Pap Éva írónő könyveivel sikert sikerre halmoz. A Szeged–Szabadka–Szarajevó hármasában játszódó regények, és most már szerzőjük is minden rezdülésével ezekhez a helyekhez kötődik. Az első kötet alaptörténetéül egy, a régi levelekből összeállt és kibogozott szerelmi szál szolgált. Aztán a történet folytatódott, és tovább göngyölődött, mígnem oly nagy sikert nem ért el, hogy a szerző vágya is teljesült, és most már nemcsak magyarul, hanem szerbül is olvasható. Pap Évával a közelmúltban, Szarajevóban megtartott kétnyelvű könyvbemutató kapcsán beszélgettünk. A Mielőtt lemegy a nap ott is sikert aratott.
– A könyv 2021-ben jelent meg magyarul. Szabadkán és Szarajevóban játszódik, és az idős férfi főszereplő a titói 50-es évekre emlékszik vissza élete végén. A döntéseire, azok következményeire, a körülményekre, amelyek a nagy szerelemre is hatással voltak. A történet fő kérdése az, hogy vajon a dolgok több évtized távlatából visszatekintve történhettek-e volna másként – hallottuk az írónőtől.
Mikor és miért fordult meg a fejedben, hogy jó lenne szerbre lefordítani?
– Mivel az első könyvem az És újra felkel a nap nagy sikerként robbant be nemcsak Magyarországon, hanem Szerbiában is, az itteni magyar olvasók körében, ez volt az egyik szempont. A másik az, hogy eddig mindegyik regényem Szerbiában vagy a volt Jugoszláviában játszódik, Szabadkán, Újvidéken, Szarajevóban. Emiatt kézenfekvő ötletnek tűnt a fordítás, hiszen az itt élő szerb ajkúak ezeket a történeteket olvasva még inkább azonosulhatnak a főhősök mentalitásával, ismerősek lehetnek számukra is a helyszínek, az utcák, amelyek esetében nagyon fontos volt számomra a hitelesség.
Milyen út vezetett odáig, voltak-e buktatók?
– A legnehezebb az, hogy Magyarországon gyakorlatilag megszűntek a fordításokra nyújtott állami támogatások, amelyek nélkül lehetetlen egy magyar nyelvű külföldi kiadóhoz eljuttatni. Így magam teremtettem elő a forrást, számolva azzal, lehet, hogy aztán a történet mégsem fog kelleni. Aztán a teljes véletlennek köszönhetően egy jóbarátom hozott össze Dejan Papić úrral, a Laguna kiadó tulajdonosával, ami a legfontosabb első lépés volt, de nem jelentett automatikusan garanciát. Viszont az olvasó szerkesztő szerint a kézirat kitűnt, és szellemesnek találta. Ez számomra azt jelenti, hogy jó a fordítás, és ezáltal a szerb olvasók valószínűleg a szöveg egy plusz jelentését is megértik, ami nagyon jó.
Ki végezte a fordítást, milyen volt vele a kapcsolatod, egyeztettetek-e menet közben?
– Sokan azt képzelik, hogy a fordítás könnyű, de valójában nagyon kényes. Aki fordít, annak az irodalmi szövegben is nagyon otthon kell lennie, írni is jól kell tudnia. Dr. Cindori Máriának köszönhetem, hogy ezt a hatalmas feladatot ilyen jól megoldotta. Még Dragan Rokvić ajánlotta őt, amiért hálás vagyok. Máriának mindenben szabad kezet adtam, így az ő javaslata és döntése volt az is, hogy az eredeti szövegben megjelenő bunyevác kifejezéseket átülteti, ezzel is erősítve az atmoszférát. A fordításon kívül óhatatlanul lektorként is közreműködött. Ha helyi vonatkozású dologról azt gondolta, hogy másként volt, akkor azt is tisztáztuk.
Te magad mennyire tanultál meg szerbül, mennyire érzékelted, hogy hogyan sikerült a fordítás?
– Erős társalgási szinten beszélem a nyelvet, olvasok, filmeket, színházi előadásokat nézek. A nyelv finom árnyalatait, a mondatok szószerkezetét vagy egyes jellegzetes helyi szófordulatokat nem minden esetben érzem, ezért nem tudom megítélni. Bár ahogy végigolvastam a lefordított művemet, tetszett, és az olvasóktól is hasonló visszajelzéseket kaptam.
Mi a véleményed arról, hogy teljes egészében ugyanazt tudja-e adni az átültetett szöveg? Olyan szófordulatok és -kapcsolatok, amik a magyar nyelvben vannak, mennyire fordíthatóak úgy, hogy ugyanazt az érzést váltsák ki?
– A nyelvek különbözősége, ritmusa, dallama, a logikája miatt ez lehetetlen. Az viszont szerencsés, ha a fordító szereti a szöveget, az magával ragadja, és megpróbálja a lehető legpontosabban visszaadni annak a lelkületét, hangulatát. Viccesen szokták megjegyezni, hogy néha a fordítás jobb, mint az eredeti. Komolyra fordítva, itt egy Jugoszláviában játszódó történetről van szó, olyan kultúráról, ami nagyon más, mint a magyar. A legjobb hasonlat talán az lenne, ha a régi jugoszláv filmeket hoznám példának, hogy el tudják képzelni, mi az, aminek át kellene jönnie. Ha az olvasó akár csak egy jelenetben is ezek valamelyikére asszociál, akkor már biztosan mondható, hogy kiváló a fordítás.
Mi volt a cél, csak a könyv népszerűsítése, vagy más is?
– Azt gondolom, sok író vágya, hogy a műve megjelenjen valamilyen idegen nyelven. Ez óriási siker önmagában. Nekem azonban az volt a fontos, hogy ebben a régióban jelenjen meg a helyi nyelven abban a reményben, hogy az ismerős helyszínek és mentalitás mellett egy kicsit más perspektívából mutassam meg a közeget, vagy akár tartsak tükröt az itteni olvasóknak.
A közelmúltban Szarajevóban mutatták be a kötetet. Bár tudjuk, hogy a könyv és te magad is erősen kötődtök a városhoz, de lehetett volna máshol is. Miért épp ott volt ez az író-olvasó találkozó?
– A HUM Szarajevói Magyar Polgárok Egyesület elnökét, Muratović Irmát a szarajevói kutatómunkáim során ismertem meg és barátság alakult ki köztünk. Az ő édesapja is Topolyáról került az ötvenes évek végén Szarajevóba, és a szerelem tartotta ott végleg. Irmának és Váradi Tündének, a Kőrösi Csoma Sándor Program szarajevói ösztöndíjasának köszönhetem a meghívást és a fantasztikus estét, ahol az ottani magyarok mellett bosnyákok, de még Szlovénia nagykövetségének irodavezetője is részt vett. Úgyhogy nagyon büszke és hálás vagyok ezért.
Milyen élményekkel jöttél haza?
– Fantasztikus volt a kétnyelvű bemutató. Számomra megható volt az is, hogy a közönség milyen türelmesen hallgatta a kétnyelvű megszólalásokat, a tolmácsot és a felolvasott szövegeket. Továbbá az a szeretet, ami ott körbevett, azáltal olyan érzésem volt, hogy egy kicsit ott is otthon vagyok. Ez felejthetetlenné tette. Óriási lelkesedést adott, ha arra gondolok, hogy hasonló események szerveződnek ősszel, amikor végigjárom a korábbról ismert itteni könyvtárakat, de már szerb közönség előtt.
Egyáltalán mi a haza: Szeged vagy Szabadka?
– Nem különböztetem meg, én már itteninek számítok, és számítom magam.
Mik a tervek a fordított könyvvel, és min dolgozol mostanában?
– Remélem, hogy a fordítás sokakhoz eljut, és ebben számítok a magyar olvasóimra is, hogy adják át a szerb szomszédaiknak, barátaiknak. Új könyvön dolgozom, ami ezúttal egy női fejlődésregény lesz, és immár Szegeden, a szülővárosomban játszódik, és jövő nyáron jelenik meg az első része.
Nyitókép: Pap Éva Szarajevóban (Pap Éva Facebook-oldala)
