Pali beszédét sérült, vágott szája sarka miatt nehezebben lehetett megérteni. Jól szituált tanyai földművescsaládból származott. Bukdácsolva, de befejezte Felsőhegyen az általános iskolát. A Tornyosi úton vagy 30 hold földjük volt. Traktor, kapcsolható eszközök, mindenféle földműveléshez szükséges felszerelés, az istállóban tucatnyi tehén, borjú, és disznókat is hizlaltak.
Az agglegény Pali életében az édesanyja, majd nem sokkal később az édesapja halála után gyökeres fordulat állt be. Magára maradt, nem találta fel magát a parasztgazdaság vezetésében, pedig abban nőtt fel. A bajokat tetézte, hogy iszogatott is. Előbb elment a jószág, majd fokozatosan a gépek és a felszerelés is odalett. Végül már a saját tanyájáról is kitúrták, és a földjeit is elhappolták, amiben főszerepet játszottak a „segítőkész” cigányok.
Megkörnyékezték a magányos vagyonos öreglegényt. Amikor a postás a tanyavilágot járta, volt mit látnia, egyszer csak cigány asszony bukkant fel a tanyán, már ott is lakott nála, aminek nem jó vége lett. Nem tele bele hosszú idő, minden mozdítható eltűnt, kiüresedett a tanya.
Amikor a postás érdeklődött, hogy merre találja meg a tanya gazdáját, a szomszédja elmondta, hogy a cigányok Palit elvitték Gáborfaluba, a Bogaras környéki cigánytelepre, a tanyáját meg felélték szőröstül-bőröstül. Pali naivitására vall, hogy kezdetben még dicsekedett is szomszédjának, hogy minden este másik cigány lány alszik nála. Sebes szája, akadozó beszéde miatt kerülte a társaságot, nem úgy a cigány asszonyok őt. Beférkőztek a tanyájára, a magányos, testi fogyatékkal élő, a gazdálkodáshoz nem értő, földdel, birtokkal rendelkező Palit szó szerint bepalizták.
A vége az lett a dolognak, hogy a minden hájjal megkent cigányok aláírattak vele egy nyilatkozatot, hogy a javukra lemond a földekről, a tanyáról, minden ingatlanjáról. Amikor már behálózták, befűzték a cigány asszonyok, nem volt visszaút, néhány pofonnal rásegítették a kellemetlen döntések meghozatalára, mindene odalett.
Pali vagyonára rátették a kezüket a cigányok, utána kiadták az útját. A nagynénjénél és ismerősöknél húzta meg magát. Kénytelen volt napszámba járni, mert már ennivalóra sem tellett, pedig nagy gazdasága volt. Soha nem panaszkodott sanyarú sorsára. Felsőhegyen a Grundon (az egyik magánbolt beceneve) iszogatott, vett magának ennivalót, eltengődött valahogy. Soha egy zokszó nem hagyta el sérült ajkát. Amikor egy ízben a boltnál elhaladt egy autó, a benne ülő cigányok régi ismerősként köszöntötték: – Szevasz, Palikám!
Csak annyit mondott a Grundon sörözgető társaságnak, hogy attól a füstös képű cigánytól kapott néhány pofont, amikor vonakodott aláírni. A többiek nagyon rendesek voltak vele, különösen a cigány lányok.
Múltak az évek, Pali egészsége megromlott, betegessé vált, egyik nyavalya a másikat követte, kezdte elhagyni az ereje, már napszámos munkára sem kellett. A nagynénje góréjában akasztotta fel magát.
