Pénteken este a zentai Városi Múzeumban Székely Tibor-emlékestet tartottak Az ember múzeuma címmel. Tibor özvegye, Székely Erzsébet előadásában mesélt a neves eszperantista és világutazó különleges gyűjteményéről, amelyről megoszlanak a szakmai vélemények, mivel nem igazán fér bele a muzeológiai és néprajzi klisékbe. Székely Tibort elsősorban az ember érdekelte, nem pedig a tárgyak, az álma is az volt, hogy az ember múzeumát hozza létre, amelyben a gyűjtemény minden egyes darabja egy-egy történetet mesél el – az emberről.
Székely Erzsébet (kép: Szögi Csaba)
Az előadás törzsét is ez képezte: hogyan képzelte el Székely a jövő múzeumát. Hiszen szerette volna megreformálni a szokványos néprajzi tárlatokat, melyekre jellemző, hogy kiragadják a tárgyakat a környezetükből. Fontosnak tartotta, hogy élethűre készítsék el a népviseleteket bemutató bábokat, hogy a tárgyakat az eredeti környezetük egy szeletével együtt tegyék közszemlére, hogy mellékeljenek fotókat, térképeket, hogy vegyék igénybe a technika legújabb vívmányait is, a kísérőszöveg legyen tömör – és mindig az ember álljon az egésznek a középpontjában. Nem utolsósorban pedig, hogy minden kiállításnak legyen egy markáns üzenete, amely utána tovább fog élni a befogadóban.
Az est nyitányaként Perpauer Attila, a községi tanács oktatási és művelődési ügyekkel megbízott tagja átadta Erzsébetnek Zenta község polgármesterének köszönőlevelét az eszperantó mozgalomban betöltött szerepéért és férje hagyatékának gondozásáért, és elsősorban azért, hogy annak jelentős része az ő közvetítésével került a zentai múzeum tulajdonába.
A múzeum munkatársai aranyvasárnapra tervezik a következő Székely-kiállítást, amelyben újabb válogatást mutatnak majd be a gyűjteményből, hűen a világjáró koncepciójához.
