Vidékünkön igazi ritkaságnak számító jelenség ütötte föl a fejét: megérkezett az igazi tél! A zentai töltés már több mint egy hete hangos a szánkózó gyerekseregtől, akik közül sokan most látnak életükben először egy-két centinél vastagabb hótakarót.
A havazás után pedig a fagy is beköszöntött. Régen volt már arra példa, hogy a Tisza befagyjon. Legutóbb 2017 januárjában volt Zentán olyan tartós fagy, hogy meginduljon a folyón a jegesedés. Azóta az enyhe telek a jellemzőek, ha van is fagy, az korántsem elegendő ahhoz, hogy a Tisza megadja magát. Most azonban a part mentén már megjelent a jég. Gyerekkoromból emlékszek olyan telekre, amikor hógolyóval dobáltuk a Tisza közepén úszó jégtáblákat, és a helyi mendemonda szerint a legutóbbi fagyos télen egy autós egyszerűen áthajtott a folyó jegén a túlpartra.
Az esős, sáros telek idején talán könnyebben elfelejtjük, milyen is az, amikor valóban beköszönt a tél. Ez magyarázhatja az olyan jelenségeket, mint a jeges rakparton tornacipőben futó lány, a töltésoldalról a jeges havon az autóúton is átcsúszó szánkók meg a befagyott Tiszára merészkedő emberek. A jeges Tisza látványa megtévesztő lehet. A folyó nem egyenletesen fagy be, a part mentén vastagabb jég beljebb gyorsan elvékonyodik, a jég alatt pedig folyamatosan mozog a víz, és pillanatok alatt továbbsodor minket, ha beszakad alattunk a jég. A növényzettel borított részeknél, csónakkikötők körül különösen veszélyes lehet a jégre lépni. Fotózni, sétálni, nézelődni a partról is lehet, sőt érdemes is, mert ki tudja, mikor látjuk újra fehérbe borulni a Tisza-parti sétányt, és lesz-e még részünk abban az élményben, hogy a befagyott folyót csodáljuk.
Ritka vendég nálunk a hó és a jég, de éppen ezért érdemes józanul, figyelemmel megélni: ne lépjünk rá a befagyott Tiszára, ne üljünk biciklire, és óvatosan közlekedjünk autóval is – különösen, ha éppen a szánkópályaként használatos töltés aljánál vezet az utunk.
Gergely Árpád
Nyitókép: Gergely Árpád
