Nagy érdeklődés mellett mutatták be kedden este a Zentai Alkotóházban a neves temesvári író, műkritikus, helytörténész, Szekernyés János A magyarság emlékjelei a Bánságban című, a történelmi Bánság még meglevő vagy valaha létezett magyar vonatkozású történelmi, kulturális, tudományos emlékjeleit és emlékhelyeit bemutató könyvét, amely kilenc magyarországi, harmincöt szerbiai és hatvannyolc romániai település azon emlékjeleit és emlékhelyeit tárja az olvasók elé, amelyek valamilyen módon a magyarság jelenlétét és együvé tartozását bizonyítják a térségben.
Szekernyés János, a kötet szerzője kifejtette, bár a könyv megírása ténylegesen mindössze három és fél évet vett igénybe, összességében több évtized munkáját öleli fel, hiszen nagyon régóta foglalkozik helytörténettel, és az ezen időszakban elvégzett kutatásai mind-mind fontos alappillérei a kiadványban szereplő szövegeknek. Hangsúlyozta, a kötetben szereplő emlékjelek és emlékhelyek közül a Magyarországon találhatók tekinthetőek a legrendezettebbeknek, a Romániában és a Szerbiában találhatókkal kapcsolatban viszont igen változatos helyzet tapasztalható.
– Romániában és Szerbiában jobbára hasonló az emlékjelek és emlékhelyek helyzete, ami engem egy kicsit meglepett, az az, hogy itt, a szerbiai részen a kommunista emlékművek még mindig a köztereken állnak. Romániában ez már ritkaságnak számít, de néhány helyen azért még tapasztalható. Egyes helyeken az emlékműveket tényleg gondozzák, rendben tartják, és ennek nyoma is van, néhány helyen még virágokat is találhatunk, vagy legalábbis virágmaradványokat, de más helyeken teljesen elhanyagoltak az emlékművek, ami a határ mindkét oldalán eléggé lehangoló. Ennek okai sokféleképpen magyarázhatók. Egyrészt a magyarság sok településen szórványban él, ezért talán azáltal sem merik igazán felvállalni és kifejezni a magyarságukat, hogy gondozzák a magyar vonatkozású emlékhelyeket vagy emlékműveket. Másrészt viszont van egy általános nemtörődömség is az emberekben, aminek következtében igen csekély figyelem irányul a múlt felé – magyarázta Szekernyés János, majd hozzátette: – Ezen kellene valahogyan változtatni, és azt gondolom, hogy mindehhez talán ez a könyv is hozzájárul majd, hiszen azáltal, hogy az emberek megismerik ezeket az emlékműveket, talán az is tudatosul bennük, hogy milyen értékekkel rendelkeznek.
Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, a kötet egyik kiadója hangsúlyozta, a kötet létrejöttének elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy a történelmi Bánság egységes földrajzi entitás, és magyar történelmi-kulturális szempontból egyazon szellemi hagyaték hordozója. Kifejtette, a térség magyarsága önhibáján kívül három részre szakadt, aminek következtében három különböző sorsot élt meg. Hozzátette, a romániai és a szerbiai részen élő magyarság sorsa és helyzete a kisebbségi léthelyzet miatt, amelybe kényszerült, sokféle hasonlóságot mutat, ezért fontos lenne az újbóli egymásra találás jelentőségének felismerése.
A színes fotókkal igen gazdagon illusztrált kiadvány három nyelven, magyarul, románul és angolul tartalmazza ugyanazokat a szövegeket, amivel az volt az alkotók célja, hogy mind a romániai többségi nemzet tagjai, mind a más nemzetiségű érdeklődők számára elérhetővé tegyék a benne szereplő információkat.
