Horváth Csabát a legtöbben tetoválóművészként ismerhetik. Több mint 20 éve ez a hivatása, szalonjában rengetegen megfordultak már, sokan viselik magukon az általa készített alkotásokat. Néhány éve egy egészen más dolog is felkeltette az érdeklődését, mégpedig a fügetermesztés.
– Amikor megvettem a házat, volt a kertben két fügefa. Arra figyeltem fel, hogy szinte néhány nap eltéréssel tönkremegy a termés. Az éretlen gyümölcs hirtelen éretté válik, az aznap még ízletes termés másnap már ehetetlen. Ki is vetettem a fákat, úgy voltam vele, nincs rá szükségem. A gondolat viszont nem hagyott nyugodni, így utánajártam, mi lehetett a gond. Ekkor jöttem rá, hogy több ezer fajta füge létezik. Ez indított el ezen az úton, és szép lassan gyűjteni kezdtem őket. Azóta eltelt három év, és már hatvan fajta fügém van – mesélte Horváth Csaba. – A kertem leghíresebb darabja talán a madeirai fekete füge, az szerintem világhírű, ugyanakkor az olasz fajtákból is rengeteg van. Mindezek mellett amerikai, marokkói, libanoni és dalmát fajták is megtalálhatóak a gyűjteményemben.
Horváth Csaba mesélt arról is, hogy az internet révén az első lépések egyszerűnek bizonyultak, hiszen bármely platformon fellelhetők az arra vonatkozó információk, hogy milyen földre van szüksége, hogyan és mennyit kell tápszerezni, napra vagy árnyékba kell ültetni, viszont az igazán bonyolult és szakértői információkért, véleményekért mélyebbre kellett ásnia. Egyes kérdésekre hosszú ideig kutatta a választ.
– A füge esetében dugványokról beszélhetünk. Gyökereztetik, magról nem igazán növeszt senki, hiszen ott sok minden lehet a végkifejlet. Ezért a legbiztosabb megoldás a dugvány. A fügék nagyon sokféleképpen teremnek. Egyes fajták nem igényelnek különleges bánásmódot, ha magukra hagyjuk, akkor is lesz rajtuk termés. Vannak azonban olyanok is, amelyek nem teremnek hím füge és fügedarázs nélkül. Ezek a szárnyas, két milliméter nagyságú rovarok a hím fügében növekednek, a magházban, és valójában szimbiózisban élnek a növénnyel. Csak akkor láthatjuk őket, amikor kirajzanak, amúgy semmi jelük nincs, hiszen az életüket a növényben élik. Amikor kijönnek, és tovaszállnak azért, hogy egy másik hím fügét keressenek maguknak, tévesen egy nőstény egyedbe költöznek. Itt nem tudnak szaporodni, a nőstény megemészti a darazsakat, a rajtuk maradt pollen pedig megtermékenyíti őket – magyarázta Csaba, és hozzátette, hogy a való életben ez egy bonyolult folyamat, mégis a legkülönlegesebb egyedei között tartja számon a hím fügéit. – A fügedarazsakat be kell szerezni, és egyre többen teszik ezt a jó termés érdekében. Amellett, hogy a beporzást segítik, nagy hasznát veszik a fügekárosító légy ellen is, ami a beporzás után nem tudja megtámadni a gyümölcsöt, hiszen ha elhelyezi a petéit, a nőstény füge azt is megemészti, ahogyan a darazsat is. Most is azon dolgozom, hogy meghonosítsam itt is a fügedarazsakat.
Csaba azt mondja, nem esik nehezére ennyit foglalkozni a fügéivel, ezt csak szenvedéllyel lehet művelni.
– Minden, amit gyűjtök, és amivel foglalkozom, azt szenvedéllyel teszem. Teljesen beleásom magam a témába, és a tökéletességre törekszem. A fügetermesztésnek a sokszínűségébe szerettem bele, a klímaváltozás pedig hozzájárult ahhoz, hogy ma már nálunk is úgy termeszthetjük, akár a horvát tengerparton. Egy jó mikroklímájú, zárt kert hasonló hatást tud kelteni – mondta, majd elmagyarázta, hogy a még cserépben lévő egyedeket télire a műhelybe viszi, azokat ugyanis óvni kell még az enyhe hidegtől is, de a földben lévő társaik már bírják a hidegebbet. Úgy emlékszik, hogy az elmúlt években egyszer volt olyan, amikor tartósan beállt a –20 Celsius-fok körüli hőmérséklet, és akkor sajnos teljesen elfagytak a fái, viszont az utóbbi években, amióta komolyabban figyeli az előrejelzést, nem volt ennyire drasztikus a helyzet, a földben lévő egyedek pedig egy kis odafigyeléssel és minimális károsodással jól átvészelték a –12 fokos hideget is.
– Ahhoz, hogy termesztőnek hívjam magam, még nem elég nagy a gyűjteményem. Inkább fanatikus vagyok, de ez nemcsak a fügére irányul, hanem általában a növényekre. Nem is feltétlenül a gyümölcs miatt csinálom, nem azért, hogy tonnaszámra szedjük és eladjuk, hanem a saját és a családom örömére termesztem kis mennyiségben. Leginkább nyersen fogyasztjuk, de már lekvárt is főztünk belőle – emelte ki Csaba, akinek a kertjében a fügén kívül számos más, különlegesnek számító gyümölcs is megtalálható. Ilyen például az indián banán vagy más néven pawpaw. Ezzel kapcsolatban elmondta, az ő gyűjteménye 17 fából áll, és ez a legnagyobb Vajdaságban, sőt talán az országban is.
– Sokszor lehet látni engem, ahogyan egy kis ecsettel az indiánbanán-fák körül szaladgálok, és lehet, hogy kívülről nézve viccesnek tűnök, de nekem ez a szenvedélyem. Más pszichológushoz jár, ha problémája adódik, én meg kimegyek a kertbe. Teljesen kikapcsolja a gondolataimat, eltereli a figyelmem. Ez az én terápiám.
Nyitókép: Mintegy 60 fajta füge Csaba kertjében (Fotó: Horváth Csaba / Privát archívum)
