A nagyarányú építkezések következtében Újvidék arculata az utóbbi években szemlátomást, vagy inkább a szemünk láttára változik, és fokozatosan elveszíti azt a jellegzetes, a még szabad királyi városi időszakából származó patinás hangulatát.
Ez leginkább a nyári időszakban tűnhet fel a város lakóinak, az építkezések, házlebontások – és tatarozások főidényében. Egyszer csak arra ébredünk, hogy nincs már a barokk-kori kulturális örökségünk, és az utcákon többé már nem bámulnak vissza ránk azok a dundi, meztelen, kis angyalkák a házak homlokzatáról, és maguk, a barokk stílusban épült házak, azokkal a nagy kilincszáras és kilincses fakapukkal, a cikornyás kovácsoltvas rácsokkal együtt is teljesen eltűntek. Ehelyett csak barátságtalan, rikító színű lakótömbök pöffeszkednek. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy városunkban kivágták az utolsó fát, és hogy reménye sincs annak, hogy a gyerekek valahol az épületek és parkolóhelyek között gondtalanul, biztonságban futkossanak. Csak emelődaruk, betonkeverők és betonfúrók zaját hallani majd: Újvidék egy nagy építkezési teleppé válik és szemétdombbá – elsősorban – olyan helyeken, amelyekről megfeledkeztünk. Hát jó, legyen! Valahol laknia kell az ide áramló népségnek. Mégis, nem kellene megmenteni azt, ami még menthető? Például, a 19. századból fennmaradt, egyébként a város védelme alatt álló, kulturális emlékműveinket: a valamikori Egység nevezetű sportegyesület romban heverő épületét vagy az újvidéki jódfürdő gondozatlanul maradt szárnyát?
… és a közelben lévő jódfürdő használaton kívüli szárnya
A vadregénybe illő építmények ma a hajléktalanok, kábítószer-élvezők, részegek gyülekezőhelyévé és a város illegális szeméttelepeivé váltak. Nem beszélve arról, mivel bekerítve sincsenek, milyen életveszélyes helyek az odatévedt vagy kíváncsi gyerekek számára.
