A Neobus gyárat egy szaúd-arábiai üzletember vásárolta meg, a magánosítást nem olyan régen az államelnök és a tartományi kormányfő is példaértékűként, a legsikeresebb szerbiai privatizációként emlegette. A munkások most legszívesebben büszkén visszautasították volna a segélycsomagot, de mivel hónapok óta nem kaptak pénzt, elfogadták – még ez a kevés is jelent számukra valamit. Nehezen hiszik el, hogy „Szerbia legsikeresebb magánosítási eljárásából” néhány zacskó pástétom maradt...
Az egyik munkás azt nyilatkozta, hogy a gyárban úgy-ahogy folyt a termelés egészen addig, amíg a városi vállalatok a közbeszerzési eljárások során nem kezdték visszautasítani a gyár ajánlatait. Az előállt helyzet miatt az arab tulaj sem akar többé vesződni a gyárral, hiszen nem várhat hasznot, ha a vállalat még a saját városában sem tudja eladni autóbuszait. A munkásokat nagyon bántja az a tény, hogy az önkormányzat levette a kezét a gyárról. A nyilatkozó munkás azt mondja, hogy az önkormányzat tavaly legalább ötven buszt vásárolt, mindegyiket ilyen-olyan gyáraktól, annak ellenére, hogy a Neobus ajánlatai voltak a legkedvezőbbek – mind az ár, mind a minőség tekintetében. Nem tartja kizártnak azt a lehetőséget sem, hogy valaki szándékosan akarja tönkretenni az üzemet, valaki, aki a gyárra és az ipari telekre pályázik. A munkások sorsa pedig kit érdekel?
Milan Šuštum szakszervezeti vezető szerint a gyárban még csődöt sem hirdethetnek, hiszen Alaa Maghrabi Mohammedali tulaj szeptemberig az Azúr-parton nyaral. A termelés áll, a munkások hittek mindenkinek, aki termelést, munkát és pénzt ígért, ám most nem kapnak fizetést. – A munkások dolgozni akarnak, és munkájukért pénzt várnak. – Hittünk az ígéreteknek, egy év alatt azonban összeomlott minden – mondta a szakszervezeti vezető.
A Neobus tartozása 4,5 millió euró, beleszámolva régi adósságát is a Vajdasági Fejlesztési Banknál, amelynek összege 228 millió dinár. Az évi béralap most 800 ezer dinár, de csupán bankkamatok címén 1,1 milliót kell kifizetniük minden hónapban. Mielőtt elment volna nyaralni, az arab meghagyta Zoran Kijac belgrádi üzletembernek, a gyár kisebb résztulajdonosának, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a részvények 86 százalékának eladására – ugyanis Alaa Maghrabi Mohammedali ekkora részarányban birtokolja az üzemet.
