A zentai zsidók deportálásának 82. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést pénteken a helyi zsidó temetőben. Az összejövetelen a zentai önkormányzat nevében Burány Hajnalka, a község polgármestere emlékezett meg az 1944 áprilisának végén bekövetkezett tragikus eseményekről.
Hangsúlyozta, hogy a zentai zsidók deportálása a város közös sebe, amely az emberi méltóság törékenységére és a gyűlölet pusztító erejére figyelmeztet. Kiemelte, hogy az áldozatok emlékének megőrzése közös felelősség, amely nem csupán a múlt felidézését, hanem a jelenben vállalt erkölcsi kötelességet is jelenti.
– Az emlékezés a feldolgozhatatlan fájdalom megélése mellett felelősségvállalást is jelent: felelősségvállalást egymásért, közösségünkért és emberi méltóságunk megőrzéséért. Éppen ezért ma, amikor itt állunk, egyben tanúságot is teszünk. Tanúságot teszünk arról, hogy nem felejtünk, a kimondatlan történeteknek hangot adunk, a néma hiányt pedig közös emlékezetté formáljuk – fogalmazott.
Rámutatott, hogy az emlékezés akkor válik igazán méltóvá, ha a fájdalom megélése mellett tettekre is sarkall bennünket, és ennek jegyében különösen fontosnak tartja, hogy megújult a Kiszsinagóga.
– Míg itt, a temetőben a múlt veszteségei előtt tisztelgünk, addig a felújított zsinagóga a jövőnek szóló üzenet. Azzal, hogy közös erővel megmentettük és restauráltuk ezt a szakrális teret, kijelentettük: Zenta megbecsüli és őrzi zsidó közösségének örökségét – mondta, majd kiemelte, hogy e két hely együtt adja meg az emlékezés súlyát, a fájdalom és a remény egységét. Beszéde végén a polgármester arra szólította fel a résztvevőket, hogy kegyelettel hajtsanak fejet az áldozatok előtt, őrizzék meg történetüket, és a megemlékezés tanulságait mindennapi, emberséges tettekben vigyék tovább.
Ezt követően Szabados Róbert a Szabadkai Zsidó Hitközség képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Beszédében a zsidó vallási hagyomány egyik fontos Tóra-szakaszát (Ácháré Mot – Ködosim) értelmezte, valamint annak erkölcsi és vallási üzenetét tolmácsolta a hallgatóság számára. Kiemelte, hogy e tanítás központi gondolata a szentség fogalma, amely nem elvonulást vagy aszkézist jelent, hanem tudatos, mértéktartó, erkölcsös életet. Hangsúlyozta, hogy az embernek a mindennapi viselkedésében, döntéseiben és embertársaival való kapcsolatában kell „szentté” válnia.
Rámutatott, hogy a Tóra örök érvényű erkölcsi tanításai minden korban irányt mutatnak, még akkor is, ha a történelem során ezeket gyakran figyelmen kívül hagyták. Felidézte, hogy a 20. század 30–40-es éveiben ezek az etikai normák nem vonatkoztak a zsidókra. A kirekesztés és a megkülönböztetés gyűlöletbe, majd erőszakba torkollott. Ennek tragikus csúcspontja 1944-ben a zentai zsidók deportálása és haláltáborokba hurcolása volt, amikor családok szakadtak szét, és egy egész közösséget töröltek ki a város életéből. Végül Szabados Róbert emlékezésre és felelősségvállalásra szólított fel, hangsúlyozva, hogy meg kell őrizni a zentai zsidó mártírok emlékét, beszélni kell a történtekről, és példát kell mutatni a jövő generációinak. Fontos ugyanis, hogy tudatosuljon az, hogy a gyűlölet tragédiához vezethet, és ha nem figyelünk, hasonló borzalmak bárkivel megtörténhetnek.
Ezt követően Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség előimádkozója mondta el az elhunytakért szóló emlékimákat: a Kaddist és az El male rachamimot. A megemlékezésen a Szabadkai Zsidó Hitközség és a zentai önkormányzat képviselői elhelyezték a kegyelet virágait a deportált zentai zsidók emlékhelyén. A rendezvényen Gordán Blanka, a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola tanulója olvasott fel Kertész Imre Sorstalanság című regényéből, majd Györe Szabolcs csellóművész Johann Sebastian Bach d-moll csellószvitjének prelűdjét adta elő.
A megemlékezés este fél hattól a Kiszsinagógában folytatódott Rozványi Dávid író és Török Tünde előadó közreműködésével.
Nyitókép: A Szabadkai Zsidó Hitközség és a zentai önkormányzat képviselői megkoszorúzták a deportált zsidók emlékhelyét (Gergely Árpád felvétele)
