A titeli születésű Mileva Marić Albert Einstein felesége volt 1903-tól 1919-ig. Hogyan küzdötte fel magát Mileva a tudósvilágba, milyen volt viszonya Einsteinnel, egyáltalán milyen volt életútja, megtudhatják folytatásos tárcánkból, melyet pénteki számainkban közlünk.
A XIX. század végén Mitrovicán nem volt múzeum, archeológusok sem tevékenykedtek itt. Az ásatásokat „vendégtudósok” végezték, archeológiai küldetésükre Zágrábból érkeztek az ottani Népmúzeum biztosának, a mitrovicai tanító és amatőr régész, Ignjat Jung (1860–1915) meghívására.
Az amatőr régész jobb keze a helybeli plébános, Pavle (Paja) Miler volt, aki nyájától – mindenekelőtt a Palanka néven ismert urbánus település keleti részben lakó hívőktől – rendszeresen kapott információkat arra vonatkozólag, hogy hol bukkantak rá véletlenszerűen leletekre, legyen szó akár építészeti, akár mozdítható régészeti jelentőségű tárgyakról. A sirmiumi leleteket Jung Mitrovica sematikus térképén bejelölte és rendszerezte, ezt a rajzot – noha nem volt túl pontos – kiváló és hasznos útmutatóként lehetett használni. Jung nem egyedül vezette az ásatásokat, de ő volt az, aki rendszeresen kezdeményezte ezeket. Sokat segített neki Adolf Hitrek teológus, aki Rómában filozófiát tanult, és aki jól értett az egyháztörténelmi dolgokhoz, akárcsak a keresztény régészethez. A híres Giovanni Battista de Rossi (1822–1894) diákja volt. Adolf Hitrek korának legjobb ismerője volt a korai kereszténység régészeti leleteinek tekintetében. De Rossi tanítványaként az a megtiszteltetés érte, hogy negyed éven keresztül részt vehetett a tunéziai és alzsíri, korai keresztény korból származó nekropoliszok feltárásában.
1890-ben, a második félév folyamán, a Mitrovicai reálgimnázium IV. osztályában Mileva ismét felhívta magára a figyelmet azzal, hogy édesapja – véletlenül vagy szándékosan – magával vitte lányát egy hivatalos útra Manđelos és Grgurevac falvakba. Itt két óriási lelőhelyen, francia apátságok romjaira bukkantak, alig 8 kilométerre tőlük, a Fruška gora déli lankáin: Abbas ecclesie Santa Crucis de Franka Villa (1293) és Abbas ecclesie Santi Gregorius (1206). Az első a kalocsai érsekséghez, míg a másik a pécsi érsekséghez tartozott. A templomok romjait a szerémségi „régészcsillag”, Ignacio Jung kutatta. - A bencés rendi apátságok a régész számára azért izgalmasak, mert amikor mélyre ásunk a földbe, furcsa felfedezések tárulnak elénk. Tekintettel arra, hogy a premontrei, frank szerzetesek a szőlészet nagymesterei voltak, az ásatások során legelőször a borpincére bukkanunk – írta a látottak után lenyűgözve Jung a Vjesnika hrvatskog arheološkog društvában, azaz a Horvát régészeti egyesület közlönyében.
