Autonómia vagy sóhivatal?

Csütörtökön elkezdődött Oromon a tizenkettedik Malomfesztivál, amely augusztus 6-a és 8-a között koncertekkel, irodalmi programokkal, műhelyfoglalkozásokkal, színházi előadásokkal és közéleti beszélgetésekkel várja a látogatókat.

MALTER, vagyis a Vajdasági Magyar Alternatív Forum csütörtökön Kisebbségi autonómia vagy sóhivatal? címmel rendezett pódiumbeszélgetést a Magyar Nemzeti Tanács szerepéről, működéséről és a vajdasági magyar közösség elvárásairól. A beszélgetés vendége Józsa László ügyvéd, az MNT egykori elnöke, Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, valamint Rózsa Zsombor pedagógus, a Vajdasági Magyar Újrakezdés elnöke volt. A rendezvényt Pressburger Csaba, a MALTER Kommunikációs Bizottságának koordinátora moderálta.

Józsa László felidézte, hogy a 2002-ben létrejött Magyar Nemzeti Tanács nemcsak a vajdasági magyar közösség, hanem az egész ország elsőként megválasztott nemzeti tanácsa volt. Az MNT egykori elnöke ismertette, hogy az autonómia kérdése nem kizárólag a vajdasági magyar politikai elit kezdeményezéseként került a közgondolkodásba.

– Ezt nem mi, és nem csak mi, vajdasági magyarok, illetve az akkori vajdasági magyar politikai elit találtuk ki. Az autonómia kérdése az Antall-kormány idején kezdett tematizálódni az összes határon túli magyar régióban – emelte ki Józsa László.
A korabeli jogszabályokról szólva rámutatott, hogy az első törvény rendkívül tágan fogalmazta meg a nemzeti tanácsok hatásköreit. Mint hangsúlyozta, ez egyszerre biztosított jelentős mozgásteret és adott lehetőséget az államhatalomnak a tevékenység korlátozására.

– Egy nagyon semmitmondónak tűnő, hosszú, bővített mondat határozta meg az első törvény értelmében a hatásköröket. Körülbelül úgy szólt, hogy a nemzeti tanácsok jogosultak képviselni a nemzeti közösségüket, oktatási, kulturális, média- és hivatalos nyelvhasználati kérdésekben együttműködhetnek az államhatalmi szervekkel, döntéseket hozhatnak, illetve részt vehetnek a döntéshozatali folyamatokban. Ebbe a megfogalmazásba beleérthető a semmi is, és beleérthető minden. Körülbelül így is volt az első mandátumban. Mi az akkori hatóságokkal, az akkori szerb politikai elittel nem voltunk összeütközésben – ismertette Józsa László.

A részletesebb szabályozás nyolcéves elhúzódását azzal magyarázta, hogy Szerbiában csak rövid ideig érvényesült meghatározó módon a demokratikus politikai gondolkodás. Állítása szerint később egyre inkább háttérbe szorult a kisebbségek helyzetének rendezése.

– Szerbia csak rövid időre változott meg a Đinđić-kormány hatalomra kerülését követően. Csak rövid ideig volt joguralom, és csak rövid ideig volt domináns a demokratikus politikai elképzelés érvényesítése és működtetése. Utána, a Koštunica-kormánytól kezdődően, egyre inkább retrográdabb gondolkodás kezdődött a kisebbségek szerepéről, mibenlétéről és a velük szembeállítható korlátokról. Talán az is kiderült abban az időben, hogy a nemzeti tanácsok nemcsak a szerbiai politikai horizont szimpatikus színfoltjai voltak, hanem saját nemzeti közösségükön belül is tekintélyt alakítottak ki – szögezte le Józsa László

Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy az MNT az egész vajdasági magyar közösség intézménye. Mint mondta, annak működése több elnöki cikluson keresztül, folyamatosan alakult, és a vajdasági magyar kulturális autonómia ténylegesen működő szerve lett. A végrehajtó bizottság elnöke ismertette, hogy az MNT-nek folyamatosan változó jogi és politikai környezetben kell működnie. Kiemelte, hogy a közvetlen választás bevezetése jelentős legitimitást biztosított a testületnek, ugyanakkor a jelenlegi összetétel azért egyszínű, mert 2022-ben csak egy lista teljesítette az indulás feltételeit.

A hatáskörökről szólva hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság korábban egyes rendelkezéseket törölt, ezért az MNT jelenleg az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén fejtheti ki tevékenységét.

– Ebben a keretrendszerben mozgunk, és ebben a jogi keretben kell megvalósítanunk azt, amit meg tudunk valósítani. Ezt az állapotot próbáljuk a lehető legteljesebben megtartani, és tartalommal kitölteni ezeket a formákat. Az igazság az, hogy minden olyan kérdésben, amelyben hozzánk fordulnak, a lehetőségeinkhez képest szakszerű választ próbálunk nyújtani. Az összes hozzánk forduló személynek, az egész vajdasági magyar közösségnek a képviselői vagyunk – szögezte le Hugyik Richárd.
Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés elnöke ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az MNT-nek elsősorban civil és szakmai testületként kellene működnie. Elismerte, hogy létrejött egy magyar intézményrendszer, ugyanakkor bírálta annak politikai meghatározottságát és kirekesztő működését.

– Mi a Magyar Nemzeti Tanácsra elsősorban úgy tekintünk, hogy civil és szakmai testületnek kellene lennie. Nehéz úgy pozitívumot mondani, hogy közben politikailag le van dominálva ez a testület és annak működése. Nem tekinthetünk el attól, hogy itt politikai döntések, kötelezettségek és megvalósítások történnek. Ami jó benne, hogy kiépült egy magyar intézményrendszer, amely valamilyen szinten működik. Lehet, hogy eljön az a szomorú pillanat, amikor szembesülünk azzal, hogy ez már egy túlméretezett rendszer, és nem biztos, hogy ugyanebben a formában fenntartható. Ami egyértelműen szomorú, hogy mellőzi a szakmaiságot, és meglehetősen kirekesztő – emelte ki Rózsa Zsombor.

Konkrét példaként a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjének leváltását említette, valamint azt kifogásolta, hogy a média vezetőiről szerinte nem a szerkesztőségek, hanem politikai szereplők döntenek. A pozitívumot abban látta, hogy az intézményrendszer létezik, de szerinte azt vissza kell adni a szakmának és a civil szférának.

Magyar Nemzeti Tanács eredményeiről, hibáiról és vitatott döntéseiről szólva Józsa László, a testület egykori elnöke először az autonómia fogalmának elfogadtatását emelte ki, mint fontos eredmény. Mint mondta, a vajdasági magyar politikának sikerült elérnie, hogy a szerb politikai elit az autonómiára ne az elszakadás vagy az elkülönülés eszközeként tekintsen.

– Ez azért volt huszáros dolog, mert szeretnék emlékeztetni arra, hogy 35 évvel ezelőtt, amikor valamelyik volt délszláv nemzet kisebbségbe szorult része azt kiáltotta, hogy autonómia, attól a perctől biztosak lehettünk abban, hogy szeparatista megmozdulásról van szó. Erre számos példát tudnánk hozni. Azt hiszem, hogy ez a nem annyira konkrétumokat célzó megállapítás mégis érdekes és fontos eredmény volt – emelte ki Józsa László.

Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke az elmúlt 24 év egyik legfontosabb eredményének az ösztöndíjrendszer és az intézményhálózat kialakítását nevezte. Hangsúlyozta, hogy a támogatások az oktatás több szintjét lefedik, az MNT társalapítói szerepe pedig több kulturális és oktatási intézmény működésében is érzékelhető.
– Kialakult egy komoly ösztöndíjazási rendszer, amely az óvodától az általános és középiskolán át az egyetemig segíti a fiatalokat. A jogászösztöndíj mellett létrejöttek a közgazdász-, az orvos- és a fogorvosösztöndíjak, valamint az Európa Kollégium is. Mindez lehetővé teszi, hogy minél többen magyar nyelven tanuljanak tovább, illetve egyetemre járjanak. Fontosnak tartom a társalapítói funkciókat is, mert a Magyar Nemzeti Tanács számos intézménynek társalapítója. A gyakorlatban ez folyamatos támogatást és segítséget jelentett. Egy olyan folyamatos intézményépítés szemtanúi voltunk, amelynek eredményeit meg kell tartani a későbbiekben is – ismertette Hugyik Richárd.

Hugyik Richárd is kudarcként tekint a Magyar Szó főszerkesztőjének 2011-es leváltására. Elmondta, hogy már akkor is helytelennek tartotta a döntést, és jelenleg is változatlanul így vélekedik róla. Magyar Nemzeti Tanács korábbi vitatott döntéseiről szólva Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke a Tanyaszínház ügyét is helytelen lépésnek nevezte. Hangsúlyozta, hogy bár az eset az előző összetétel idején történt, abból a jelenlegi MNT-nek is le kellett vonnia a tanulságokat.
A média helyzetéről szólva kiemelte, hogy egyes médiaházak az MNT társalapítói szerepe nélkül szerinte privatizációra kerültek és megszűntek volna. Hozzátette, hogy a nyomtatott sajtó működtetése a megváltozott médiafogyasztási szokások és a szűk vajdasági piac miatt is egyre nehezebb.

Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés elnöke az oktatás területén az ösztöndíjrendszer és az elsősöknek biztosított tanszercsomagok kialakítását nevezte pozitívumnak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szerinte önmagukban ezek nem határozzák meg az oktatás minőségét és a fiatalok későbbi boldogulását.
– Ami negatívum, az leginkább az, hogy nem látunk igazából tanári továbbképzéseket, szakmai napokat, ahol a tanárokat össze lehetne kapcsolni. Nem látunk egy olyan digitális hálózatot, ahol együtt tudnának működni, és nem látunk olyan lehetőséget sem, hogy a szülők és a gyerekek bekapcsolódjanak. Az oktatás négy szereplőből tevődik össze, és én azt gondolom, hogy itt tényleg nincs senki megszólítva, hogy hozzátegyen ahhoz, hogy az oktatás minősége jobb legyen. Amit sajnos látunk az MNT működésében, hogy egy oktatási önszeparációt csinált a magyar közösségben. Óvodától egészen a főiskoláig úgy szeparálja a gyerekeket a szerb közösségtől, hogy nem lesz kapcsolatuk a szerb gyerekekkel és a szerb nyelvvel – mondta el Rózsa Zsombor.

Kiemelte, hogy ennek következménye szerinte a kapcsolati háló hiánya és a szerb nyelv nem megfelelő ismerete, ami később a továbbtanulásnál és a munkavállalásnál is problémát jelenthet. Az elvándorlást szintén összefüggésbe hozta az oktatási rendszer működésével.

– Ha megvizsgáljuk az elvándorlást, az első megálló az, amikor az általános iskola után nagyon sok magyar fiatal Magyarországra megy középiskolába. A következő a középiskola utáni egyetem- vagy főiskolaválasztás, ahol megint nagyon sokan elmennek, a harmadik pedig az, amikor valaki befejezi az egyetemet, és másik országban keres munkát. Én azt gondolom, hogy sajnos ez a rendszer ezekkel a tehetséggondozó gimnáziumokkal, a Bolyaival és a Kosztolányival megerősítve, nagyon azt szorgalmazza, hogy a magyar fiatalok inkább külföldön boldoguljanak – hangsúlyozta Rózsa Zsombor.

Megoldásként a szerb nyelv oktatásának erősítését és a két közösség közötti kapcsolatok bővítését javasolta. Emellett azt is fontosnak tartaná, hogy a magyar kultúra és tudomány képviselői nagyobb helyet kapjanak a szerb nyelvű oktatásban.
Józsa László a kultúra területén elért eredmények közül a professzionálisan működő vajdasági magyar színházakat emelte ki. Szerinte ezek fennmaradása a közösség létszámának csökkenése mellett is azt mutatja, hogy a kulturális élet megőrizte erejét. A médiáról már kritikusabban beszélt.

– A politika tárgyilagos, neutrális hozzáállása vonatkozásában már nem lehetünk ennyire boldogok, mert az MNT alapításában vagy társalapításában működő média kiemelkedő támogatást kap, az ellenzékiként tevékenykedők pedig nem. Azt hiszem, hogy a kifejezetten kistérségi és lokális médiumok is nagyobb figyelmet érdemelnének, főleg azért, mert helyben hihetetlenül fontos küldetést töltenek be. Kizártnak és szörnyen kártékonynak tartanám, ha a meglévő médiaintézményeink alól a jövőben kirántanák a sámlit, még akkor is, ha olyan médiumokról van szó, amelyek politikai befolyásoltság alatt működtek vagy működnek – szögezte le Józsa László.
Az elvándorlás kapcsán felidézte, hogy 2002-ben egy időre megfordult a korábbi tendencia, és ismét több vajdasági magyar fiatal tanult szerbiai egyetemeken, mint Magyarországon. Elmondása szerint ezt később a gazdasági folyamatok és a magyar állampolgárság könnyített megszerzése is alapvetően megváltoztatta.
Rózsa Zsombor a kultúra területén elsősorban a támogatások elosztását bírálta. Állítása szerint egyes művészeti területek és szereplők aránytalanul nagyobb támogatásban részesültek, miközben más alkotók és kortárs művészeti ágak háttérbe szorultak.

– Azt gondolom, hogy az MNT aránytalanul támogatja a kultúra bizonyos területeit, elsősorban a néphagyományokat, a népzenét és a néptáncot, és azon belül is megvan, hogy mely együttesek kapnak aránytalanul nagy támogatást. Közben nem vesz tudomást a kortárs művészetről, a képzőművészetről, a szobrászatról. Én magam is alkotok a társasjátékok és a kvízestek területén, erre nulla dinár támogatást kaptam az elmúlt nyolc év próbálkozásai során. Ha az MNT és a VMSZ nem érti meg, hogy nemcsak a hagyományainkat kell ápolnunk, hanem a jelen kor művészeinek is teret kell adnunk, akkor a jelen kor művészei nem fognak kulturális lábnyomot hagyni a jövő nemzedékei számára – mondta el Rózsa Zsombor.

A közönségkérdések során elsősorban az MNT politikai függetlensége, az általa alapított médiumok működése, valamint egyes kulturális és tudományos intézmények helyzete került szóba. Hugyik Richárd elismerte, hogy az MNT tagjainak többsége VMSZ-tag, ezt azonban azzal magyarázta, hogy a 2022-es választáson csak a Magyar Összefogás listája indult. Hangsúlyozta, hogy az MNT ettől független intézményként működik, és állítása szerint nem szól bele az általa alapított médiumok szerkesztéspolitikájába.
Felmerült a Forum Könyvkiadó egyik nagy szótárprojektjének elakadása is. Egy hozzászóló szerint a munka két éve áll pénzhiány miatt. Hugyik Richárd azt mondta, a projekt magyarországi forrásból valósult meg, ezért a finanszírozás elakadása nem közvetlenül az MNT-től függ, ugyanakkor szerinte a munkát mindenképpen be kell fejezni.

Vita alakult ki a Létünk társadalomtudományi folyóirat főszerkesztő-választása körül is. A kérdezők azt kifogásolták, hogy Pásztor Bálint még a pályázat előtt felkérte Hajnal Jenőt a tisztségre, majd a pályázati feltételek is megváltoztak. Hugyik Richárd elismerte, hogy az előzetes felkérés ilyen formában nem volt szerencsés, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy Hajnal Jenő, az MNT korábbi elnöke volt az egyetlen pályázó, és a folyóirat jelenleg rendszeresen megjelenik.

Józsa Lászlót az MNT hatásköreinek esetleges bővítéséről kérdezték. Szerinte ehhez először politikai konszenzust kellene kialakítani a szerbiai parlamentben, ami a jelenlegi megosztott politikai helyzetben nehéz. Úgy vélte, ezért azt is mérlegelni kell, hogy a törvénymódosítás mellett a meglévő hatáskörök szélesebb kihasználásával lehet-e előrelépni.