Nem mindennapi módon erősíti a Zentai Kórház csapatát dr. Kulcsár Sarolta, az irodalomtudományból doktorált tanító, aki március óta önkéntes munkát végez az intézmény gyermekosztályán. A zentai Pro Scientia Naturae Alapítvány programkoordinátora és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Zentai Konzultációs Központjának oktatója, aki egyben a péterrévei Tanoda Fejlesztő Központ megálmodója és vezetője is, néhány hónappal ezelőtt vetette fel ötletét a kórház igazgatónőjének, miszerint a gyermekekkel való tapasztalatát és az egészségügyi középiskolában szerzett ismereteit az intézmény fiatal pácienseinek tartott fejlesztő és kézműves-foglalkozások formájában egyesítené. Mivel ehhez hasonló önkéntes tevékenységre korábban is volt már példa a zentai intézmény történetében, az igazgatónő örömmel fogadta az ajánlatot.
Dr. Kulcsár Sarolta azóta is töretlenül dolgozik azon, hogy a betegek kórházban töltött idejét színesebbé tegye az intézmény falain belül.
– Amikor elkezdtem a foglalkozásokat, valójában még számomra is nagy rejtély volt, mit fogunk csinálni. Készítettem egy dobozt, amelybe akkor sok mindent beletettem. Színes papírral, fehér lapokkal, kisollóval, ragasztóval, ceruzákkal és filctollakkal érkeztem, és hoztam minden egyebet, amelyekre úgy gondoltam, hogy szükség lehet. A varázsdobozom azóta folyamatosan bővül, ma már kell hozzá egy szekrény, amelybe belepakolhatjuk a tartalmát – mesélte dr. Kulcsár Sarolta, aki azt is elárulta, hogy a hetente változó létszám miatt a program a mai napig tervezést és folyamatos egyeztetést igényel. Mivel a kétévesektől kezdve egészen a középiskolás korosztályig váltják egymást a foglalkozásokon részt vevő magyar és szerb anyanyelvű fiatalok, a nőnek arra kell törekednie, hogy ebben a sajátságos légkörben is megtalálja a módját annak, hogy minden résztvevő bekapcsolódhasson az általa vezetett tevékenységekbe.
– A kisebbekkel gyakran gyakoroljuk a számok és a színek fogalmát, illetve a finommotorikát, ugyanis úgy tervezem ezeket az alkalmakat, hogy a program fejlesztő jellegű legyen. A nagyobbak ilyenkor nehezebb feladatokat kapnak, esetleg, ha ugyanazt mutatom meg nekik, akkor azt más technikával – mesélte a nő. Hozzátette, a gördülékeny és kellemes munkavégzés érdekében engedi a gyermekeknek, hogy olyan módon vegyenek részt a foglalkozásokon, hogy az teljes mértékben megfeleljen nekik. Az örökmozgók számára lehetőséget biztosít a fizikai aktivitásra, hozzátartozók érkezése esetén alkalmazkodik a látogatókhoz, az ott töltött egy-másfél óra alatt pedig ügyel arra is, hogy minden résztvevő egyéni figyelemben részesüljön, akkor is, ha éppen ötfős csoportról van szó. Mivel a foglalkozásokat egy egészségügyi intézmény falai között tartja, nagy hangsúlyt fektet arra, hogy annak szabályait betartva ne okozzon komplikációkat a dolgozók számára.
Dr. Kulcsár Sarolta elárulta, hogy foglalkozásainak fókuszában a kézműveskedés mellett a kommunikáció áll, és céljának tekinti azt, hogy a kevésbé közlékeny betegeket is szóra bírja, ha csak egy rövid ideig is. A nagyobbak esetében kiemelten fontosnak tartja, hogy a foglalkozásokon a korosztályukat érintő problémáikról is beszélhessenek, hiszen legyen szó pályaválasztásról, kamaszkori nehézségekről vagy iskolai kihívásokról, elmondása szerint sokat számít nekik egy pozitív visszacsatolás vagy egy kívülálló személy véleménye is. Az önkéntes elárulta, hogy a gyermekekkel való kommunikáció, illetve a szüleikkel való eszmecsere nemcsak beszélgetőpartnerei számára jelenthet sokat, hanem az ilyen interakciók nagyban hozzájárulnak ahhoz is, hogy a kórházból kilépve ő maga is úgy érezze, az aznapi foglalkozással egy jó délutánt zárt.
A nő csak boldog pillanatokról számolt be a beszélgetés során, ami egyebek között azzal is magyarázható, hogy elmondása szerint a kórház dolgozói nagy szeretettel és a körülményekhez képest jó hangulatban fogadják őt hétről hétre az intézményben. Ennél is mérvadóbb lehet, hogy a gyermekektől is jó visszajelzéseket kap, és legtöbbször még a nehezebben megnyíló középiskolások figyelmét is sikerül elnyernie. Úgy látja, a gyermekek örömmel tekintenek vissza az alkotásaikból készült, folyamatosan frissülő kiállításukra, és gyakran a foglalkozások után is folytatni szeretnék a kézműveskedést, amelyet az önkéntessel közösen kezdtek el.
– Múltkor volt egy nagyon jó élményem, amikor az édesanyjával volt bent egy kislány a foglalkozásomon, és az édesapja jött látogatóba, akit egyébként a kislány nagyon szeret. Amikor az anyuka szólt a gyermeknek, hogy megérkezett az édesapja, a kislány nem nagyon akart kimenni. Végül megegyeztünk, hogy ha kimegy és találkozik az édesapjával, később visszajöhet, és én még mindig itt leszek – emlékezett vissza mosolyogva a nő. Hozzátette, annak ellenére, hogy nagyon szeret a fiatal betegekhez járni, örül annak, ha az a hír érkezik, hogy azon a héten nem kell mennie, hiszen ez azt jelenti, hogy egészségesek a gyerekek, és nem szorulnak kórházi ellátásra.
Dr. Csáki Beáta, a kórház igazgatónője elmesélte, hogy a koronavírus-járvány idején szakadt félbe a jelenlegi önkéntes által újraindított, több évtizedes hagyomány, amely a kórházban kezelt gyermekek számára szervezett szabadidős foglalkozásokat foglalja magában. Dr. Kulcsár Sarolta munkájáról elégedetten számolt be:
– Segít nekik, szeretik, és akik huzamosabb ideig tartózkodnak itt, várják a szerdát – mondta az igazgatónő, és hozzátette, noha vannak, akiknek az állapota nem engedi meg a részvételt, a legtöbb páciensnek segítenek ezek a foglalkozások abban, hogy egy kicsit gyorsabban múljon számukra a kórházban töltött idő. Érdekes dolgokat hallanak és látnak a foglalkozásokon, mindez fejleszti őket. Kedvet kapnak a festéshez, és egy kicsit eltereli a gondolataikat a betegségről. Mi pozitívnak látjuk ezt, és örülünk neki, hogy Sarolta hozzánk jár.
Nyitókép: Fotó: Hét Nap
