Ezekkel a szavakkal foglalta össze Kabók Erika kolléganőnk a Szórványlétben című riportkönyv lényegét. A kiadványt tegnap mutattuk be a Darányitelepi Társalgó összejövetelén.
Fotó: Ótos András
A jelenlevők megismerkedhettek a Magyar Szó riportgyűjteményével, amely 40 vajdasági, szórványmagyarságnak otthont adó településen készült beszélgetés anyagát tartalmazza. Az esten egybegyűlteket dr. Csáky S. Piroska üdvözölte. A könyv a tanárnőt szomorúsággal, de ugyanakkor reménnyel is eltölti – Szívszorítóan szomorú, de egyúttal lélekemelő riportokat olvashatunk, hiszen kiérezhető belőlük az optimizmus – véli a társas est házigazdája.
Varjú Márta, lapunk főszerkesztője reméli, hogy riportkönyvünk is díjat nyer majd, akárcsak a Magyar Szó 70. születésnapja alkalmából megjelent kiadvány: – Erika irányításával a Magyar Szó csapata vállalata, hogy bejárja a szórványt, feltárja kincseinket, azt, hogy hol élnek magyarok, hol hagyunk nyomot magunk után, és azt, hogy hova kell visszatérnünk. Vajdaság egyik részét már bejártuk, a másik részét az idén fogjuk körbejárni, ezekből a riportokból is szeretnénk majd kiadni egy könyvet. Ha mi nem tesszük meg ezt, más nem fogja, és nem marad emlék utánunk – magyarázta a főszerkesztő.
Kabók Erika a kiadvány ötletgazdájaként beszélt a könyvről, szociográfiai műnek tekinti. Emlékeztetett arra, hogy olyan településeket is felkerestünk, ahol 40 vagy még több éve nem járt lapunk újságírója. – Nagyon sok értékes emberrel beszélgettünk, láttuk küszködésüket a megmaradásért, de olyanokkal is találkoztunk, akik már lemondtak magyarságukról. A mérce az volt, hogy oda megyünk riportozni, ahol még legalább 200 magyar él – hallottuk.
A könyvbemutatón jelen volt Fodor István szerkesztő is, ő a szórványtelepülések megőrzésében nagyon fontosnak tartja a templom és az iskola szerepét, de említést tett a politika, pontosabban a pártélet megjelenésének pezsdítő, kedvező hatásáról is.
Léphaft Pál karikaturista is aktívan részt vett a könyv elkészítésében. A bemutatón beszélt arról, hogy más országokban, ahol a magyarság szintén kisebbségben él, milyen pozitív és negatív példákkal találkozhatunk a szórvány, esetünkben a szórványmagyarság megőrzésére irányuló próbálkozásokra. Felvetődött az a kérdés is, hogy lényegében mit tekinthetünk szórványnak. Felszólalásának üzenete talán az lenne, hogy nem kell feladni, még akkor sem, ha már csak ketten maradunk!
