beszélgetések alapján arra következtethetek, hogy nagy igényük lenne kisebb településeken, falvakban a kávézókra, olyan helyekre, ahol szórakozhatnának, barátkozhatnának és közös programokat szervezhetnének.
Szerintem ugyanilyen fontos a színvonalas oktatás, az elérhető egészségügy és gyermekellátás, a közlekedés, a kulturális és közösségi élet, valamint az is, hogy legyen lehetőségük szakmailag fejlődni. A fiataloknak érezniük kell, hogy itthon is van előttük perspektíva. Talán van még egy dolog: az otthon nemcsak egy ház vagy egy munkahely. Az otthonhoz az is hozzátartozik, hogy van-e közösségünk, vannak-e barátaink, vannak-e helyek, ahová tartozhatunk. Éppen ezért tartom fontosnak azt is, ha a program erősítené az ifjúsági szervezeteket, a közösségi tereket, valamint a sport- és kulturális közösségeket is.
A vidék megtartó erejét miként lehet erősíteni?
– A vidéki település akkor tud megtartó erővé válni, ha nem azt érezzük, hogy aki falun él, annak mindenért el kell utaznia egy nagyobb városba. Ehhez szükség van munkahelyekre, jó közlekedésre, megfelelő egészségügyi és szociális szolgáltatásokra, internetre, óvodára és iskolára, de ugyanilyen fontosak a közösségi terek, a sport és a kulturális élet is. A nagyvárosokkal való összeköttetés is sokszor tud problémát okozni a vidéken élőknek, ezért úgy gondolom, hogy ennek a problémának a megoldásán érdemes dolgozni.
A falvak jövőjét ezért nem csak gazdasági kérdésként kell kezelni. Egy település akkor él, ha vannak ott fiatalok, családok, működő közösségek és olyan szolgáltatások, amelyek miatt az ember nem érzi hátránynak azt, hogy vidéken él. Ide tartozik az előző kérdésben is megadott észrevételem, miszerint a – főleg a vidéken élő – fiatalok nagy igényt tartanak olyan közösségi helyekre, ahol össze tudnak járni, szórakozhatnak és időt tölthetnek el barátaikkal. A VMSZ programjában ezért szerintem jól kapcsolódik össze a falvak fejlesztése, a közlekedés, az otthonteremtés, a gazdaság és a közösségi élet témája.
Mire van szükség leginkább a szórványban?
– Szerintem mindenekelőtt arra van szükség, hogy a magyar nyelv és a magyar közösségi élet ne csak egy lehetőség legyen, hanem a mindennapok természetes része maradjon.
Ehhez persze szükség van magyar tannyelvű oktatásra, de ennél többre is: működő kulturális és civil közösségekre, helyi programokra, fiatalokat megszólító kezdeményezésekre, magyar nyelvű szolgáltatásokra és olyan emberekre, akik aktívan dolgoznak a közösségért. Ezen szolgáltatások és lehetőségek együttműködése szerintem sokkal jobban motiválná a fiatal szülőket és családokat, hogy magyar iskolába írassák be gyermekeiket, és családostul részt vegyenek a magyar kultúra ápolásában és a kulturális rendezvényeken. Sajnos szórványban sokszor előforduló probléma a passzivitás, így az ösztönzés és a magyar programok, szolgáltatások és a magyar nyelven történő oktatás terjesztésére és népszerűsítésére igenis nagy szükségünk van.
Különösen fontosnak tartom a fiatalokat. Ha egy szórványban élő magyar fiatalnak nincs kapcsolata a saját közösségével, a nyelvével és a kultúrájával, akkor hosszú távon sokkal nehezebb megőrizni a közösséget. Ezért nemcsak őrizni kell azt, ami még megvan, hanem vonzóvá is kell tenni a magyarsághoz tartozást.
A szórványban minden egyes ember és minden egyes közösség számít. Ezért tartom fontosnak, hogy a támogatások és a szolgáltatások valóban eljussanak a kisebb településekre és a külterületeken élőkhöz is. A program ezt több ponton is hangsúlyozza, az oktatástól és kultúrától kezdve a szociális ellátásig.
Mi a véleménye a VMSZ eddigi, itthon maradást szolgálni hivatott intézkedéseiről? Olyan vélemények is vannak, melyek szerint ezek nem olyan sikeresek, mint azt a párt láttatja?
– Szerintem ezt a kérdést nem lehet fekete-fehéren megközelíteni. Vannak olyan intézkedések, amelyek nagyon is kézzelfogható segítséget jelentettek a családoknak, fiataloknak és a vidéki közösségeknek, és ezeknek mindenképpen van helyük a jövőben is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy évtizedek óta tartó elvándorlást és népességfogyást nem lehet néhány támogatási programmal egyik napról a másikra megfordítani.
Éppen ezért én nem azt tartom a legfontosabb kérdésnek, hogy sikeresnek vagy sikertelennek nevezzük-e ezeket az intézkedéseket, hanem azt, hogy folyamatosan vizsgáljuk, mi az, ami valóban működik, mi az, amin változtatni kell, és mire van még szükségük az embereknek.
Fiatalként azt látom, hogy nem elég egyszer segíteni egy fiatalnak abban, hogy itthon maradjon. Olyan környezetet kell teremteni, amelyben néhány év múlva is azt érzi: itt szeretné felépíteni az életét. Ehhez nemcsak megfelelő jövedelem kell, hanem lakhatás, szakmai fejlődési lehetőség, családbarát környezet, jó közszolgáltatások, és mindenekelőtt egy olyan közösség, amelyhez tartozni jó.
Én ezért úgy gondolom, hogy az eddigi intézkedésekre nem végpontként, hanem alapként kell tekintenünk. Meg kell őrizni azt, ami bevált, és tovább kell lépni ott, ahol még vannak hiányosságok.
Végső soron szerintem az lesz az igazi mérce, ha egy vajdasági fiatal nem kényszerből marad itthon, hanem azért, mert látja maga előtt a lehetőséget egy boldog, biztonságos és kiszámítható életre, itt, a saját közösségében.
Nyitókép: Király Petra (Fotó: 2026.vmsz.org.rs)
