A múlt hétvégén a Holt-Tisza partján, a fűzfák hűvösében bemutatták színielőadásukat azok a fiatalok, akik a Színes Szilánkok Diákszínpad nyári táborában tanultak, szórakoztak és alkottak egy héten keresztül. Az előadásról és a táborozásról a 17. oldalunkon közöltünk képes összeállítást. Elbeszélgettünk a táborozókkal, megkérdeztük tőlük, miért csatlakoztak a Diákszínpadhoz, mik a terveik, melyik a kedvenc szereplőjük az új darabban.
Tóth Szonja: Második alkalommal vettem részt a táborban. Nagyon sok ember mesélt nekem jó dolgokat a diákszínpadról, az osztályfőnököm ajánlotta a tábort, és örülök neki, hogy eljöttem. Magához a színészcsoporthoz még nem csatlakoztam, de nagyon remélem, hogy a jövőben ez is megtörténik. Már kiskorom óta szeretnék a színészettel hivatásként foglalkozni, remélem, hogy ez sikerül. Balu szerepét játszottam, és persze Balu a kedvencem. A könyvben egy bölcs, türelmes tanár, a rajzfilmben pedig egy bohókás, lusta medve. De minden szempontból kockáztat – akár az életét is –, hogy megvédje Mauglit, és ezért nagyon szeretem.
Vajda Júlia: Én ötödik alkalommal veszek részt a táborban, az eleje óta itt vagyok.
A nővérem is járt diákszínpadra, nagyon megtetszett az egész színpadi jelenlét, és persze a barátok miatt is szeretem. Nekem az a tervem, hogy színésznő legyek. Bagirát alakítottam az előadásban, ő a kedvencem, mivel nagyon összetett a személyisége, néha inkább beképzeltnek tűnik, néha pedig teljesen betölti az anyuka szerepét Maugli életében.
Zavarkó Zoé Vivien: Harmadik éve jövök a diákszínpad táborába, és minden évben csodás emlékekkel térek vissza. Kiskorom óta szeretem a művészetet, és amikor már elég idős lettem, elmentem megnézni az akkori diákszínpados unokatestvéreim előadásait, akikkel sikerült együtt színpadra lépni a jubileumi előadás keretében. Beleszerettem a színházba és a diákszínpadba. A színművészet és a diákszínpad nagyon fontos része az életemnek. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is folytatni fogom. Bármikor, amikor eljövök a színházba, tele van a szívem, és alig várom, hogy a színpadra vagy a Holt-Tisza mellé léphessek ezzel a csodálatos és különleges csapattal. Azokkal, akik fontos szerepet töltenek be a diákszínpados emlékeimben és abban a családban, amelyet itt kialakítottunk, közösen a velünk foglalkozó, inspiráló felnőttekkel, akikkel együtt dolgozunk, és akikre mindig felnézek. Szeretném, ha felnőttként is része lenne a színészet az életemnek. Nincs egy kedvenc karakterem a könyvből, szerintem mindegyik szereplő a maga módján különleges.
Nyitókép: Ótos András felvétele
