Elvtársak és elvtársnők, 74 évvel ezelőtt a mai napon beköszöntött a Szabadság. Az emberiség legyőzte a XX. század leggonoszabb eszméjét, a fasizmust, a mai dátumra büszkék vagyunk – ezekkel a szavakkal üdvözölték tegnap délelőtt a Hadseregotthonban egykori, partizán szabadságharcosainkat és mindazokat, akik a győzelem napja alkalmából jelenlétükkel ünnepélyesebbé tették az eseményt.
Ott voltak az önkormányzat és a tartományi kormány képviselői, számos harcos- és nyugdíjasszövetség, egyesület tagjai, de még az orosz és az ukrán nagykövetségek diplomatái is. Ötágú, vörös csillagból nem volt hiány, sapkákon, felvarrókon, zászlókon tündököltek, hallhattuk a Tito marsall hősifjú mellett kezdetű indulót is. A megemlékezés hivatalos része a Bože pravde himnusszal kezdődött az Egészségügyi Középiskola diáklányának előadásában, majd szinte folytatásában, felvételről elhangzott a partizánhimnusz: A büszke partizán vagyok (Po šumama i gorama…) című dal. Ez a nóta a Népfelszabadító Harcosszövetség (SUBNOR) ünnepi himnusza.
A felvezetőszöveg és az egyperces, néma kegyeletadás után Svetomir Atanacković, a 135 ezer tagot számláló SUBNOR vajdasági szervezetének elnöke mondott üdvözlőbeszédet. Emlékeztetett arra, hogy a partizánok háromnegyed évszázaddal ezelőtti, hősies harcát semmilyen utólagos módszerekkel nem kell, nem szabad bizonygatni, elemezgetni indokoltságát! – Kötelességünk emlékezni a dátumokra, a könny tisztaságával kiegyenlíthető, véres és egyenlőtlen erőviszonyok között folytatott harcra! Mély tiszteletet érzünk az elesettek iránt, május 9-e az emberiség legjelentősebb, együttes ünnepe. Manapság szeretnék elfeledtetni velünk Szerbia antifasiszta hagyományait, egyesek erőszakkal igyekeznek megváltoztatni tudatunkat. Azok, akik most az utcákon sétálnak, áldemokráciát hirdetve akasztással fenyegetőznek, erőszakkal betörnek a rendszer intézményeibe, és munka nélkül akarnak kenyérhez, hatalomhoz jutni. Ők Szerbia népét a sötét fasizmus korába akarják visszarántani – figyelmeztetett Atanacković, aki a Halál a fasizmusra, éljen Szerbia! felkiáltással zárta beszédét.
Fotó: Ótos András
Az egybegyűltek egybehangzó véleménye az, hogy a fasizmus erkölcsi súlya nem redefiniálható, a történelmet nem lehet mellőzni, nem lehet kitörölni radírgumival, fenyegetésekkel, erőszakkal, tömjénfüstölővel meg fokhagymával, hamisítással pedig semmiképpen sem! Úgy vélik, hogy társadalmunkban manapság nagyon sokan igyekeznek megváltoztatva feltüntetni a történelmi tényeket, az iskolai tankönyvekbe a partizánmozgalom harcának jelentősége be sem kerül, vagy ha mégis helyet kap, akkor minimalizált szerepűként tüntetik fel. Így fiataljaink szemében kiegyenlítődnek azok, akik a fasizmus ellen, a szabadságért küzdöttek, és azok, akik elárulták a térségünkben élők érdekeit, a népüket sanyargató queslingekkel, csetnikekkel és usztasákkal, mindazokkal, akik nyíltan vagy burkoltabban együttműködtek a megszállókkal – 305 ezer férfi és nő puskával a kezében adta életét szabadságunkért, mindannyian az erkölcsileg helyes célért küzdöttek! A 2006-ban meghozott, és a mai napig alkalmazott rehabilitációs törvény nyíltan eltörpíti az érdemüket azzal, hogy azokat, akik az ellenségeik voltak, ártatlannak nyilvánítja. Ez a törvény a legnagyobb támadás a partizánharcosok érdemeire! Fiataljainknak tudniuk kell azt, hogy kik voltak elődjeik, hogy ők, 800 ezren, a Duna és az Adria közötti térségben mit tettek értük, és hogy ma kiknek köszönhetik békés szabadságukat – üzenik a partizánok.
