Rendkívüli hőhullámokkal, aszályokkal és rekordmagas hőmérsékletekkel kezdődött az idei nyár sok országban. Európában és másutt is nagy gondokat okoztak a szélsőséges időjárási jelenségek, illetve az általuk előidézett tűzvészek, vízhiányok, vagy azok a heves viharok, (jég)esők, áradások, amelyek egy-egy kánikulai időszakot lezártak. Mindez együtt rendkívüli egészségügyi, gazdasági és környezeti károkkal jár(t). A forróság, a viharok és az erdőtüzek több tízezer emberéletet követeltek világszerte, romlott a munkatermelékenység miattuk, iskolák zártak be átmenetileg, megteltek a kórházak, utak és vasutak rongálódtak meg, s egyéb veszteségek keletkeztek.
Július végén 33 afrikai, latin-amerikai és európai ország panaszolhatta el, hogy ebben a hónapban volt náluk a legmelegebb. A csúcshőmérsékelteket összesen mintegy 900 millió ember tapasztalhatta meg.
Észak-Amerikában és Európában július második felére nemcsak rendkívüli hőhullámok és aszályok alakultak ki, illetve váltogatták egymást lehűlést hozó ítéletidőkkel, hanem kiterjedt erdőtüzek is, amelyek emberáldozatokat szedtek, tovább rombolták a természetet, kedvezőtlenül befolyásolták az életminőséget, hatalmas károkat hagytak maguk után és az eddigieknél (sokkal) nagyobb terhet róttak a katasztrófaelhárítási rendszerekre.
A lángok elleni küzdelembe bekapcsolódott személyek közül legalább heten életüket vesztették, s több mint százan megsérültek.
A nyár közepén Kanadában már majdnem 900 erdőtűzzel küzdöttek. Az idei tűzszezon az országban összességében nem érte el a 2023-as vagy a 2025-ös rettenetes pusztításokat, ám a helyzetet sokan a drámai jelzővel illetik. Okkal, hiszen 2026 januárjától augusztus elejéig csaknem 3,8 millió hektárnyi terület vált a lángok martalékává. Halálos áldozatokat nem szedett a lakosság körében a nyári tűzvész, de a növény- és állatvilág nagyon megsínylette.
A füst túljutott Kanada határain is, beborítva az Egyesült Államok több térségét, ahol a hatóságok július második felében szmogriadót rendeltek el. A szennyezett és fojtogató levegő mintegy százmillió ember lakóhelyére terjedt ki az USA-ban.
Az egyre gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási jelenségeket lekicsinylő, s a klímaváltozást tagadó Donald Trump amerikai elnök sajátos megoldást javasolt a probléma kezelésére. Újabb büntetővámok bevezetését helyezte kilátásba a szomszédos ország ellen. Azért, mert szerinte Kanada nem gondoskodik megfelelően az erdeiről, amelyek emiatt kigyulladnak és a mérgező füst elárasztja az Egyesült Államokat, évente több milliárd dollár veszteséget idézve elő.
A tűrhetetlen állapotért Trump felelőssé tette az őt korábban bíráló Mark Carney kanadai miniszterelnököt, akinek a kormányát mulasztással is megvádolta. Nem először viselkedett így hasonló helyzetben. Tavaly a Los Angeles környékén tomboló erdőtüzek miatt Gavin Newsom kaliforniai kormányzót dorgálta meg a „gyakorlatilag apokaliptikus” állapotért. A katasztrófát az általa helytelennek ítélt vízgazdálkodással és nem megfelelő természetvédelmi intézkedésekkel is összefüggésbe hozta. Közben mások a Trump-kormányzatot bírálták, amiért megnyirbálta az erdőtüzekkel kapcsolatos kutatásokra fordított kiadásait.
Dél- és Nyugat-Európa országaiban is több helyen lobbantak fel a lángok. Ráadásul a kontinensen a nyáron a szokásosnál sokkal több és hevesebb erdőtűz keletkezett, mint korábban. Víctor Resco de Dios, a spanyolországi Lleida Egyetem professzora szerint ezek már „olyan tüzek, amelyek több atombomba erejével égnek”.
Boszniában, Görögországban, Horvátországban, Franciaországban, Norvégiában, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban lakott települések, üdülőövezetek és ipari létesítmények kerültek veszélybe. Az óvintézkedések ellenére sok objektum le is égett. Görögországban, Franciaországban és Spanyolországban összesen több mint húsz civil vesztette életét a lángtengerekben, amelyeknek egy francia tűzoltó is áldozatul esett.
A mentőcsapatoknak és a hatóságoknak egyszerre kellett megbirkózniuk a (gyakran erős szél hatására) gyorsan terjedő tüzekkel és a füsttel, közben néhol települések tucatjainak lakosságát (július második felében összesen mintegy 300 ezer embert) kellett kitelepíteni. Többségében Spanyolországban és Franciaországban, amely a II. világháború óta nem szembesült ilyen súlyos katasztrófával.
Az idén az elmúlt 20 év átlagánál jóval nagyobb – már legalább 300 ezer hektárnyi – erdős vidékek égtek le Európában.
Az EU tavaly több mint egymillió hektár felperzselt területet regisztrált, ezért már az idei nyár kezdete előtt bővítette közös tűzoltási kapacitásait. Ám ez önmagában nem elég. Az utólagos reagálást (siránkozást és bűnbakkeresést) elkerülendő Hadja Lahbib válságkezelésért felelős uniós biztos katasztrófamegelőző intézkedéseket is javasolt. Hangsúlyozta: nem elég több védőfelszerelést vásárolni, hanem csökkenteni kell a vegetáció kigyulladásának kockázatát, a lakosságot pedig fel kell készíteni arra, hogyan mérsékelheti a tűzveszélyt.
Aggasztó probléma a vízhiány is. A tartós aszály következtében Európában kutak, források száradtak ki, folyók és tavak vize süllyedt az eddig mért legalacsonyabb szintekre. Ennek egyik következménye a maradék mennyiség gyors melegedése, a vízi élővilág pusztulása.
A nyár derekán a Balaton átlagos vízszintje alig érte el a 64 centimétert, ami jócskán elmarad az utóbbi 105 év július közepén mért 88 centiméteres átlagától. Még kedvezőtlenebb helyzet alakult ki a Velencei-tavon, amely 52 centiméteres vízállásával már június 24-én megdöntötte a korábbi negatív rekordját, egy hónappal később pedig már 35 centire süllyedt.
A Duna is rekordalacsonyra apadt több szakaszon, így Szerbiában és Magyarországon is. Vízhozama helyenként a mélypontra esett, ami miatt fennakadások, nehézségek keletkeztek a hajózásban, az áruszállításban, a (mező)gazdaságban és a turizmusban. És az áramellátásban, mivel néhol atomerőművi reaktorokat kellett időlegesen leállítani a Duna és más folyók közelében (a berendezések hűtéséhez szükséges víz felmelegedése és/vagy hiánya miatt).
Horvátországban és Magyarországon ugyanakkor úgy „leengedett” a Dráva, mint még soha a feljegyzések kezdete óta; itt-ott kényelmesen át is lehetett gyalogolni rajta. Olaszországban a Pó vízhozama zuhant nagyot, néhány hét alatt csaknem 70 százalékot, veszélybe sodorva a folyó és a térség élővilágát. A történtek miatt az ország több térségében, de Európában másutt is, rengeteg településen vízkorlátozásokat rendeltek el.
A tudományos világ egyetért abban, hogy a ciklikusan bekövetkező, de immár az emberi tevékenységek által is felerősített klímaváltozás miatt a hőhullámok és a csapadékmentes, elhúzódó száraz időszakok gyakoribbá válnak a jövőben, növelve az erdőtüzek, s a vízhiány kialakulásának kockázatát. Európára különösen nagy veszély leselkedik, hiszen a kontinensek közül a globális átlagnál majdnem háromszor gyorsabban melegszik.
Nyitókép: Ótos András felvétele
