A héten majdnem elkerültem a nadrágszíjpolitika következményeit. Fellökött egy autóbusz! Annak köszönhetem az életem, hogy esés közben távol tudtam tartani magam a kerekektől. A kamenicai szívkorház udvarában történt, ahol a csuklós busz megállója van. Velem együtt tömeg várta a három óra körüli járatot, amely Kamenicára viszi az utasokat. Mivel nekem és a városba tartó többi utasnak meg kellett várnia a következő járatot, álldogáltunk tovább.
Én a tömeg szélén álltam amikor hatalmas ütést éreztem a hátamon. Repültem vagy másfél métert és kiterültem a sáros aszfalton. Szerencsére nem vesztettem el a lélekjelenlétem s ügyeltem, hogy a fejem ne kerüljön a kerekek alá. Kalapomnak nem volt ekkora szerencséje. A valószínűleg kórházi személyzet, főleg ápolónők odaugrottak hozzám és feltámogattak a sárból.
Mit gondolnak, hova lett a busz? Szép csendesen elhajtott. Annyit láttam csak, hogy a klinika kijáratánál lefékez a sorompó miatt, majd gázt ad s elfüstöl. Anélkül, hogy a sofőr kiszállt volna, megnézte volna, mi történt velem, nagy lelki nyugalommal ment tovább. Kinek jutott akkor eszébe felírni a rendszámát!
A térdem lenyúztam, felvettem a sáros kalapom, a kézitáskámat, egy pillanatra megnéztem magam: nyakig sáros voltam. – Csak ha élek, gondoltam s még annyit észrevettem, hogy a várakozó utasok szemében sajnálkozás jelenik meg. A könyököm fájni kezdett, a térdem lenyúztam s kirázott a hideg. Eszembe jutott az ember, akin a volt Kokra áruház előtt egyszerűen áthajtott egy csuklós busz, s ha az utána jövő autóbusz sofőrje nem dudál rá, meg se állt volna. Pedig áthajtott az emberen. Egy ismerősömet Dunagálosban (Gložan) majdnem agyontaposta az autóbusz, amikor ment át az úttesten. A tanú szerint több, mint száz kilométeres sebességgel hajthatott. Meg lett az eredménye, a falu végén roncsot csinált egy személygépkocsiból. Emlékezetemben maradt, hogy majdnem elütött tavaly egy városi busz, pedig a gyalogátjárón haladtam át. Mivel valamivel arrább megálló van s kinyíltak az ajtók, odaléptem a sofőrhöz s megkérdeztem, miért hozott életveszélybe a zebrán, amikor a villanyrendőr zöldet jelzett. Azt válaszolta: zöld a te eszed!
Végre, valakinek meg kellene vizsgálnia a városi közlekedési vállalatban uralkodó állapotokat, mert úgy taposnak bennünket, mint a nyulakat. A napokban láttam az újságban, hogy a buszsofőr vezetés közben keresztrejtvényt fejt. Állítólag azóta felmondtak neki. Egyre több a panasz a városi autóbuszokra, állítólag azért, mert nyugdíjba vonult sofőröket alkalmaznak, mert azok után nem kell járulékot, biztosítást fizetni. Már van nekik.
