Nemrégiben jelölték ki a zentai Stevan Mokranjac Alapfokú Zeneiskola új megbízott igazgatóját Gábor Zoltán operaénekes, szólóénektanár személyében, aki lassan 28 éve tanít. Elmondása szerint az elmúlt 40 évben alkalma volt alaposan megismerni az épületet, hiszen először diákként, majd tanárként járt be rendszeresen, intézményvezetőként azonban egészen új feladatokkal fog találkozni.
Gábor Zoltán (Gruik Zsuzsa felvétele)
– Unatkozni egészen biztosan nem fogok, ettől az egytől nem félek. A főépületünk egy meglehetősen idős épület, itt mindig van mit csinálni. Egy öreg épület mindig ad munkát és tennivalót – mondta.
Hozzátette, hogy az intézmény jövőre ünnepli fennállásának a 80. évfordulóját, és a tanítás már akkor is ebben az épületben zajlott. Hangsúlyozta, hogy az iskola szépítése és fönntartása nem lenne kivitelezhető a szülők, a Magyar Nemzeti Tanács, a tartományi oktatási titkárság, valamint az önkormányzat anyagi segítsége nélkül.
Elmondta azt is, hogy a zeneiskola öt épületben működik, amelyek közül kettő Zentán, egy-egy pedig Csókán, Tornyoson és Felsőhegyen található. 262 növendékkel és 23 tanárral dolgoznak, a gyerekek mintegy tíz hangszer közül választhatnak, illetve szólóének tagozaton is tanulhatnak.
– Van zongora, harmonika, hegedű, cselló, fuvola, klarinét, szaxofon, trombita, harsona és ütőhangszer tagozatunk, ez utóbbi a legfiatalabb közülük. Ez nem csak dobolást jelent, mindenféle ütőhangszeren játszanak a gyerekek, dallamhangszereken is – magyarázta az igazgató.
Kérdésünkre hozzátette, hogy a zeneiskola célja nem elsősorban a profi zenészek kinevelése, még akkor sem, ha egyébként többnyire azok is tőlük kerülnek ki, és a tanári kar egy meghatározó része is innen indult.
– Az igényes, minőségi zenét hallgató embernek kell, hogy legyen zenei alapképzése, tehát az igényes koncertekre járók következő generációját a zeneiskola neveli ki. Akinek nincs zenei alapismerete, az értelemszerűen nem fog a komolyzenével, klasszikus zenével foglalkozni. Ezért a legfőbb célunk, hogy zenét szerető és értő, zenélni vágyó embereket neveljünk.
A pedagógiai munkáról elmondta, hogy a szolfézs kivételével egyéni órákat tartanak, ezért a diákokon azonnal látszik, hogy milyen testi-lelki állapotban vannak.
– Sokszor nemcsak az a fontos, hogy a növendék szépen lejátssza a skálát, hanem meg kell hallgatni, éppen mi bántja őt, hogy érzi magát. Sok gyereknek nincs is kihez szólnia, ami nem a szülők hibája, de attól a gyerek igénye nem szűnik meg. A tanításba nem csak az tartozik bele, hogy beleverjük a gyerekbe, mi az a félhang vagy negyedhang. Gyakran szükség van egy kis pszichológiára is. A tanár egy kicsit szülő is abban a 30 vagy 45 percben, amíg tart az óra, oda kell figyelnie rá.
Hozzátette, hogy azokon a gyerekeken, akik nem szívesen járnak zeneiskolába, néha segít a tanárváltás, máskor pedig azzal motiválhatók, hogy a kötelező tananyag elsajátítása után a saját ötleteiket is kipróbálhatják, egy örökzöldet vagy akár egy magyar nótát is eljátszhatnak. Időnként előfordul az is, hogy a diák teljesen érdektelen, csak a szülő számára fontos a zeneiskola, de ezek a gyerekek hamar kimaradoznak, és abbahagyják a zeneiskolát. Vannak azonban olyanok is, akiken már korán megmutatkozik a tehetség.
– Mindig vannak tehetséges növendékeink, belőlük lesz később a tanár- vagy művészkolléga. Most is vannak többen, akik tényleg erre a pályára valók. Tanárként ezekkel a növendékekkel másképp kell foglalkozni; nem többet, hanem másképp. Erősebb anyagot igényelnek, jobban terhelhetők. Aranyszabály, hogy aki nálunk jól teljesít, az általában máshol is ügyes: jó matekból, informatikából, teniszezik, kajakozik, ki tudja még, mi mindent csinál. Ez nagyon megterhelő, de az az igazság, hogy a mi gyerekkorunkban is nagyjából így nézett ki a dolog.
A zeneiskola tehát továbbra is fontos szerepet tölt be a város és a környék kulturális életében, és a jövőben is azon dolgoznak majd, hogy a gyerekek értékes zenei alapokhoz jussanak.
Nyitókép: Mintegy tíz hangszer közül lehet választani, szólóének tagozat is van (Gruik Zsuzsa felvétele)
