Az Újvidéki Napló 1913. március 22-i számát lapozgatom. Cikkeiből, a nagy világégés előtti Újvidék szelleme árad: a jómód, az együttélés és tolerancia légköre. Egy keretes írásra lettem figyelmes.
Ebben Dorstädter Jakab cukrász, tisztelettel értesíti Újvidék és környéke nagyérdemű közönségét, hogy a Nadich-féle cukrászdát (Vasember palota, r. kat. hitközség épület) átvette. Teljesen az újvidéki előkelő viszonyokhoz mérten átalakította. Csínnal, ízléssel berendezte, hogy az előkelő közönség kellemes otthonra és kedves szórakozó helyre találjon. Ígéri, hogy a legmesszebb menő igényeknek is megfelel és süteményei, készítményei a javából valók lesznek. Eddig az írás.
Tudnunk kell, hogy az akkori Magyarországon a budapesti Zserbó és a szegedi Virág cukrászdával említették egy napon a Dornstädtert is. A városunkban szolgálatot teljesítő katonatisztek és az úgynevezett úri nép találkozó helye volt. Kényelmes karosszékeibe élvezet volt belehuppanni. Forró kakaót szürcsölgetni kuglóffal...
Trianon után más tisztek jöttek, de a közönség összetétele nagyjából a régi maradt. A II. világháború alatt ismét tisztek, úrilányok. Fogyott a likőr, pengett a sarkantyú. Elfogyott a kávé, tea, kakaó, csokoládé. Később a cukor és sütemény is. Az elszegényedő cukrászdát a Dornstädter család rokona, Hollender vette át. Leányuk H. Éva velünk járt gimnáziumba. Később feleségül ment Gál György tanárhoz. A háború után elvették tőlük a cukrászdát és MOSKVA névre keresztelték.
A nép vette birtokba mint akkor annyi mást is. A gyönyörű berendezés, a kárpitos ipar remeke állta a fokozott igénybe vételt, aztán lerongyolódott. 1948-ban (I. B.) a Moskva nevet a népharag ZAGREB-ra változtatta. A berendezést (a SPENS megrendezése alkalmából) felújították ugyan, de csakhamar tönkrement az is. Csőbútor került a helyébe. A szocialista realizmus rányomta bélyegét: lerobbant talponálló és sivár, abrosz nélküli étkezdévé süllyedt! Horvátország kiválása után leverték a ZAGREB-ot és az ATINA feliratot rakták annak helyébe. Miért Atina? A háború előtti Magyarországon élő jómódú újvidéki szerbek nevezték Srpska Atinának virágzó városunkat. Ez ma sajnos nem mondható el róla.
