Mondhatnánk úgy is, hogy a 22-es csapdájába esett a temerini önkormányzat a község határában, a szőregi kataszterhez tartozó állami földek egy részének bérbeadása körül kialakult nem mindennapi huzavonában. Ez akkor derült ki, és került a nagy nyilvánosság elé, amikor a képviselő-testület a minap a mezőgazdasági földek védelméről, rendezéséről és használatáról szóló idei program módosításáról tárgyalt.
Bár az egyik közösségi weboldalon egy jól értesült, ám a kilétét felfedni nem kívánó internetező „senki földjének” nevezte azt a 620 hektárnyi, a Jegricska északi partja mellett elterülő, a szocializmusban a Július 7. birtokhoz tartozó földterületet, amely egykor a Szerb Pravoszláv Egyház tulajdona volt, de a földreform alkalmával 1945-ben államosították, azóta állami tulajdonban lévő földterületként van bejegyezve. Az állam azonban nem használhatja, mert az egyházi vagyon visszaadásáról szóló törvény szerint a visszajáró termőföld nem adható bérbe. A szerb egyház – bár megtette – sem adhatná bérbe, mivel jogilag nem az ő tulajdona. A terület tehát jelenleg „senki földje”. A Szerb Pravoszláv Egyháztól ugyanaz a nagybirtokos bérli, aki már évek óta bérmentesen használja az egykor Dunđerski, később Kamendin birtok 980 hektárját.
A már említett képviselő-testületi ülésen Zdravko Vašalić, a községi tanács mezőgazdasági felelőse volt az, aki közelebbről is megvilágította a probléma mibenlétét, nem hallgatva el, hogy a mintegy három hónapig tartó utánajárás, tárgyalás és levelezés végeredménye tulajdonképpen a 22-es csapdája.
A községnek a szőregi kataszteri határban a kataszteri bejegyzés szerint tényleg van még 620 hektár állami tulajdonban levő földje, amelyet köteles lenne bérbe adni. Erre vonatkozóan az előkészületek során kisebb parcellákra darabolták a komplexumot, hogy a falu földművesei is pályázhassanak. Időközben, a levelezésekből kiderült, hogy a Szerb Pravoszláv Egyház Szerémségi-karlócai püspöksége már visszavette egykori szőregi birtokát, és hogy a vagyon visszaadásáról szóló törvény értelmében a restitúció alá eső földeket nem lehet bérbe adni, így a szóban forgó 620 hektárt sem.
Igen ám, csakhogy a visszavételnek nincs nyoma a kataszterben, így a kérdéses földterület továbbra is állami tulajdonnak számít, a községet pedig törvény kötelezi arra, hogy a mezőgazdasági földek védelméről, rendezéséről és használatáról szóló program értelmébe nyilvános árverésen bérbe adja. Ha nem tenné, megbüntetik. Az is kiderült, hogy a birtokon működőképes az öntözőrendszer, ennél fogva kiépítője elsőbbséget élvez a bérbevételkor. És itt zárult a bűvös kör. A község köteles meghirdetni az árverést amit, előre tudják, a Restitúciós Igazgatóság megsemmisít, de ha nem hirdetnek pályázatot a mezőgazdasági felügyelőség fogja perbe a községet.
A képviselők szavazattöbbséggel úgy döntöttek, hogy pályázatot hirdetnek, amihez kérik a Restitúciós Igazgatóság jóváhagyását. Bogozza az ki, hogy végső soron kié is a „senki földje”.
