Csütörtök este ünnepélyes keretek között nyitották meg a Zentai Városi Múzeumban az idei Életmű Pro Urbe-plakettel kitüntetett Verebes György Munkácsy-díjas képzőművész Az idő teste című kiállítását.
A rendezvényen Baráth László tárogatóművész fellépését követően Burány Hajnalka, Zenta község polgármestere köszöntötte a szép számban egybegyűlt közönséget. Beszédében rámutatott, hogy a tárlat nem csupán képek bemutatása, hanem találkozás az emlékezettel, a múlttal és mindazzal, amit az idő láthatatlanul formál bennünk.
Gergely Árpád felvétele
Gergely Árpád felvétele
Mint fogalmazott, Verebes György művészetében az idő formát, súlyt és csendet kap. Festményein a múlt nem lezárt, mozdulatlan világként jelenik meg, hanem olyan örökségként, amely tovább él a jelenben, és amelyből önmagunkat, valamint közösségünket is újraértelmezhetjük.
– A művészet egyik legnagyobb ereje éppen abban rejlik, hogy képes megőrizni valamit abból, amit az élet feltartóztathatatlanul magával visz – hangsúlyozta Burány Hajnalka, majd úgy fogalmazott, hogy az est ünnepélyességét tovább növeli az, hogy Verebes Györgyöt Zenta városa Életmű Pro Urbe-plakettel tünteti ki. Az elismerés pedig annak kifejezése, hogy a közösség megbecsüli azt az értéket, amelyet a művész több évtizedes munkásságával teremtett.
A köszöntőt követően Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Városi Múzeum igazgatója szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta, külön öröm számukra, hogy a zentai születésű Munkácsy-díjas festőművész alkotásainak adhatnak otthont. Felidézte, hogy Verebes György első önálló zentai kiállítását 2003-ban, Alvó Titánok címmel rendezték meg. Az azóta eltelt több mint két évtizedben a művész számos egyéni tárlaton mutatkozott be, többek között Belgrádban, Zágrábban, Magyarkanizsán, Budapesten és Kairóban, valamint a világ számos más pontján.
– Ez a kiállítás nem csupán reprezentatív bemutatkozás, hanem Verebes György festői látásmódját és művészi gondolkodását átfogó, retrospektív igényű válogatás, amely az életmű különböző korszakait és meghatározó törekvéseit is felvillantja – emelte ki a múzeumigazgató.
A megnyitó folytatásában Miroslav Jovančić szabadkai képzőművész és zenész zenei kíséretével Verebes Krnács Erika előadóművész olvasta fel Verebes Ernő Senkim földje lakói – Verebes György festményeinek margójára című írását.
A tárlatot Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, muzeológus nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta, hogy Verebes György alkotói világában a képzőművészet, a zene és a filozófiai gondolkodás szorosan összekapcsolódik. Véleménye szerint festészetének visszatérő motívuma az emberi arc, a kéz és a test, amelyek az időbe vetettség, a múlandóság és az örökkévalóság kérdéseinek hordozóivá válnak.
– A kiállítás központi gondolatai között a látható és a láthatatlan, a földi és az égi, valamint a múlandó és az örök ellentétpárja is megjelenik. Ehhez kapcsolódik a kronosz és a kairosz fogalma, azzal, hogy előbbi a feltartóztathatatlanul múló, utóbbi pedig a tartalommal és jelentéssel megtöltött időt jelképezi – mondta.
A művészettörténész a szépség fogalmára is kitért, hangsúlyozva, hogy annak jelentése az évszázadok során jelentősen átalakult. Mint elmondta, Verebes művészetéhez is ebben a tágabb értelemben érdemes közelíteni, hiszen képei nem pusztán látványként, hanem gondolati és érzelmi tartalmak hordozóiként is működnek.
Gergely Árpád felvétele
A megnyitó végén Verebes György egy személyes történettel idézte fel Zentához fűződő kapcsolatát. Elmesélte, hogy tizenhat éves korában barátaival május elsején a Koplalóban táboroztak, majd este csónakkal beeveztek a városba szórakozni. Egyik társukat arra kérték, hogy a táborhelyen egész éjszaka tartsa életben a tábortűz lángját, hogy hajnalban, a sötétben visszataláljanak. Amikor csónakkal visszaindultak, egyre inkább attól tartottak, hogy barátjuk időközben elaludt, a tűz pedig kialudt. A táborhelytől mintegy száz-százötven méterre azonban megpillantották a lángot. Társuk egész éjszaka ébren maradt, és őrizte a tüzet.
Verebes György elmondta, hogy számára ez a sötétben kitartóan égő láng jelenti Zentát. A biztos pontot, amelyhez mindig vissza lehet találni.
Az idő teste című kiállítás október 20-áig tekinthető meg a Zentai Városi Múzeumban.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
