Olimpiai zsargonban beszélve szinte el is könyvelhetjük, hogy mi sétálók végre legyőztük – dehogy Pekingben, ahol katasztrofális vereséget mértek ránk – azokat, akik autóval, kerékpárral, robogóval szakadatlanul testi épségünket veszélyeztetik a strand előtti, három kilométeres sétányon.
Az a sok ezer polgár, aki naponta sétál a Duna partján, fellélegezhet végre, mert megkezdődött azoknak a bírságolása, akik a polgárok számára épült sétányon gépjárművel közlekednek. Végre, mert annak a rendetlenségnek, amely ott évek óta uralkodik a panaszok áradata ellenére, úgy látszik véget vetnek. Aki ezután gépjárművel felhajt, parkol, ott fogja találni a büntetésről szóló cédulát az ablaktörlője alatt, s ha nyolc napon belül nem fizet, a szabálysértési bíróval gyűlik meg a baja.
Járművének elszállításáról majd a pók gondoskodik.
De miért kellett egy ilyen intézkedésre várniéveken át? Mert az illetékes városi szervek csak most egyeztek meg abban, hogy tényleg, a sétálóknak igazuk van. Kiderült az is, ki felelős a sétálók biztonságáért: a forgalmi rendőrség, a különböző felügyelőségek, a Parking szerviz, amelyek csak a napokban jutottak közös nevezőre, hogy végezniük kell munkájukat. Közöttük a sétáló rendjének, a sétálók biztonságának a helyreállítását is. Tudjuk azonban, hogy nálunk a döntéstől a végrehajtásig általában beláthatatlan idő múlik el, várnunk kell, míg a rendcsinálás megvalósul. Hány ilyen és ennél fontosabb döntés vár megvalósításra? Se szeri, se száma.
Na majd talán ez. Akkor lesz biztos, győztünk-e vagy sem.
