Szórványból erő

A magyar szórvány napjának vajdasági, központi ünnepsége 2025-ben egy szívmelengető eseménnyé vált Csonoplyán, ahol a helyi Mindenszentek-plébánia és a Dunatáj Egyesülés kezdeményezésére, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel (VMMSZ) karöltve a közösségi lélek erejét ünnepelték. Az esemény egy ünnepi áhítattal vette kezdetét a Mindenszentek-templomban, ft. Hajdú László plébános vezetésével, aki meghatóan beszélt a csonoplyai magyarság helyzetéről, amelyet hét éve szolgál. Az első pillanattól kezdve nemcsak az igehirdetést, hanem a nemzetért, a kultúráért és a megmaradásért való tenni akarást is küldetésének érezte. Ennek szellemében alakították át a plébánia épületét egy igazi közösségi térré, ahol anyanyelvápoló csoportok, színjátszók, kézműves szakkörök és a dalárda is otthonra talált. Szavai szerint ez a maroknyi magyarság hosszú utat járt be, és számára nagy öröm volt, hogy épp ők adhattak otthont ennek a központi rendezvénynek.

Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke ünnepi gondolataiban hangsúlyozta az ünnep kiemelt jelentőségét, melyet a Magyar Országgyűlés is méltónak nyilvánított. Beszédében kitért a határon túli magyarság szokásos kategorizálására – a tömb, a szórvány és a szigetmagyarság –, melyek a települések összefüggő hálózatát, illetve elszórt elhelyezkedését írják le. Azonban gyorsan továbblépett ezen a felosztáson, kijelentve, hogy a magyarság egységes és egylényegű, így teljesen felesleges felbomlasztani. A mindenhol megtalálható közös cél a hosszú távú megmaradás a nyelvben, a történelmi tudatban és a küldetésben. A nemzeti narratívák és az identitás megtartása mellett fontosnak nevezte az önmagunkon túlmutató, jövőbe mutató célok meghatározását.
Sári Enikő, a VMMSZ alelnöke a szórvány- és szigetmagyarság tagjait jellemző összefogást és a szellemi erőben való megsokszorozódást emelte ki a közösségek megtartó erejeként.
Az ünnepi műsor a vajdasági magyar kultúra sokszínűségének csillogó keresztmetszetét adta. A csonoplyai Mindenszentek-plébánia vegyes korcsoportja gyermekjátékokkal és színdarabbal mutatkozott be, majd a helyi Arany János Kultúregyesület ifjú tagjai táncoltak. A távolabbi közösségeket képviselte a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület Tücskök vonószenekara, és hallhattuk Lőcsei Antal mesemondót Hertelendyfalváról.

A népi énekekben gazdag kínálatot nyújtott a Muzslyai Petőfi Sándor MME Cickafark énekkara, valamint a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület Búzavirág asszonykórusa és Borvirág férfikara. L. Móger Tímea költő Doroszlóról hozott verseket, Szanka Emma pedig
énekhangjával kápráztatta el a közönséget. A bácsgyulafalvi és nemesmiliticsi Petőfi Sándor művelődési egyesületek citerásai közös fellépéssel erősítették a zenekedvelő közönséget. A kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ Mocorgók és Százszorszép tánccsoportja a Duhaj zenekar kíséretében gondoskodott a dinamikus néptáncról. Az est fénypontjaként Bagi Lea és Gardil Roland közös énekes meglepetés-produkciója következett. A műsort Csernai Panna vezette. A fellépők „vallomásait” kiegészítette Stock János alkalmi fényképkiállítása, mely a nyugat-bácskai magyarság ösztönös jókedvét, szívósságát és életerejét mutatta be.
Sutus Áron, a VMMSZ elnöke szívből jövő üzenettel zárta a sort, megerősítve az ünnepi szónokok szavait. Kiemelte, hogy bár létszámában kevesebb a magyarság egy-egy településen, ez a nap is bizonyságként szolgál arra, hogy erejében mit tud képviselni. A magyar szórvány napjának és ezeknek a kis közösségeknek a mindenkori üzenete az összefogás, az egymásra támaszkodás és az együvé tartozás. Ezt a védőhálót mélyen átitatja az istenhit, az európai keresztény kultúra és az a konokság, amely a magyar nemzetet az évezredek során megtartotta. Hangsúlyozta, hogy bár a védőháló jelen van, felelősségünk folyamatosan újraértelmezni és „palástként magunk köré kiterjeszteni”.
Az ünnepséget a Magyar Nemzeti Tanács, a tartományi titkárságok és Magyarország Kormánya is támogatta, ezzel is kifejezve a magyar közösségek melletti kiállást.