A Zentai Városi Múzeumban kedden este nyitották meg a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet-tanárainak Vajdasági szappan(y)opera elnevezésű tárlatát.
Az egybegyűlteket Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Városi Múzeum vezetője és Bakos Tímea, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatója köszöntötte, majd Szarka Mándity Krisztina művészettörténész nyitotta meg a kiállítást. Beszédében játékos, metaforikus értelmezést adott a címnek, ugyanis párhuzamot vont a bolyais képzőművész tanárok évről évre megrendezett csoportos tárlata és a szappanoperák világa között. Rámutatott, hogy az ismétlődő kiállítások, a részben állandó, részben változó szereplőgárda, valamint az alkotók egymásra is ható életútjai egy végtelenített történethez hasonlíthatók. A kiállításoknak nincs lezárásuk, évről évre folytatódnak, miközben az alkotók munkáiban, olykor váratlan fordulatokkal, máskor következetes fejlődéssel, folyamatos változás figyelhető meg. A tárlat így több szálon futó történetként értelmezhető, ahol a résztvevők munkái és pályái összefonódnak.
A bolyais pedagógusok – Bakos Anita, Gubik Korina, Bencsik Andrea, Kókai Eléna, Miroslav Jovančić, Lázár Tibor és Balla Ákos – Zwara – kiállított alkotásainak közös motívumával kapcsolatban Gubik Korina, a kiállítás egyik szervezője elmondta, hogy „a vajdasági szappan(y)opera” kifejezés, egyben kiállításcím egy belső poénból született, amely egy korábbi, pedagógustársakkal közös esemény során hangzott el. Egy félrecsúszott kifejezés („szappankő”) továbbgondolása vált a mostani koncepció alapjává. A művészek már az előző kiállítás szervezése közben elkezdtek gondolkodni az idei projekten, és az elmúlt, eseménydús időszak során számos ötlet és humoros szófordulat merült fel.
– A cím így egy spontán, közös gondolkodás eredménye lett, amely nem kötődik egyetlen konkrét jelentéshez sem, hanem szándékosan nyitott és többértelmű, lehetőséget adva a közönségnek a szabad értelmezésre – fogalmazott.
Szervezőtársa, Balla Ákos – Zwara elmondta, hogy mivel különösen közel állnak hozzá a vajdasági témák és a hétköznapi élet jelenetei, már korábban is foglalkozott hasonló motívumokkal.
– Egy korábbi kiállításon is készítettem olyan Vajdaságra jellemző, szerintem humoros jeleneteket feldolgozó munkákat, amelyeket az utcán figyeltem meg. Amikor adódott ez a téma, tudatosan ehhez a vezérvonalhoz kapcsolódva készítettem el az új alkotásomat, amely a kiállítás plakátján is megjelent – mondta.
A kiállítás résztvevői egyéni módon közelítették meg a témát, ugyanakkor visszatérő elemek is felfedezhetők. Ilyen például Balla Ákos – Zwara Vajdasági szuperhős című installációja, amely a vajdasági emberekért kiálló igazságosztó egy újabb „csendes harcát” jeleníti meg. Hasonlóan izgalmas Bencsik Andrea plakátsorozata, amely arra mutat rá, hogy a szappanoperák világa valójában közelebb áll a hétköznapokhoz, mint gondolnánk. A mindennapokban is jelen vannak az erős érzelmek, konfliktusok és váratlan fordulatok, különösen kisvárosi közegben. Ezek a „történetek” ma már a közösségi médiában, a helyi Facebook-csoportokban bontakoznak ki. A hozzászólásokban ugyanúgy megjelenik a dráma és az érzelmi túlfűtöttség, mint egy szappanoperában, a kommentek stílusa pedig sokszor többet árul el a szerzőjéről, mint azt gondolná. Andrea plakátjai ezekből az online bejegyzésekből merítenek ihletet.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
