Azt, hogy a rablók még ebben a rettentő melegben sem pihennek, csinos szomszédasszonyom esete is tanúsítja.
Azt, hogy a rablók még ebben a rettentő melegben sem pihennek, csinos szomszédasszonyom esete is tanúsítja.
Az újvidéki rendőrséghez legközelebb eső buszállomáson akart kiszállni, amikor egy fiatalember letépte az arany nyakláncát és elszaladt. Az elképedt asszony futott a rendőrségre, ahol szerinte így zajlott a bejelentés körüli beszélgetés.
– Kérem, az imént letépte egy fiatalember a nyakláncomat. Az este férjemmel egy ünnepélyes fogadáson vettünk részt és elfelejtettem letenni az ékszert...
– Felismerné a rablót?
– Hogyne,olyan 180-190 centiméter magas, rövidre nyírt frizurája van, s dülledt szemei...
A rendőr az asszony elé tett egy képes albumot, amely a rablókat, betörőket, azaz a bűnözők fényképeit tartalmazta. – Na melyik volt ezek közül?
A kárvallott hamar felismerte a tettest, gondolta, előkeríti a rendőrség, amikor ekképp dorgálták meg: – Asszonyom, ön egy feltűnően csinos hölgy, tehát mindenkinek felkelti az érdeklődését. Miért visel ilyen szembeötlő ékszert a nyakán? Ez nagy hiba. S ha a polgárok nem vigyáznak vagyontárgyaikra, így járnak.
Ami a rablót illeti, arról a rend őre így vélekedett : – Igen, ismerjük, kábítószer-élvező, aki mindenre képes. Főként a 8-as járaton operál.
Tehát ismerik, tudják, hogy hol szokott rabolni, mégis szabadon jár-kel. Arról egy szó sem esett, hogy kézre kerítik és elkobozzák tőle az aranyékszert. Annak ugyanis már hűlt helye, feltehetőleg kábítószert vett az árán.
A tanulság, mert ezek után ami elhangzott, csak arra lehet következtetni, hogy az asszonyka a bűnös. Csoda, hogy nem csukták le.
