A migrációs paktum életbe lépése mellett az Európai Parlament elfogadta az új, korábbinál jóval szigorúbb visszaküldési szabályokat is. Ezek értelmében egyszerűbben és gyorsabban küldhetik haza az illegálisan az unióban tartózkodó bevándorlókat, illetve bezárulnak számukra a kiskapuk is. Dócza Edit, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője beszélt a jelenlegi helyzetről.
Mennyivel vált szigorúbbá a szabályozás?
„Az Európai Parlament a napokban olyan szabályokat fogadott el, illetve maga a paktum azt is előirányozza, hogy a már Európában kialakult súlyos migrációs helyzetet is kezelje, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a határra nagyon sokan érkeznek, növekszik a migrációs nyomás, és meg kell állítani az embereket, hogy ne jussanak be jogtalanul a tagországokba, hanem arról is beszélünk, hogy a már itt tartózkodó, jogellenesen a tagállamokban levő migránsokat valamilyen úton-módon ki kell toloncolni az uniós országokból, mert hiába kapják meg a határozatokat, nagyon sokan nem hagyják el önkéntesen a tagországokat. Nem beszélve arról, hogy nagyon gyakran – és egyébként ez nemcsak Európában, hanem például az Egyesült Államokban is jelentkező probléma – eltűnnek a hatóságok szeme elől, és nem tudják őket kitoloncolni. Az új szabályozás alapján a hatóságoknak több lehetőségük van arra, hogy minél hatékonyabban, minél gyorsabban végig tudják vinni a menedékkérelmi eljárások lefolytatását, és minél hamarabb ki tudják toloncolni az érintetteket. A paktum kapcsán pedig mindezt kiegészíti a bizonyos return hubok, azaz a visszatérési központok segítése a harmadik országokban, ebben az esetben azonban a gyakorlati megvalósítás még sok a kérdőjelet felvet a tagországok részéről” – mondta az elemző.
A kvótarendszer kérdése
„Magyarország tekintetében mindez első körben arról a bizonyos 7716-os kvótáról szól, ami azt jelenti, hogy ennyi eljárást kell lefolytatni a határon. Ezt akkor is tartani kell, ha éppen senki nincs a határon. Tehát ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezeket a határ menti, úgynevezett tranzitközpontokat tulajdonképpen folyamatosan szem előtt kell tartani, akkor is, ha van ember, és akkor is, ha éppen nincs migráns a központokban. A második pedig a bizonyos 349-es szám, ami azt jelenti, hogy ennyi menedékkérőt kellene átvenni. Azt azonban láthattuk az elmúlt években, hogy ez milyen súlyos biztonsági kockázattal tud járni, nem beszélve arról, hogy a bevándorlók integrációja – különösen, ha menedékkérőkről beszélünk – jellemzően jóval alacsonyabb, mint azon bevándorlók az esetében, akik, mondjuk, munkavállalási vagy akár tanulmányi célokkal érkeznek egy másik országba. A pénzügyi hozzájárulás kapcsán háromféle lehetőség van, az egyik a migránsok átvétele. Ha például egy tagország nem szeretné átvenni a migránsokat, akkor ki tudja váltani azzal, hogy napi 20 ezer eurót fizet a frontországnak migránsonként. Van egy harmadik opció is, amelyet egyébként most Magyarország is hivatalosan kiválasztott, ez pedig a technikai vagy operatív segítségnyújtás. Ez a harmadik opció viszont általában kétoldali megállapodás alapján tud megtörténni, tehát ha a frontország és a másik uniós tagország ebben megegyezik” – magyarázta Dócza Edit.
