A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban a Darányitelepi Társalgó vendégelőadója dr. Szalma József egyetemi tanár volt, aki A magyar tudomány napja és a délvidéki magyar tudományosság címmel tartott előadást. A szervezőket örömmel töltötte el az a tény, hogy az idén pontosan november 3-án, a magyar tudomány napján valósult meg a rendezvény, amikor is a szép számban összegyűlt résztvevők elbeszélgettek az adott témakörről.
A magyar tudomány ünnepéről a Magyar Tudományos Akadémia már 1997 óta megemlékezik, azonban 2003 óta ünnepeljük meg hivatalosan minden év november 3-án, azon a napon, amelyen Széchényi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság megalapítására, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét. Ezen a napon Magyarország szerte, illetve a határokon túl is többhetes rendezvénysorozat veszi kezdetét. A különböző előadások, tudományos fórumok, kiállítások, bemutatók, filmvetítések mind egy-egy vezérgondolat jegyében zajlanak.
(Ótos András felvétele)
Dr. Szalma József egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnökének elmondása szerint a délvidéki magyar tudomány közös nevezőjét anyanyelvünk képezi, legyen az köznyelv, illetve szaknyelv. Ilyen közös nevező az anyanyelvünk, a kultúránk, amelynek része minden tudomány és tudományos szaknyelvünk, azoknak az értékei és hasznosításai. A környezetnyelv elsajátítása mellett, a mi feladatunk az anyanyelvünk megőrzése. A vendégelőadó előadásában elhangzott az is, hogy a tudomány hozzájárul a fejlődéshez. Így merült fel bennem a kérdés, vajon hogyan lehet a fiatalokat tudományosságra, illetve tudományos munkára ösztönözni? Továbbá az a kérdés is felmerült bennem, vajon hogyan lehet a tudományt életközelivé tenni?
- Ami az első kérdést illeti, minden segít, maga az oktatási módszer, a hozzáállás, a fiatalok érdeklődése, valamint a fiatalok tudományok terén való foglalkoztatása, amelyhez a társadalmi közegnek kell hozzájárulnia. Először is úgy gondolom, hogy a fiatalok részéről szükséges a megfelelő érdeklődés. A fiatalok természetében van egyfajta kíváncsiság, tudásvágy, még akkor is, ha a jelenlegi társadalomban a tudás nem éppen a legmegbecsültebb érték. A fiatalok ezt természetesen figyelembe veszik, tapasztalatom szerint nyitottak az ismeretek iránt, és úgy gondolom az, aki igazán akarja, megtalálja az útját és módját, illetve azt a kaput, ami a belépést képezi a tudományba. Ez azt jelenti, hogy az egyetemen jó eredményt kell elérni, minél jobb eredményt minden tantárgyból, nem csak abból, amelyiket szeretem. Hiszen az adott tudományterület egésze adja meg azt a nyitást, ami a tudomány felé való haladást jelenti. Nagyon optimista vagyok a fiatalokat illetően. Egész életemben velük foglalkoztam, ami nagy privilégium. Szerintem, ha az oktató a maga részéről felhívja a fiatalok figyelmét, és úgy oktat, hogy megszerettesse a fiatalokkal a tudást, ha ők többnek érzik magukat attól, amit megtanultak az egyetemen, akkor biztos vagyok benne, hogy a jövő és a jelenlegi generáció is megtalálja a tudományhoz vezető utat.
- A második kérdésre egyszerű a válasz. Ha a társadalom tudásalapú, akkor a tudásnak a mindennapi eredménye is mérhető. Sokszor azonban észre sem vesszük, hogy a tudomány velünk van és a mindennapi életünk szerves részét képezi. Gondoljunk csak bele, hogy a villany tegnapelőtt még nem volt villany. Persze vannak fundamentális kutatások, itt különösen a természettudományokra gondolok, amelyeket nem lehet azonnal az értelmezés szintjére helyezni. Ezek a kutatások azonban utat teremtenek ahhoz, hogy a gyakorlati alkalmazására sor kerüljön. Az európai bolognai folyamat a felsőoktatásban is éppen arról szól, hogy hasznosítható tudás legyen az, amit az egyetemisták kapnak. Az elméleti tudás nélkül nem tudunk mozdulni, de legyen kellő mennyiségű, alkalmazható tudás is. Természetesen ez hivatástól is függ. A bolognai folyamat legfontosabb feladata, hogy az egyetemeken olyan tudást nyújtsanak a fiataloknak, amelyek alkalmazhatóak. A felsőoktatás mellett a kultúra, a zenekultúra, az irodalom mind közel állnak a tudáshoz, az élményhez. Ez igen fontos abból a szempontból, hogy az embereknek nem csak száraz tudásra van szükségük. A tudásnak és a szépségnek az emberek lelkébe is be kell itatódniuk – magyarázta az akadémikus.
