Már jó ideje tart a karácsony előtti láz a városban. Megjelentek végre a vásári standok is a városháza előtt, megint terjeng a jó, öreg istállószag is a korzón, ahogy a szegény lovakat még egy szezon erejéig vezetgetik fiákerbe fogva a város központjában.
Minden ünnepi köntösbe öltözött. Sőt, már nem most, hanem még november elején.
Akkor is hallottam, ahogy a kommunális közvállalat emberei meglehetősen komoly szitokszavak között szerelték fel a városi díszeket és az ünnepi világítást.
Azóta is el lehet kapni néhány kevésbé meghitt, előkészületi pillanatot, nekem pedig általában sikerül mindig a dráma kellős közepébe trafálnom.
A múlt héten például az egyik bevásárlóközpontban vívott harcot a menedzser az egyik karácsonyfával, vagyis a díszekkel és az ágakkal, amelyektől nem bírtak tisztességesen közlekedni a munkások.
Kezdetben minden rendben volt, vagyis, a fa először nem okozott problémákat, viszont úgy tűnik, pár ág időközben meghajolt, ami oda vezetett, hogy eltakarták az egyik kasszafolyosó bejáratát.
A munka előzőleg sem folyt teljes gőzzel, de miután a pénztár útját teljesen elzárta az ünnepi dísz, még lassabban jutott mindenki egyről a kettőre.
Ahogy beléptem a boltba, a velem egyidős menedzsernő sóhajai fogadtak. Az alacsony termetű, tömzsi, és mindig mosolygós lány most a kelleténél is komolyabb arcot vágott, ahogy kétségbe esve próbálta szanálni az előállt helyzetet.
A több méteres fa és a hatalmas ágak igen komoly ellenfélnek bizonyultak a méter-zsilett főnökasszonynak, aki elkeseredett harcot vívott a díszítéssel, csupán egy apró ollóval a kezében, egy rozoga kislétrával a lába alatt.
Az egész jelenet nem tartott sokáig. Amikor az ágak már nem engedtek tovább, egy határozott mozdulattal sikeresen lelökték a lányt a rozoga létráról, aki olyan hangosan kezdett el káromkodni, hogy még a koronaellenőr férfiak (akik eddig szó nélkül figyelték az elkeseredett harcot) is tágra nyitották a szemüket, annyira meglepődtek. – Hagyd a fenébe, majd kikerüljük valahogy. Nem sokáig tart már a szezon – mondta az egyik dolgozó, miközben felsegítette a lányt. – Hála a teremtőnek – csikorgatta a főnöknő a foga alatt.
