Veritas immutabilis est, et perpetua. (Az igazság megmásíthatatlan és örök.) A latin mondás után a kérdőjelek, a kérdések sokasága merült fel újra kedden, késő délután az összesen 61 év börtönbüntetésre ítélt öt temerini fiatalember szüleinek, rokonainak, támogatóinak szerény figyelemfelkeltő, a drákói ítélet ellen tiltakozó megmozdulásán, Temerinben, a piactéren, a Május elseje utca sarkán, ahol a máig nem teljesen tisztázott eset nyolc évvel ezelőtt történt.
Június 26-án, a tortúrák áldozatainak nemzetközi napján, a kábítószer-ellenes világnapon. A sors furcsa fintorának egybeesése? Lesz-e aki megválaszolja? És lehet-e semmisé nyilvánítani az eljárás során történt első végzetes mulasztásokat, amelyek meghatározóak lettek mind a hazai, mind a nemzetközi bíróságokon. Az áldozat, Zoran Petrović drogüzér pedig 2009 április 28-án halt meg túladagolásban...
Az idő múlásával már csak a csodákban, meg a (ki)számítható politikai játékokban reménykedhetnek a fiatalemberek és a szüleik? Volt idejük megtapasztalni, hogy ebben a kegyetlen „adásvételi-szerződésekben” a legkevésbé számítanak ők – a koncepciós per áldozatai. Az idő pedig könyörtelenül múlik. Az örökkévalóság képtelenségeként élték át az ítélethirdetést: ifj. Máriás István 15 évet kapott, Illés Zsolt 13-at, Szakáll Zoltán 11,5-öt, Uracs József szintén, és Horváth Árpád 10-et. Az eredménytelenül megjárt lépcsőfokok után maradt a köztársasági elnök kegyelme. Megválaszolatlan kérelmük továbbra is ott van az elbírálatlan ügyek között.
A Horváth és a Máriás szülők, a megmozdulás fő szervezői, fiaik és a többi bebörtönzött nevében köszöni a Magyar Szó szerkesztőségének, hogy napilapunkat rendszeresen megkapják a börtönben levő gyerekeik, és anyanyelvünkön értesülnek a kinti világban történtekről. Főleg Máriásnak, Illésnek és Uracsnak jelent ez sokat, akiket februárban áthelyeztek Belgrádba, a Padinska skela börtönbe, ahol még szigorúbb körülmények között tartják fogva őket. Illésnek és Uracsnak időközökben elhunytak a szüleik, és még a temetésükre sem jöhettek haza. Róluk is többnyire a többi fiatalember hozzátartozója gondoskodik. A hozzátartozók most azon fáradoznak, hogy a három fiatalembert újra visszahozzák Sremska Mitrovicára, a börtönbe. Kérelmüket támogatta Ékes Ilona, a Magyar Parlament képviselője, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának és Emberi Jogi Bizottságának a tagja, aki Sremska Mitrovicán és Belgrádban meglátogatta a bebörtönzött fiatalembereket, majd találkozott a szüleikkel, hozzátartozóikkal is. A tiltakozásról a következő felhívást intézték a közvéleményhez a szülők:
„Nyolc éve sínylődik az öt temerini fiú a börtönben. Tehát 40 évet leültek a drákói 61 évből. Vajon lesz-e a kegyelemből már végre valami? Egyáltalán bele gondolt-e valaki, hogy miért is büntették őket ilyen súlyosan, holott fordított esetekben még kihágási bírságot sem fizetettek meg?! Miért használ Szerbia a magyar elkövetők esetében kettős mércét? Ezzel a súlyos ítélettel az öt fiú családtagjait is ellehetetlenítette, eltiporta, a kimerítő 8 év során már többen megbetegedtek és elhunytak. A családok legyengülten küzdenek tovább a fiúkért. Vajon ez volt a célja annak, aki ezt az ítéletet kirótta rájuk?” A temerini fiúk és szülei a nyilvánosság segítségét kérik! Kapcsolat: Horváth Tibor (cím: 21235 Temerin, Lukijana M. 11, Szerbia; telefon +381 21 844967; e-mail: cvingli.ht@gmail.com) és Máriás István (cím: 21235 Temerin, Save Kovačevića 19. Szerbia; telefon: +381 21 840433; e-mail: miiics11@gmail.com).
