Tizenkét évvel ezelőtt elhunyt neves zeneszerzőnk síremlékének avatása alkalmából szombaton délelőtt Újvidéken a Városi temetőben megemlékezésen vettek részt tisztelői. Fia, Király Dávid Zsolt, aki szintén zeneszerzőként vált ismertté itthon is és Budapesten is, a következőket mondta édesapjáról: – Nem csak úgy nézek fel rá, mint művészre, hanem mint apára is, a szó legnemesebb értelmében. Valóban szeretett bennünket, időt szánt ránk, az a nagyszerű benne, hogy a művészet mellett nem hanyagolta el apai szerepét!
Király Dávid Zsolt és Ladik Katalin a zeneszerző sírja előtt. A kőtábla egyedi küllemét Király Ernő Zágrábban élő fia, Király Bíbor Szilárd álmodta meg (Szeli Balázs felvétele)
Példaképként viselkedett, művészi attitűdje, emberi hozzáállása a világ és a művészet problémáihoz, problémamegoldó készsége olyan hatással voltak ránk, hogy ma is ebből élünk, ennek köszönhetően tudunk helyt állni a világban. Szeretetet és tudást kaptunk, sajnos ma nem mondhatja el mindenki magáról, hogy van egy apai példaképe – mondta.
Király Ernő sírjánál Pándi Oszkár, az Újvidéki Rádió nyugalmazott zenei főszerkesztője is mondott néhány méltató szót: – Akkor van értelme egy műnek, ha nem maradunk iránta közömbösek. Király Ernő tudatos célkitűzéssel alkotott kezdettől fogva, nem arra törekedett, hogy a hagyományos zenei szép jegyében alkosson, hanem arra, hogy őszinte hitvallással kövesse azt a belső parancsot, amely a szókimondó igazságot helyezi előtérbe. Erős jellem és jókora bátorság kellett ahhoz, hogy ezt a célkitűzését valóra válthassa. Nem kívánt utánozni példaképeket, saját gondolatait osztotta meg hallgatóival.
A maga módján alkalmazta a hagyományok és a modern zenei kifejezésmódok kombinálását. Sok szempontból a vajdasági magyar zene egyik leglelkesebb szószólója volt. Népzenei gyűjtései, elméleti munkái, tanulmányai ma is a vajdasági és jugoszláviai népzenei irodalom fontos mérföldköveinek számítanak. Hagyatékával egyre több fiatal művész és muzikológus foglalkozik – hallottuk többek között.
