Vannak Újvidék társadalmi életében olyan egyéniségek és személyek, akiknek neve időről időre megjelenik vagy városi alkalmazottként, vagy valamelyik városi bizottsági tagként, vagy a város társadalmi és társasági életében szereplőként.
Ezek közé tartozik Trischler Aladár is, aki a lakossági összeírások szerint Gajdobrán született 1880-ban, középiskoláit Újvidéken, míg a jogi egyetemet Budapesten végezte. 1900-ban már városi díjnokként tevékenykedett. Lakcímeként ekkor még a Lázár utcát tüntették fel, amely cím alatt Gyula, három évvel fiatalabb testvére szintén a városi tervszéki hivatalban volt írnok, aki 1893-ban már Újvidéken született, valamint az akkor tanulóként bejegyzett, Valéria húga is élt. Trischler Aladár szinte egész életén keresztül városi hivatalnokként működött. Többek között jelen volt az impériumváltást követően Újvidék város bővített városi tanácsának 1919. február 25-én megtartott értekezletén is, amelyen nemcsak a városi tanácsot bővítették ki délszláv származású egyénekkel, hanem őt városi számvevőnek is kinevezték. A városi tisztviselők névsorában 1922-ben már Valéria nevű húga is szerepelt, akit szintén a városi számvevőségen alkalmaztak honorárisan, míg Trischler Gyulát a városi iktató irodában dolgozók névsorában találjuk. Ebben a névsorban Trischler Aladár lakcímeként a hivatalnok telepi házát jelölték meg, míg Gyula testvére az Epres utcában lakott. A város számvevőségén, a főispáni hivatalban dolgozni, amely ekkor még létezett, igen felelősségteljes munka lehetett, hiszen nemcsak a könyvviteli munkálatokat végezték az ott dolgozók, hanem ők készítették el az évi költségvetést és zárszámadásokat, nyilvántartották a költségvetésben jóváhagyott hiteleket, összeállították a város vagyonállományát, és főkönyvet vezettek a városi tisztviselőkről és alkalmazottakról. Ők ellenőrizték a számlákat és felügyeltek azok átadására. Nyilvántartották a város be nem hajtott követeléseit és segítkeztek azok behajtásánál. Intézték a közigazgatásban letétbe helyezett számlaügyeket, felügyeltek a határidőkre, szakvéleményeket és javaslatokat terjesztettek elő. Felülvizsgálták a naplókat és a számlákat is. Ez a tény azért is érdekes, mert ha nem is főnöki posztban, de helyettesként a város pénzügyeivel foglalkozó hivatalában folyamatosan magyar vagy német személyeket alkalmaztak. Legalábbis így írta le Trischler Aladár hivatalát a Novosadski Kompas című publikáció. Ez a helyzet 1929-ig állhatott fönn, lévén, hogy ezt követően a bánságok bevezetésével a városok helyzete is megváltozott, így az ott, állásban lévő hivatalnokok nevét sem tüntették fel többet.
Trischler Aladár igazi újvidéki polgári életet élhetett. A lakcíméből ítélve ő is kapott a hivatalnokokat megillető, városi telkekből, ahol házat is épített. Tagja volt az újvidéki Danubius Evezősegyletnek, de igazi lelkesedése az ornitológiai megfigyelések voltak. Búcsúztatójában azt írták róla: „A nagy bácskai ornithológus gárda egyik oszlopos tagja volt, ő képviselte ebben a zoológiát.” A Madártani Intézettel 1898-tól volt állandó kapcsolatban, ettől kezdve küldte Újvidék környékéről madárvonulási jelentéseit. Ő mutatta ki elsőnek a halványgeze (Hippolais pallida elaeica) fészkelését a Kárpát-medencében. Az egyik dunai szigeten Szlávy János barátjával egyetemben talált rá a bizonyító példányra és a madár fészkére is. Így egy „új magyar madárfaj” felfedezőjeként tartják számon a madártannal foglalkozók, hiszen a halványgeze tájainkon nem csak ritka vendég, hanem fészkelő fajtának számított. Így Zorkóczy Lajos mellett, aki növénytannal foglalkozott, Újvidéknek Trischler Aladár személyében kiváló számvevője és madarásza is volt. Talán örököseinél ezért maradt számos természetjárásról tanúskodó fénykép is.
