Dr. Bálint Béla zentai származású, sokoldalú orvos, kutató és alkotó, akinek pályáját a természettudományok, a humánum és a művészetek iránti mély elkötelezettség határozza meg. 2025 óta Szerbia tudományos, technológiai fejlesztési és innovációs minisztere, miközben tudományos eredményeit tankönyvekben és több száz szakcikkben tette közzé. Az orvosi hivatás mellett mindvégig hű maradt az irodalomhoz is, költőként és gondolkodó értelmiségiként pedig azt vallja, hogy a szakmai kiválóság alapja mindenekelőtt az emberség.
Bálint Bélát, Zenta díszpolgárát az iskolaválasztásról és a gimnáziumi éveiről kérdeztük.
Az általános iskola befejezése után miért a Zentai Gimnázium mellett döntött?
– Röviden azért, mert nem is volt más választásom. Egyrészt azért, mert Zentán akartam maradni, itt akartam tanulni. Zentainak tartottam magam, amin az sem változtatott, hogy nem itt születtem, hiszen mindössze négy-öt éves voltam, amikor Zentára költöztünk. Ide kötnek az első emlékeim, ma sem szűntem meg zentainak lenni. Másrészt pedig azért, mert nagyon sokáig, még a gimi utolsó napjáig sem tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni. Nagyon jól jött, hogy legalább még négy évig nem kellett eldöntenem, hogy mivel fogok foglalkozni. A Zentai Gimnázium nagyon komoly renoméjú intézmény. A hatvanas évek közepén, vége felé, amikor az iskolaválasztásról döntöttem, nagyon is kiemelkedő iskola volt a többi között.
A pályája alakulásában mely tanárai játszottak meghatározó szerepet?
– Az elsőhöz az általános iskolában volt szerencsém, ő volt Nagy Abonyi Laci bácsi, a fizikatanárom. Nagyon sokat köszönhetek neki, azt is, hogy rádióamatőr lettem. Nem az, aki társalkodik, hanem az, aki a gépeket építi. Még ma is sok mindent meg tudok javítani. Meg kell említeni Fábri Géza tanáromat, aki a gimnáziumban tanította a vegytant, és ezen keresztül tőle tanultam a logikus gondolkodást. Úgy gondolom, objektív vagyok, amikor harmadikként apámat említem, Bálint János matematikatanárt, aki mindig is rendkívül tisztességesen állt hozzá a munkához, még a nyugdíjba vonulása előtti utolsó órájára is becsületesen fölkészült. A negyedik tanárom, akit szeretnék megemlíteni, az egyetemen tanított patológiát. Azt szoktam mondani, hogy az orvostudomány hét dologból áll: természettudományi alapok, anatómia, fiziológia, patoanatómia, patofiziológia, majd jönnek a legkülönfélébb alkalmazott művészetek, azaz a klinikák. A legfontosabb pedig a matematika, azon belül is a logika. Ennek a tanáromnak volt egy olyan kijelentése, hogy találjatok ki egy szövetet, mondjátok meg a struktúráját, a funkcióját, és én meg fogom mondani, hogy melyek a potenciális betegségei. Ezért tisztelem őt. Az ötödik kiemelkedő tanárommal akkor találkoztam, amikor már elkezdtem foglalkozni a vérrel és a hozzá kötődő dolgokkal. Az írószövetség tagja vagyok, több könyvem megjelent, de azt tőle tanultam meg, hogyan kell szakszövegeket írni.
A kiváló szellemi alapok mellett mit nyújtottak még önnek a zentai gimnáziumi évek?
– Alapismereteket, és még most is ezekből élek. Valószínűleg nem csak én, mert amit a gimiben megtanulunk, az egy kicsit kibővítve, foltozgatva, megtoldva adja az általános műveltségünket. Az általános kultúra mellett nagyon fontos még a komoly munkaszokás. Sosem volt kampányszerű a hozzáállásom, mindig igyekeztem aránylag folyamatosan csinálni a dolgokat, és tudatosan kitartani.
Nyitókép: Dr. Bálint Béla (felvétel saját arhivum)
