(fotó: Kozma Rita)
„Újra itt van a Vajdaság legnagyobb egyetemista bulija! Tombolunk, ismerkedünk, táncolunk, hivatalosan is megkezdjük az évet, és ami a legfontosabb, hogy a gólyákat is beavatjuk abba, hogy hogyan is néz ki egy újvidéki Gólyabál a VaMaDisz szervezésében!”
Így szólt az egyik közösségi oldalon megjelenő reklámszöveg, s ezt a néhány ígéretet sikerült is betartaniuk a szervezőknek. Ám az idei buli kissé alulmaradt az elvárásoknak, s vegyes szájízzel távozhattak haza péntek hajnalban a résztvevők és a szervezők egyaránt.
Az újvidéki gólyabál már szinte hagyománynak számít, s jobbára ennek köszönhető a nagy érdeklődés is. Idén hétszázan vettek részt a rendezvényen, s valóban tomboltak, táncoltak, ismerkedtek… de, hogy a gólyákban vajon milyen kép maradt meg a gólyabálról, az már más kérdés.
Pedig idén is kitüntetett figyelemben részesültek, hisz 400 helyett 350 dináros áron juhattak a jegyekhez, a belépéskor pedig ajándéktárgyként egy világítót, golyóstoll nagyságú csecsebecsét kaptak, amit nyakba akasztva lehetett viselni. Úgy tűnt azonban, a célközönség nem igazán vágyott erre a megkülönböztetésre, és inkább elajándékozták, így az ékesség nagyobb sikert aratott a nem-gólyák körében. De ne nézzük az ajándék ló fogát, egy buli legfontosabb eleme mégiscsak a zene. A jól bevált szokáshoz híven két helyszín közül lehetett választani: a kis teremben Mill Junior, Jericho Ismael és Idioteque szolgáltatta a zenét az elektronikus műfaj híveinek, míg a nagy teremben három zenekar, a Frontembers, a Baraparty és a Fingerbang lépett fel. Az együttesek saját számaik mellett, az ismert és népszerű dalokat részesítették előnyben a közönség örömére. Azt is meg kell említeni, hogy a rossz hangosítás sajnos sokat rontott az élvezeten, ahogyan az is, hogy a támogatók névsorának felolvasását a két utolsó együttes fellépése közé ütemezték. A legtöbb problémát mégis a tömegnyomor okozta. Az érkezéskor és távozáskor egyórás sorban állás a ruhatárnál mégiscsak bosszantó, pláne ha az ember fizet is érte, ennek ellenére a kabátját a földön heverő kupacból kell előhalásznia, sőt akadt olyan is, akinek kabát és a benne lévő lakáskulcs nélkül kellett távoznia. De ezek a problémák évről-évre jelen vannak, és nem az a megoldás, hogy a kritikákra reagálva azzal fenyegetőznek, akkor jövőre meg sem szervezik. A gólyabálra igény van, ezt mutatja az is, hogy minden évben Vajdaság egész területéről érkeznek fiatalok, s csupán csak annyit kérnek/kérünk, hogy egy bizonyos alapszínvonal alá ne süllyedjen a rendezvény.
